Egyszer volt, hol nem volt...
?
Hejj de nehéz elkezdeni! Már vagy fél órája bambulom a monitort, és egymás után törlöm az első mondatok sokaságát. Pedig a történet egyszerű. Érezvén az idő múlását, ábrándból elhatározássá vált a számítógép cseréje. Valószínűleg nem kell elmesélnem azt a várakozással teli izgalmat, amit egy új konfiguráció összeállítása jelent.
Sorra számba véve, mi kell még, eljutottam a ház kérdéséig. Kell? Kell. A (most már) régi konfiguráció egyáltalán nem kerül majd kidobásra, hiszen abszolúte működőképes, a még az első generációs kétmagos Athlonra épülő rendszer. Na meg ha már olyan rendszert akarok összerakni, ami ismét megszolgálja az idejét, illenék egy a "kor követelményeinek" megfelelő kuckóban elszállásolni. Elkezdtem hát átnyálazni a kínálatot.
Néhány szempont adott volt. Férjen bele az anyagi keretbe, ne legyen teleaggatva mindenféle fröccsöntött műanyag látványelemekkel, és az előlapi csatlakozók vagy a ház tetején, vagy az előlap felső negyedében helyezkedjenek el. Ennek megfelelően ahol csak lehetett, az ár volt az első, amit a szűrési feltételek között beállítottam. 15 ezer jóféle magyar forintban gondolkodtam, ezért maximum 20 ezer forintig néztem a kínálatot, hátha valamelyik versenyző olyat domborít, amiért érdemes még egy kicsit spórolni. A potenciális jelöltek között eleinte volt Thermaltake, Sharkoon, NZXT, és Cooler Master. Ahogy megismerkedtem a modern számítógépházakkal, még néhány szempont felkerült a listára, úgy mint a kábelek elvezetéséhez elhelyezett kivágások az alaplaptartó tálcán és az előlapi USB 3.0 csatlakozó megléte. Itt már eléggé leszűkült a választható kuckók száma. Illetve el kellett gondolkodnom néhány dolgon. Tényleg jó az ha annyira lukacsos egy ház, mint mondjuk a Thermaltake Element T? Sajnos életterem nem kifejezetten steril, ellenben igen poros. Illetve, mivel az év jó két harmadát kollégiumban töltöm, biztos jó az, ha a ház tetején is vannak szellőzőnyílások? Persze az ember nem tartja a teli poharát a gép tetején, de hát történhetnek balesetek.
Az elmúlt három hónap alatt végül már szinte csak a Sharkoon T9 Value maradt, bár egyáltalán nem voltam biztos benne sem. Az alternatívák vagy az áruk miatt hullottak el, mint például a Corsair Carbide 400R, melynek 99$-os ára még nem is hangzik rosszul, de itthon mint tudjuk semmi sem annyi, mint amennyi máshol; vagy pedig az általam túlzottnak tartott likacsosság miatt, esetleg már nem is tudom mi miatt. Kissé összefolynak már emlékezetemben a házak. Egyre emlékszem biztosan, hogy a legtöbb csak kompromisszumokkal felelt volna meg. Mondhatnánk erre, hogy hát mit is vártam, az élet másról sem szól, csak hogy kompromisszumokat kötünk, akármi mást is állítsanak a reklámok. De hát nem voltam meggyőzve. És akkor...
Megjelent egy cikk.
Elsőre igazából semmivel sem tűnt ki számomra a többi ház közül. Elkönyveltem magamban, hogy plusz egy, és kész. Aztán néhány hét múlva, amikor épp ott tartottam, hogy már ötletem sincs mi legyen, eszembe jutott a Timaios. Jobb dolgom nem lévén, utánanéztem a gyártó honlapján a specifikációknak. Szerencsére szinte minden szépen le van írva, németül. Na sebaj, majd csak kimazsolázom a lényeget. "3 x Staubfilter (in der Front, im Deckel, unter dem Gehäuseboden)". Ezen a soron megakadtam kicsit. A házak többségénél alapvető tartozék a táp alatti, illetve az előlap mögötti porszűrő. Na de a ház tetején? Lehet én siklottam el felette, de az általam eddig megtekintett kuckók egyikénél sem emlékszem ilyenre. Innentől nem tartott sokáig eldönteni, melyik kuckóban lesz az új rendszer összerakva.
Legyen hát Cooltek Tiamaions! Nem, Tamoias. Izé, Timaios. Szerezzünk hát be egyet! Honnan is? Innen? Nem kapható. Onnan? Ott sem. Na nehogy már. Pedig azért jó lenne tudni, hogy az az 55€ nálunk mégis mennyire 15 ezer forint. Mint kiderült, semennyire. Ugyanis itthon nem kapható, csak néhány német webshopban sikerült rábukkanni. Így hát maradt az e-bay-en való beszerzés. A listaár 13 ezer forint volt, ehhez jött még hozzá a 4500ft-os szállítási díj. Ez így együtt 17 500 ft, ami nem hangzik rosszul. Sajnos vártam még egy kicsit a vásárlással, és időközben valaki lelökte a forintot a szakadék széléről, így már közel 20 000 forintot voltam kénytelen kifizetni. Ha valaki most szeretné rendelését leadni, azt kell mondjam, 22 000 forint felett van a végösszeg. Hát nem fantasztikus?
De térjünk is rá a lényegre, magára a házra, jöjjön amit mindenki vár.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
