Kedves Olvasó!

Az alábbi írásom még 2005 áprilisában jelent meg a Prohardver fórumán. A történet tanulsága és a tavalyi pozitív visszhang késztet arra, hogy az elbeszélést egy erre alkalmasabb oldalon, változtatás nélkül közreadjam. Szeretném, ha minél több emberhez eljutna, és körültekintőbb magatartásra sarkallaná azokat, akik használtan kívánnak hardvereket vásárolni.

Az azóta történtekről annyit, hogy sokkal ritkábban, óvatosabban és lehetőleg a PH!-n jól ismert arcokkal üzletelek. Tulajdonképpen ez az eset segített véget vetni az akkortájt kissé mániámmá vált ''best-buy-üzlet'' hajszolásnak. Az ügynek nem lett folytatása; naivan azt remélem, hogy az elkövető belátta hibáját, és azóta jó úton jár...

Jó szórakozást!
woodpaul

ui: az írás túl hosszú ahhoz, hogy egyben publikáljam, de sebaj, talán két - vagy több - részben leközölve még drámaibb hatás érhető el!

''Az alábbiakban egy hosszú, de tanulságos történetet mesélek el. Egy történetet arról, hogy ejtettek át a Prohardver fórum Hardver Piac rovatában...''

...

''A történet szereplői kérésére nevüket, nick-jüket nem hozom nyilvánosságra, őket egy-egy nagybetűvel jelölöm. Ez alól kivétel maga az elkövető, akire többnyire PH-s nick-jein keresztül hivatkozok.

Előzmények

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Sapphire 9800pro 128MB-os videókártyám, VGA Silencer rev.2 hűtéssel. Jól működött, halk volt – elégedett voltam vele. Hiányérzetem csupán a gyengén húzható R350-es mag miatt volt. Aztán, egyik nap (pontosabban nőnapon) felfigyeltem a Prohardveren egy topicra, amelyben egy Zalta nevű illető XT nyákos Sapphire 9800pro 256MB-os videókártyát kívánt elcserélni Nokia 6600-ra. Gazdája állítása szerint R360-as magos, bőven megy XT feletti frekiken, nem melegszik – egy szó, mint száz, úgy döntöttem, megérné rá lecserélni a kártyámat, így a jelenleg legjobb középkategóriás AGP-s ATI kártyával rendelkeznék. Elhatározásom csak erősödött, amikor végül sikerült 1.500 forintban megállapítani a két kártya közötti különbözetet. Megkérdeztem több ismerősömet is, mind bátorítottak, hogy ennyit megér a csere. (Megemlíteném, hogy márc.10-én úgy keltem fel, nem hiányzik nekem a fölösleges macera a kártyával és legszívesebben hagytam volna az egészet a fenébe. Csak hát a dolog le volt fixálva, nem akartam visszatáncolni.)

Szombat: Az üzlet megköttetik

Jómagam veszprémi vagyok, de a barátnőm miatt kéthetente a hétvégét Bp-en töltöm, ezért a találkozót március 12-én, szombaton a Délibe beszéltem meg. Zalta pontosan érkezett. Nem volt ideges, nem volt gyanús a viselkedése. Sőt, megkockáztatom, szimpatikus volt. A kellemes benyomáshoz hozzájárult, hogy hozott két kábelt és két CD-t is a kártyához, holott az meg sem volt beszélve. Az egyik kábel kellett neki, S-Videó kábelem meg már volt, így megelégedtem a két CD-vel (Driver + PowerDVD), amelyet úgymond ajándékként megkaptam. Miközben egymás videókártyáját vizsgálgattuk, kedélyesen elbeszélgettünk az ATI VGA-król és azok jövőjéről. Az XT nyákos Pro szinte újnak tűnt, sérülés nem látszott rajta. Láttam ugyan filctoll jelöléseket egyes alkatrészeken, de nem tulajdonítottam nekik nagyobb jelentőséget. Mondtam neki, hogyha bármi gond van a kártyámmal, csak szóljon, holnapig Bp-en vagyok, visszacsináljuk a dolgot. Továbbá felhívtam a figyelmét, hogy mivel veszprémi vagyok, a kártyát csak másnap, vasárnap este tudom kipróbálni, de ha gond van, akkor számítok az együttműködésére. Kifizettem az 1,5k-t, és mire eltettem a táskámba, a srác már ott sem volt. Sebaj, örömmel utaztam a barátnőmhöz Újpestre, hogy megmutassam az új szerzeményemet és természetesen magamat. (Emlékszem, barátnőm nem értette, hogy miért tapizom a radiátorát, mielőtt kezembe vettem a kártyát, mire felvilágosítottam az emberi testben lévő elektromosságról és annak esetleges káros hatásairól a hardverre.)

