2024. március 19., kedd

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Játékok rovat

A PS Vita tündöklése és alkonya

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Olcsón hozzá lehet már jutni a géphez és a játékokhoz, így ha valaki most kezdi, sokáig mazsolázhat a minőségi címekből.

[ ÚJ TESZT ]

Én már elkönyveltem, hogy itt a vége, néhány indie és "nagyon japán" játékon kívül immár semmi nem fog rá érkezni, ezért gondoltam, írok pár sort az együtt töltött 4 évről, megtűzdelve rövid játékleírásokkal, hátha valaki most gondolkozik vásárláson, amit egyébként nagyon ajánlok, hiszen nagyon olcsón hozzá lehet immár jutni mind a géphez, mind a játékokhoz, és ha valaki most csöppen bele, akkor jó sokáig elmazsolázhat a minőségi címek között.

A Vitát 2012-ben küldte ringbe a Sony (legalábbis a nyugati világban) azzal a célzattal, hogy sikerrel veszi fel a kesztyűt a Nintendo 3Ds-ével szemben, illetve, hogy továbbörökíti a PSP sikerét. Habár pontos számokat nem ismerünk, biztosak lehetünk benne, hogy egyik célt sem sikerült elérni, bár ez messze nem a gép hibája. Nekem szinte a megjelenése óta tulajdonomban van egy ilyen masina, ahogy anno PSP-t is premierkor vettem.

Soha nem érdekelt igazán, hogy pontosan milyen specifikációkkal rendelkezik egy handheld konzol, a számok tekintetében úgysem veheti fel a versenyt a "nagygépekkel", viszont az 5 colos OLED kijelző már az első pillanatban levett a lábamról. Emlékeztem rá, hogy anno a PSP is milyen szintű és részletességű játékoknak adott táptalajt (FF Crisis Core, God of War-ok), úgyhogy biztos voltam benne, itt már-már PS3 szintű játékokat fogok a kezemben tartani. Nos, van néhány cím, ami megközelíti ezt a szintet, de szégyenkezni valója egyáltalán nincs a konzolnak.

De kezdjük is a játékok bemutatásával, elvileg ezekkel lehet eladni egy konzolt. Csak olyan játékok fognak a listába kerülni, amikkel én is foglalkoztam. Ha kimaradt 1-2 cím, írjátok le nyugodtan, engem is érdekel, melyek azok a címek, amiket érdemesnek találtok egy végigjátszásra.

Soul Sacrifice Delta

Amikor először megláttam ezt a játékot, egész egyszerűen leolvadt az arcom. Valami elképesztő, amit a Sony grafikusai véghezvittek mind stílusilag, mind technikailag. Ami azt illeti, a SS a Monster Hunter-klónok táborát erősíti, de egyértelműen a jobbak közül való. Mondhatjuk a Vita Monster Huntere :D Ilyen típusú játéktól meglepő módon kapunk történetet is, ami legnagyobb meglepetésemre kiváló. Nagyon beteg, nagyon sötét, de nem a manapság divatos tvájlájtosan sötétes, hanem kemény és kegyetlen. A mai napig népszerű a coop módja, bármikor, percek alatt találunk játékot, mindig találtam olyan random embereket, akik szívesen segítettek, példás a community és van benne tartalom. Hajjajj, nekem vagy 70 órám van benne, de bőven maradt még tennivaló. Csillagos ötös!

Metal Gear Solid HD Collection

A PS2 éra egyik (ha nem a legjobb) játéka volt az MGS 3, és a második rész sem maradt el sokban tőle. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy grafikai ráncfelvarrást, és a konzol képességeihez igazított új irányítási módust is kapott... Aki játszott ezekkel a címekkel más platformokon az azért, aki nem, az pedig azért szerezze be. Mert ott a helye és mert igényli. Zenghetnék ódákat a Metal Gear Solid játékokról, de szerintem fölösleges. Minőségi port, iszonyat jól fest a vita kijelzőjén. Vannak nagyon trehány portok (Jak széria), de ez, és még néhány cím valóban megérdemlik a törődést, a vételt és a végigjátszást.

Odin Sphere Leifthrasir

Az Odin Sphere a PS2 éra leggyönyörűbb 2D-s akció-rpg-je volt. Kevés játékban látni ekkora részletgazdagságot és bájt, ami a Vanillaware kalandját jellemzi. Minden porcikájából sütött a gondos odafigyelés, a zene és a sztori is magával ragadó. Nos, a Leifthrasir alcímmel ellátott inkarnáció nem egyszerű port vagy HD remake. Ennél sokkal több. A játékmechanikát is megváltoztatták a kor igényeinek megfelelően. Emellett, ha kedvünk szottyan, játszhatunk az eredetivel is. Csak halkan jegyzem meg, hogy számomra ez volt az utolsó nagy Vita cím, lévén tavaly ősszel jelent meg. Igazából akkor is megírhattam volna ezt a cikket. Méltó lezárása a Vita életútjának. Köszönöm, Vanillaware.

