A cikk 2009.11.08-án frissült. A frissítés a bejegyzés végén olvasható!
Nem egy hétköznapi írás lesz ez a mostani, ugyanis egy több éve tartó rejtély nyomába próbálok eredni. A megmagyarázhatatlan események egytől egyig Sony fülhallgatók körül játszódnak, melyek misztikus módon romlanak el, teljesen egyező módon.
Bevezető
Már megint Sony fülhallgatóm van. Párszor elmondhattam ezen mondatot az elmúlt 7-8 év során. Ha ’n’ a „Már megint Sony fülhallgatóm van” mondatok számát jelöli, akkor az „Ez is tönkrement” mondatot idáig pontosan n-1-szer mondtam, mivel jelenlegi fülhallgatóm még üzemel. Egy több éve kísértő gyártási hiba, véletlenek szerencsétlen sorozata, vagy szimpla üzleti fogás? Nem tudom, mi állhat a hiba hátterében, de az biztos, hogy profin csinálják ott a gyárban.
A hiba diagnosztizálása
Maga a probléma nem túl összetett. Egyik másodpercben szól a fülhallgató bal oldali hangszórója, a következő pillanatban már nem. Tulajdonképpen ennyi az egész, de hogy erről miért kell cikket írni? Azért, mert a pár év alatt 5 fülhallgatóm ment így tönkre.
Az első példány
Típusát pontosan nem tudom, mivel ez a legrégebbi darabom. Használtan vettem egy Walkman-hez (nem MP3-as, mai értelemben vett Walkman-hez, hanem kazettás Walkman-hez), az összeszerelési minősége profi volt, tökéletesen szólt, volt egy kis gumírozott része, amely a fülkagylóba illeszkedett. Garancia természetesen már nem volt a Walkman-re, ahhoz nem is kellett (mind a mai napig szépen szól), ellenben a fülesre nem ártott volna! Ugyanis fél év után beadta az unalmast, nem szólt a bal oldali fül. R.I.P.
A második példány
Jó ideig nem volt szükségem fülhallgatóra, ezért a következő példányt csak 1 évvel rá vettem meg egy Sony márkaboltban. Típusa MDR-E828LP. Semmi extra, elegáns szürke kinézet, elegendő mennyiségű kábel, aranyozott csatlakozófej. A tőle, és árától (2-3.000 Ft) elvárható hangminőséget hozta, bő 1 évig működött, nem túl aktív igénybevétellel. A felhasználás körülményei egyáltalán nem voltak extrémek, ugyanis PC-hez volt. A hiba a szokásos, bal fül pá-pá. R.I.P.
MDR-E828LP
A harmadik példány
Típusa MDR-E818LP, a 28-assal megegyező széria, csak éppen nem szürke, hanem fekete, s a kábelbe van iktatva egy hangerő szabályozó. 1-1,5 évig tette a dolgát nem túl aktív igénybevétel mellett. Különbség még az ára volt az előző példányhoz képest (3-4.000 Ft körül), valamint csatlakozója, mely nem volt aranyozott. A hangminőség egyezett a 28-assal, akárcsak a tönkremenetel módja is. R.I.P.
MDR-E818LP
A negyedik és ötödik példány
Eljött az „agybadugós” korszak, vagyis a gumírozott végű, igen apró, ámde annál zsírosabb MDR-EX51LP-k korszaka. 2 példányom volt ebből a típusból, egyiket lejátszómhoz vettem, másikat pedig ajándékba, de később visszajutott hozzám. Saját példányom rendesen volt járatva, PC-hez és MP3 lejátszóhoz egyaránt, a másik viszont sokáig csak állt (ezért is vándorolt vissza a feladóhoz). És akkor 1,5-2 év után jött a „csoda”. Egyik napról a másikra tönkrement az egyiknek a…na, melyik füle? Pontosan, a bal. Meg sem lepődtem rajta, legyintettem, hogy Sony fülhallgatót egy darabig újra nem veszek. Azonban ebben a tönkremenetelben semmi misztikus nem lenne, ha a másik ugyanilyen példány, rá 1 héttel nem ment volna tönkre. Bal fül szólt, nem szól. Ezen viszont már nem kicsit lepődtem meg, mivel nagyjából ilyen időközzel lettek vásárolva is. Bár igaz az a Murphy törvény, hogy a dolgok mindig a garancia lejárta után mennek tönkre, de hogy így, szépen párban? Mindenesetre 2x R.I.P.
Ideiglenesen jött a félmegoldás, jack elosztó rádug a lejátszóra, kétszer egy jobb fül, az annyi, mint két jobb fül, ergo van egy mono hangzású fülhallgatóm, nem kicsit mókásan kinézve, hogy lóg plusz két fül, amiről csak én tudom, hogy nem szólnak. Persze nem kedvenc zenéim hallgatására szolgál az így létrejött zenei hangrendszer, mindössze egy ideiglenes nonszensz megoldásról van szó.
MDR-EX51LP
A következő áldozat?
Jelenleg egy 1,5 éves Sony fülhallgatóm van, melyet még a lejátszómhoz kaptam. Ez egy minőségi darab, típusa MDR-EX82. Megvétele óta mindennapi strapának van kitéve, de le a kalappal, eddig működik. Csodás a hangminősége, egyedül az összeszerelésre lehet panasz, mivel a kis gumi kábeltakaró a félúton szétszedhető végnél le tud csúszni. Ez legyen a legkevesebb.
MDR-EX82
Konklúzió
A furcsa nem is az, hogy egy módon mennek tönkre, hanem az, hogy 8 év különbség van összesen az egyes fülhallgatók között. Eltérő típusok, eltérő árkategória, a felirat azonban minden esetben "Sony". Mi az egészből a tanulság? Nem, nem az, hogy egy újabb Sony divatszidás cikk jött létre. Megfogadtam egy-kétszer, hogy többé nem veszek Sony fülhallgatót, de a következő példány megvételét mindig betudtam annak, hogy ez már biztos jó lesz. Sebaj, legutóbb betartottam magamnak ígéretem, ugyanis egy Sennheiser fülhallgatóra ruháztam be, persze nem csúcskategóriásra, mert arra egyelőre itt a Sony, de kategóriájában szintén megfelelő minőségű.
A cikkel részben az a célom, hogy választ kapjak a „Miért?” kérdésre, másrészt pedig, hogy olyan embereket keressek, akiknek egyező módon mennek tönkre fülhallgatóik, vagyis egyik nap élvezik, másik nap siratják azt a bizonyos bal hangszórót…
******************************************************************
Szerkesztve 2009.11.08-án: mint azt már régebben megírtam kommentben, - de ide is beszúrom azért, hogy senki ne higgye, hogy minden fenékig tejfel - tönkrement a bal füle az EX82-esnek is.
******************************************************************
