Valamikor a tavalyi év folyamán kezdett el érlelődni bennem a gondolat, hogy le kéne váltani a hagyományos egeret, mert nemigen férek el vele, viszonylag sík felület kell, hogy normálisan hasznalhassam, ha valamiért izzad a tenyerem, mellékattintok, meg még sorolhatnám. Elkezdtem gondolkodni alternatív megoldásokon, végül pedig úgy határoztam, hogy a hanyattegér mellett teszem le a voksom.
Ismerőseim többsége elkerekedett szemmel nézett, amikor büszkélkedtem nekik december eleje környékén, hogy "bibibiii, mit szereztem, nektek ilyen úgysenemleeeeeesz", s a nézést tett követte: szólásra nyitották vala szájukat, s a következő kérdést (illetve egyéb variációit) tették fel: "Már megint hülye vagy?". Utána meg ezt:
Mi is az a hanyattegér (trackball) tulajdonképpen?
Egy olyan mutatóeszköz, amelyet leginkább úgy lehet elképzelni, mint egy régebbi golyós egeret a hátára fordítva (innen is a magyar neve). A teste fixen áll az asztalon, az irányítást a kéz ujjaival vezérelhető gömbbel oldották meg. Hanyattegérből többféle létezik, de ami a felhasználó számára talán a legszembetűnőbb és leglényegesebb, az a golyó mérete és elhelyezése. Mindenkinek másfajta kialakítás áll igazán kézre, így ezt saját magunknak érdemes kitapasztalni, ha úgy döntünk, beruházunk egy ilyen készülékre.
pro...
• precízebb irányítást tesz lehetővé:
- kattintásnál nem kell külön tartani az egeret, hogy ne mozduljon el
- nem az egész karunkkal, hanem az ujjaink mozgásával irányítjuk
- a legtöbb típusnál a gömböt ujjaink közé is foghatjuk, így még pontosabban irányítva azt
• nem helyigényes:
- nem az egeret magát mozgatjuk, hanem csupán a golyóját
• nem igényel sík felületet
- működési elvéből fakadóan akár térdünkre ültetve is tudjuk használni
• ínhüvelygyulladásban szenvedők számára is használható, sőt, bizonyos esetkben javallott
• messze nem olyan zavaró a vezeték, mint a hagyományos egérnél
... és kontra:
• szokni kell
• gyors mozgást igénylő feladatoknál nehezebb vele pontosan célozni
- (de kellő gyakorlással alkalmas még FPSre is némelyik!)
• drága, nehezen beszerezhető, nincs nagy választék
• kevés a bal kézzel is használható kialakítás
• kényesebb a kéz tisztasági állapotára a hagyományos egereknél
Régebben leginkább azért nem volt népszerű periféria, mert teljesen mechanikus érzékelési elven működött, így nagyon gyakran kellett tisztítani, ennek elmulasztásakor ugyanis nem úgy mozogtak bizonyos alkatrészek, ahogy kellett volna, ami nagyfokú pontatlanságot eredményezett. Ráadásul a tisztítás maga sem volt feltétlenül egyszerű feladat.
Ezen napjaink optikai és lézeres érzékelői javítottak jelentős mértékben. Bár időnként még most is tisztogatni érdemes a trackballokat, az igazából csak egy pár másodperces művelet, és azt sem a pontosság, hanem a mozgás akadálytalansága érdekében kell megejteni.
Lássuk a medv... zegeret!
Hosszú, lázas keresgélés, informálódás, gondolkodás után döntöttem a Logitech Trackman Wheel mellett. Ez egy hüvelykujjas, jobbkezes, 2+1 gombos, egy görgős egér, melyet a PCX.hu (nagyon jó ügyintézés!) jóvoltából viszonylag gyorsan kézhez is kaptam.
A szürkeség egyszerű, szolid csomagolásban érkezett, amely lehetővé teszi, hogy még felbontás előtt ki lehessen próbálni, mennyire is áll kézre az új rágcsáló (kis kézzel megáldottaknak nem ajánlott).
Itt nem is volt semmi különös, viszonylag hamar fel is bontottam, hogy közelebbről szemrevételezhessem új szerzeményem.
Azok, akik vizuális orgazmus elkötelezett hívei, valószínűleg most húzzák a szájukat, ugyanis tény, hogy hiába az elegáns, letisztult, ergonomikus forma, a mélyszürkéhez egyszerűen nem klappol a bordó alapon fekete pettyes golyó, de számomra ez volt a legkevésbé lényeges szempont, főleg, hogy még mindig jobb, mintha Hello Kitty-ék vérengző macskacicója nyalogatná a tenyerünket böngészés közben.
Annál kíváncsibb voltam viszont arra, hogy hogyan is működik, mitől gördül olyan simán a golyó, úgyhogy nekiláttam a golyó kiszedésének. Ekkor fedeztem fel, hogy a golyó nem esik csak úgy ki a neki kialakított üregéből, ki kell onnan pattintani (többek között erre való az egér alján a lyuk). Szerencsés megoldás, ugyanis így nem fog elgurulni a golyó, ha véletlenül rendellenes helyzetbe kerülne az egér (mondjuk földrengés esetén).
A nagy golyó 3 kisebb, fehér golyócskán ül, ez teszi lehetővé a sima, egyenletes siklást (kisebb a súrlódás), az érzékelő pedig nagyjából a gömbszelet közepén foglal helyet.
Az egeret a koszmennyiség függvényében hetente, havonta, vagy akár kéthavonta is elég tisztítani. Nem egy ördöngős feladat: golyó kipattint, fehér golyócskákról porcicák leszed (esetleg tűvel kipiszkál), fújkál, ronggyal letörölget, golyó vissza, kipróbál. Ha jól dolgoztunk, megjutalmazhatjuk magunkat egy csokival. 5 percnél többet nem vesz el az életünkből, más karbantartást pedig nem igényel.
Miután mindezt jól tudomásul vettem, elégedetten pattintottam vissza a golyót a helyére, s izgatottan csatlakoztattam az egyik USB portba, hogy kipróbáljam, milyen is működes közben.
A fogása (megfelelő kézmérettel) kellemes, szinte belesimul a tenyérbe. Sajnos a műanyag, ha izzad az ember tenyere, kissé csúszóssá válik, de amennyiben rendesen meg tudjuk támasztani a csuklónkat, már nem is zavaró. A golyó, mint már utaltam is rá, nagyon könnyen mozdul. Olyannyira, hogy a kezdő napjaimban sokszor voltak pozicionálási gondjaim, mert egyszerűen "túlcsúsztam", de az első hét folyamán sikerült megszoknom, és határozottan kényelmesnek érzem azóta is. Pontos, aprólékos műveleteket is el tudok vele végezni annak ellenére, hogy a hüvelykujjam sosem volt valami ügyes.
Az érdeklődőknek üzenem, hogy FPS, RTS játékokban is megállja a helyét, és némi gyakorlással olyan eredményesekké is válhatunk, mint hagyományos egérrel.
Immár negyed éve nyúzom Egyszemű Cincinátuszt, s azt hiszem, ennyi idő alatt sikerült magát belopnia a szívembe. Nem érzek különösebb késztetést a régi egerem fogdosására, úgyhogy úgy tűnik, nem vetem a macskák közé.