Hatsune Mikus Project Diva (2nd, X)

Aki szereti a ritmusjátékokat, és nem ódzkodik a japán muzsikáktól, az ne is menjen messzebb. A Project Diva három felvonását neki találták ki. Viszont alapvetően rétegjátékok, úgyhogy ha a fenti dolgoktól agyzsibbadást kapsz, kerüld őket messzire! Ajnározhatnám, mennyire profi klipek vannak készítve a dalokhoz, és milyen remek számokat szedtek csokorba...de ez nagyon-nagyon egyéni preferencia kérdése.

Final Fantasy X (X-2)

A Final Fantasy X számomra a valaha készült legjobb jrpg. Anno ezért a játékért vettem PS2-t, és több végigjátszás után is tűkön ülve vártam, hogy megjelenjen a kézikonzolos verzió. Mert jó. És hála a Square-nek nagyon tisztességes portot kaptam a pénzemért. Rövid töltési idők, tűéles képek, és az előd minden pozitív tulajdonsága megjelenik a tenyereink között. Parádés. A történet, a szereplők, a hangulat. Minden a helyén van. Kétségkívül a legjobb Vita-játék, legalábbis számomra.

Ja, igen. A vételárért cserébe megkapjuk a folytatást, a X-2-t is. Huhh. Komolyan, annak idején annyira haragudtam a szkverre, amiért megerőszakolták ezt a frencsájzt. Nem tudtam megemészteni a girl power-felállást, a korábban szépen lezárt sztori görcsös folytatását, a millió következetlenséget, amit nem vettek figyelembe a történet írásakor, a játékmenetet (egy-egy helyszínen sokszor végig kell mennünk), és a harcrendszert (játsszon vele élete végéig, aki kitalálta a dresspheret). Viszont akinek van gusztusa mindehhez, az örülhet, mert maga a port az előbbihez hasonlóan szintén nagyon jól sikerült.

Person 4 Golden

A Ps Vita premierjének legnagyobb durranása. Máig egy kiváló játék, a csak japánban megjelent P4 alaposan kibővített portja. Számomra sosem volt akkora durranás, mint az előbb említett FFX, viszont példás mennyiségű tartalom és körítés van benne. Az átvezetők itt többnyire csak párbeszédekben merülnek ki, viszont az audio oldal nagyon erős, ahogy a karakterek is jól el vannak találva. A sztorira valaki esküszik, nekem ez az iskolás stílus annyira nem jön be, de aki régen szerette a Shin Megami Tensei-sorozatot (PS2-n), az imádni fogja.

Danganronpa Trigger Happy Havoc (Goodbye Despair)

Na ez az a sorozat, aminek a létezéséről sem tudtam semmit a PSP-érában, pedig ezek PSP-portok, de még milyenek! Mondhatjuk vizuális novellának, de annál sokkal több! Nagyon beteg, nagyon japán, nagyon... Danganronpa! Alapvetően összezárt diákok között kell nyomoznunk halálesetek után, de aztán kuszálódnak a szálak, hullanak a fejek és baljós jövőkép kirajzolódásának lehetünk tanúi (Ami az Ultra Despair Girlsben gyűrűzik be, viszont ez már tps, az egyszerűbb, B-kategóriából, ezért nem is tetszett annyira).

Disgaea 3 (4)

A Final Fantasy Tactics által lefektetett alapkövek tovább csiszolása. Az általam ismert leghárdkórabb SRPG. Az Xcom kutya füle ehhez képest. Gyakorlatilag végeláthatatlan hullámokban kell xp-t farmolni, hogy valamire jussunk. Hatalmas mennyiségű tartalom van minden Disgaea-játékban, hozzá pedig vicces karakterek és egy pillanatig sem komolyan vehető történet. Egyetlen szóval lehet jellemezni: Bájos. És nehéz. Nagyon nehéz. És ennek örülünk.

Dragon's Crown

Mondtam már, hogy a szívem csücske a Vanillaware? Mindhárom Vita-játékuk párját ritkítóan igényes alkotás. Egyébként is odáig vagyok a szemkápráztatóan gyönyörű 2D-s ábrázolásért. Nos, ők ehhez értenek. És a hangulatkeltéshez. Másik két alkotásuktól eltérően itt lehetőségünk van coopban is irtani az ellent, viszont mivel egy hős helyett itt 4 van a kijelzőn, sokszor nagyon kaotikus tud lenni.

Muramasa Rebirth

És tessék, itt van a minden Vita-tulaj számára kötelező Vanillaware-játék. középkori japán világ megtűzdelve némi fantasyval. Kell ennél több? Nézzetek meg róla egy videót vagy képet. Ez az aprólékosan kidolgozott világ. A 2D-ben pompázó környezet. A zene. Egyszerűen lelkesedek minden porcikájáért. Két karakter. Két, eltérő végigjátszás. Kell ennél több?

