Nemrég írtam egyet egy átlagos reggelről, ami kvázi naponta ismétlődött. Ez most kicsit megváltozott, hisz mostanában nem a sörtől vagyok fáradt reggelenként, s nem csak reggel vagyok fáradt. Konkrétan kb. délig élőhalottként tevékenykedem, viszont ahhoz képest egész eredményesen. Némi kávé természetesen segítségemre van minden nap.

Eljön az ember életében egy olyan pillanat (kinek hamarabb, kinek később), amikor rádöbben: lassan nem ártana valamit letenni az asztalra. Nem csak lógni a levegőben, nem csak dolgozgatni, tanulgatni, meg ellenni, hanem valami kézzel foghatót létrehozni, teremteni, vagy megteremteni a rávalót.
Én a rávalóra mentem rá most, hisz' vajmi kevés kreativitással áldott meg az ég, valamint kézügyességem, vagy csak a'la natur a szellemi képességeim nem teszik lehetővé hogy valami maradandót alkothassak, vagy bármi olyasmit, amire büszke lehetnék.
Így aztán gondoltam teremtek egy kis pézt, egyrészt azért, hogy ne kelljen minden hónapban a bankszámlám hitelkeretére támaszkodni, másrészt hogy ne adj' Isten magamévá tehessek valamit. Hogy az mi a pék rákja lesz, azt még nem tudom, de valami lesz, hisz vágyom rá :D

Normál melóm mellett (amely jelen pillanatban még nem érte el azt a szintet amivel elegendő magyar valutát szerezhetek magamnak havi szinten) bevállaltam egy részmunkaidős állást, ami persze nem más, mint vendéglátás (óóó, jeee!).
Egy budapesti elsőosztályú étterembe sikerült kapcsolataim révén eljutnom, meló után rohanok melóba, s jó esetben éjfélig, rosszabb esetben tovább húzom az igát. Csöppet fárasztó, hisz az egész napos szellemi (apró részben fizikai) megterhelés mellé még beállítani a hadrendbe egy megerőltető fizikai tevékenységet, nos, megviseli a szervezetet. Heti 2-4 alkalom, egyelőre kielégítő fizetés.

De ez nem volt elég, mondom ha már homár, legyen kövér (juhé!), kerestem valamit amit be tudok illeszteni azokra a napokra, mikor az étteremben nem gürcölök. Ígyhát gondoltam megpróbálom a kedvenc kocsmámat, hátha kell egy kisegítő emberke (sörcsapol, italt kivisz, pohárleszed, elmosogat). Már hogyne kellene! 4 óra/alkalom, közel van, nem olyan megterhelő mint az éttermi rohangálás, ez kell nekem!

S mit ad az ég, a sors úgy hozta hogy mindenképp valutával akar megáldani (vagy csak próbára akar tenni?), így körülményes módon, de hozzájutottam egy fordítós melóhoz is. Egy nemsoká megjelenő PC játék szövegét kell angolról magyarra fordítani, 10 000 szavas csomagokban. Gondoltam kipróbálom magam, s úgy alakult, hogy megkaptam ezt is.
S akkor nézzük, meddig mehet el az ember? 4 meló? Mellette egy levelező suli (szombati elfoglaltság)? Próba, cseresznye. Meglátjuk mi lesz belőle, szerintem hamarosan kifulladok. Ha meg nem fulladok ki, akkor a kapcsolataim, legfőképp a párommal való jó kapcsolatom fog megromlani, hisz' a napi 15-18 óra meló mellett elég kevés dologra jut idő, s ha az ember gyereke együtt él valakivel, furán néz ki, ha csak telefonon tartják a kapcsolatot, nomeg együtt alszanak egy pár órát.

Lássuk, lássuk, mi lesz az egészből! :)