Itt ülök a gép előtt, hol ülnék máshol?! Az életem egy jónagy részét a gép tölti ki mivel keveset , sőt szinte egyáltalán nem tv-zem így ha nem vele voltam akkor gépeztem a szabadidőmben. De mi lesz most?Mi lesz most, hogy vége? Egy év egy hónap hullámvölgyekkel tarkított együttlét, boldogság után most itt ülök a gépnél és sírok mint egy óvodás az anyukája után első nap az oviban. Sírok, igen lehet, hogy ez egy 19 éves fiatal srácnál nem divat de én sírok, csak dőlnek a könnyeim és nemtudom elfojtani. A kedves olvasó valószínűleg azt gondolhatja, hogy felcsaptam emo-nak de megnyugtathatok mindenkit, hogy semmiféle csíkosharisnyás, hajegyenesített, körömfestett egyén nincs a szobában.

Csak egy egyszerű ember vagyok egyszerű szavakkal egyszerű érzésekkel. Egy egyetemista, aki nem hitte, hogy annyi álmodozás és ígérgetés után ide jutnak a dolgok. Reméltem, hogy egyszer feleségül vehetem, gyerekeink lesznek és együtt öregszünk meg. Reméltem, hogy Ő az akit nekem rendelt a sors, mitöbb éreztem, hogy csak ő lehet az és érzem még most is. Mindketten tudjuk és érezzük, hogy szeretjük a másikat mégis vége. Nincs ebben semmi különös nap mint nap mennek tönkre kapcsolatok, és szakítanak párok...de ha veled történik az kissé más. Nem tudom elképzelni az életem nélküle, és nem is akarom. Még is meg kell tennem, és ezellen nem tehetek semmit. De ha egyszer annyira fáj akkor miért kell ezt?Nem fogom soha megérteni ezt a fajta fájdalmat amit most érzek.

A Hi-Fi-n ordít az Evanescence - Origin c. száma. Nem is tudom mikor hallottam utoljára, régi nagy kedvencem eme szerzemény de teljesen tiszta előttem, hogy hasonló lelkiállapotban voltam amikor utoljára hallottam, és akkor is sírtam. Nem tudom, mennyit segíthet egy magamfajta törött szívnek és elmének a depressziós "lost paradise" hangulatú zene hallgatása, pláne ha ez kb. folyamatosan történik de nem is érdekel, csak ordít és várok, várok valamire ami nem fog bekövetkezni és csak püfölöm a billentyűzetet eme sorokat gépelve de nem történik semmi. Talán majd később, lehet, hogy térdencsúszva könyörgöm majd, hogy kezdjük újra...

A mai napon kissé átbeszéltük a dolgainkat és úgyfest sikerült adnunk magunknak 1 újabb esélyt...talán most nem rontjuk el. Én még most is tiszta szívemből szeretem és talán most majd megjavulnak a dolgok...mindketten teszünk érte és remélem így minden rendben lesz közöttünk.