Persona 4 Dancing All Night

Szerintem a P4 legjobb eleme a zenéi voltak. Nos, itt az összesre táncolhatunk, akár különböző verziókban is. Hatalmas fun, jól is néz ki, nem tölt sokat és könnyed kikapcsolódás. A Project Diva profibb ritmusjáték, ez viszont könnyedebb és kevésbé japán, már ha ez pozitívum.

Resident Evil Revelations 2

Korábban írtam cikket a játék PS4-es változatáról. Nos, a Vita-verzió ennek a direkt portja. Megvannak a maga gyermekbetegségei, de a hosszú töltési időkön túl nem tudok más gyengeségekről beszámolni. És gyakorlatilag az egyetlen valamire való túlélőhorror a masinára. Nagyon sokáig el lehet vele lenni hála a Raid-módnak és még online is lehet vele küzdeni.

Uncharted: Golden Abyss

A játék, amit minden Vita mellé oda kellett volna adni. Na ez már ps3 szint. Gyakorlatilag ugyanaz, mint az első Uncharted. Csak picit kisebben. Véleményem szerint ilyen kaliberű játékból kellett volna több, hogy valóban sikeres legyen a konzol.

Street Fighter X Tekken

Mivel se Street Fighter, sem pedig Tekken játék nem tette tiszteletét a konzolon, be kell érnünk a két világ egymásra eresztésével. Egy az egyben ugyanaz, mint a nagygépes verzió, talán a töltési idők azok, amik bökdösték az ingerküszöböket, de cserébe kaptunk tácspados irányítást. Én nagyon élveztem.

Broken Age

A Double Fine brigád (Monkey Island) gyakorlatilag legutóbbi kalandjátéka. Gyönyörű grafika és jó történet jellemzik, bár szokás szerint néhány fejtörőt a vége felé sikerült nagyon túlhúzni. Én imádtam minden percét.

Rayman Origins (Legends)

Mondtam már, hogy odáig vagyok a 2D-s játékokért? Nos, a Vanillaware-n kívül az UbiArt, aki nagyon nagyot tett le az asztalra a Rayman Origins és Legends játékokkal. Rengeteg tartalom, pazar megjelenítés és Rayman. No meg a zenék. Azóta is hallgatom őket.

Borderlands 2

Egy az egyben a nagygépes Borderlands 2 a tenyerünkben. Számtalan sebből vérzik (felbontás, framerate-problémák, töltési idő), de könyörgöm: Borderlandsezek a vonaton. Még pár DLC-t is belepakoltak.

Gravity Rush

System sellernek kiáltották ki, aztán egy néhol idegesítő, de gyönyörű ugribugri lett belőle. Félreértés ne essék: nagyon egyedi játék a Gravity Rush, csak a beleerőltetett gravitáció-manipulálás mindig megőrjített. Viszont ott a helye minden Vita-tulaj polcán/accountján.

Assassin's Creed III Liberation

Sokan lehúzták, amiért nem ért fel az akkoriban menő AC 3-hoz, majd a Black Flaghez. Viszont bőven hozza a második rész szintjét. Ha nem is karakterekben, de kinézetben majdnem. Ez itt kérem szépen egy nagygépes, fullos Assassin's Creed játék a tenyerünkben. Nem hibátlan, de én imádtam minden percét.

God of War 1-2

Két PS2-es klasszikus a tenyerünkben. az átvezető videók alacsony felbontásán nagyon látszanak az elmúlt évek, viszont maga a játék és az epikus jelenetek (és a brutalitás) még mindig ütnek. Anno sokszor végigvittem őket, viszont muszáj volt Vitára is megvenni és még egyszer átélni Kratos kalandjait.

Dead or Alive 5 Plus

A legjobb verekedős játék Vitára. Azon lehet vitatkozni, hogy az Injustice, a Mortal vagy a SFXTekken a jobb-e nagygépen, de a DOA portja sikerült legjobban a kis masinán. Gyors, keveset tölt, és tűéles. Imádtam.

Tearaway

A gép tulajdonságait és érzékelőit maximálisan kihasználó játék. Nekem tetszett a bohókás grafika, az eszement feladatok és az elragadóan aranyos játékmenet. Igazi gép mellé való játék. Erre álmodták.

Child of Light

Szintén Ubiart. Pazarr megjelenítés és hangulat, csak sajnos számomra rövid játékidő jellemzik. Amit a játék nyújt, el bírtam volna viselni sokkal tovább. És a harc körökre osztott. Nagyon elegánsan sikerült megoldani. Mivel szeretem a jrpgket, ez a része is tetszett.

Killzone Mercenary

Gyakorlatilag az egyetlen valamire való FPS a konzolra. Gyönyörű. És élvezetes. Komolyan, még a multiját is egész sokat toltam, és a mai napig aktív. A történet nem egy nagy eresztés, de ezt senki nem várja el a harmadik rész óta. Viszont tényleg. Ezt látni kell.

Azóta történt

  • Nintendo Classic Mini

    Nintendo elkészítette az egyik legsikeresebb konzoljának "felújított" változatát, Nintendo Classic Mini néven.

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.