Vasárnap: Mennyből a pokolba

Gyorsan és az átlagosnál is jobban telt el a hétvége, vasárnap a 18:05-ös vonattal utaztam haza Veszprémbe. Otthon rögtön odabújtam a szétszerelve várakozó géphez, és beraktam az átlagosnál hosszabb NYÁK-ú karit. Bekapcsolom a gépet. A venti zúgott, mint állat, a gyerek ezt nevezte halknak?! Mindegy, max. veszek rá egy használt Zalmant. Gép rendben bebootolt, minden jónak tűnt, kivéve a ventit. Everest elindít. Szerinte a mag csak R350. Biztos rosszul detektálja a program – gondoltam. A driver-t a biztonság kedvéért újratelepítettem. Amikor be akartam állítani a frissítési frekit, látom, hogy a Desktop előnézeti képe „zavaros”. Mi lehet ez? Jobban szemügyre vettem a képernyőt: a taskbaron 1-2 ikonnak lilás volt a sarka. Csak nem? 3DMark indít, borzalom tárult elém: a kép folyik, a repülős tesztnél száz „lövedék” az égen, a szeméttől nem látszik a kép. A fejem zsibbadni kezdett, forgott velem a világ, szívem a torkomban dobogott. Nanemár! Fogtam a telefont, hívtam Zalta számát. Csengett, csengett, csengett. Nem vette fel. Átvertek… Istenem… Átvertek… Remegve újságoltam Apámnak a történteket. Bepötyögte a csaló számát a mobilján. Kisvártatva egy női hang vette fel, azt állítva, hogy a SIM kártyát tegnap vette egy ismeretlentől. Apám határozottan figyelmeztette, hogy ha ismeri az a személyt, aki ezt a gazságot elkövette ellenem, akkor adja át neki, hogy lépjen kapcsolatba velem, és csinálja vissza az egész „üzletet”. Miután lerakta, még küldött egy SMS-t, amelyben figyelmeztette, hogy rendőri kapcsolatain keresztül úgyis megtaláljuk, ha nem működik együtt. Ekkor a szám már nem élt, az SMS-ek sem mentek el.

Vasárnap: Két jóbarát: B. és Google

Nagyon zúgott a fejem, ezért percenként, hitetlenkedve, pár „baszd meg” kíséretében megráztam. „Mit tegyek? Ezt nem fogom hagyni! De mit tehetek?” – Ehhez hasonló gondolatok cikáztak az agyamban. SMS-t írtam igaz barátomnak, B.-nek (igen, B, mint barát). Kértem, jöjjön fel MSN-re, mert el kell mondanom valakinek. 5 percbe sem telt, B ott volt, és én leírtam neki mindent. Újranéztük a topicot, amelyben lefixáltuk a boltot, nyomok után kutatva. „Zalta” és telefonszám. Szöget ütött a fejembe, hogy egy hónappal ezelőtt valaki ugyanilyen videókártyát árult. Rákerestem a PH-n: „9800pro 256MB”. Kijött egy bizonyos Sipa által indított topic. Ebben a ramok melegedését ugyanúgy megemlítette, stílusa hasonló. Talán ő az? Aztán jött az első igazi nyom, B.-től: rákeresett a srác telefonszámára és a Google kidobott a palya.hu-n egy fórumot, ahol valaki András néven, s*****80@vipmail.hu email címmel, ugyanazzal a telefonszámmal, amit nekem adott meg, diákmatricát keres. Megnéztem Sipa adatait, az email cím egyezik.

Vasárnap: Zalta = Sipa

S. András. Ez szerepel a PH!-s adatlapján. Vajon ez az igazi neve? Vajon amikor először próbálta eladni a kártyát, az rendesen működött? Ha akkor nem akart senkit átverni, talán az adatok valósak. S. András, VIII. kerület, email címe alapján 80-as születésű. Valóban, kinézett 24-25-nek. De jó lenne megtudni, van-e ilyen személy, és hogy hol lakik!

Vasárnap: Tóth Roland születése

Nem biztos, hogy jók az adatok… de az email címe és a telefonszáma az… és diákigazolvány matricát keres. A telefonszámot nem használja, marad az e-mail. Fél perc alatt regisztráltam egy Freemail postafiókot Tóth Roland néven. Gondosan e-mailt fogalmaztam, amelyben az állt, hogy olvastam a palya.hu fórumán, hogy diákmatricát keres. Talán sikerül. Legalább megpróbálom. Hétfő hajnali fél kettő volt, amikor B. elköszönt, aludni ment. Én még ultimátumot írtam a topicba, amelyben – előzékenyen – kellemetlenségektől próbáltam megkímélni a tettest. Tovább bújtam a Netet, „Sipa”, „Zalta”, a telefonszám, e-mail cím, PH aláírások után kutatva a Google-lal; egészen fél négyig bírtam. Aztán lefeküdtem, azonnal elnyomott az álom.''

folytatás: [link]