The best week ever...
Kanada második legnagyobb városa, Montréal, a Szent Lőrinc és az Ottawa folyó találkozásánál található Montréal-szigeten fekszik, melynek hossza 48km, szélessége 12 és 16 km között változik. Szűkebb értelemben a város területe 156 km2, a lakosság száma meghaladja az 1,5 milliót, de Nagy-Montréal lélekszáma,- ami magába foglalja azon városrészeket is, amik a szárazföldön terülnek el,- meghaladja a 3,5 milliót. Komoly jelentőségű ipari, kereskedelmi és pénzügyi központ, négy egyetemével,- Concordia University, McGill University, Université de Montréal, amely a legnagyobb francia egyetem Párizson kívül, és az Université du Québec à Montréal,- több színházzal és koncertteremmel, számos különleges eseménnyel, fesztiválokkal jelentős kulturális szerepet tölt be mind a tartomány, mind pedig az ország életében.
Amit még érdemes megemlíteni, hogy a város kétnyelvű ugyan, de alapesetben franciául szólnak az emberhez, és ha nem érti, akkor gond nélkül váltanak angolra. Ez annak köszönhető, az emberek durván 70%-a franciát beszéli, mint otthon használt nyelvet, míg angolt csak 18,5%-uk. A lakosság Franciaországhoz való kötödést jelzi, hogy Új-Fundland közelében a mai napig van pár sziget, amik a gallokhoz, vagy mondhatjuk úgy is, hogy az EU-hoz tartozik.
A város egyben közlekedési csomópont is, több főközlekedési út áthalad rajta, az ország két legnagyobb vasútjának is itt a központja, kikötője is jelentős forgalmat bonyolít a Szent Lőrinc-víziút által, valamint több nemzetközi repülőtér is fekszik a városban illetve annak közelében, ilyen például a Pierre-Elliott-Trudeau (YUL) is, amire magam is megérkeztem.
A határátlépésnél viszont éreztem, hogy valahogy nem úgy tekintenek rám, mint egy sima turistára, de akkor még nem tudtam mire vélni a dolgot. Az összes papírom átnézték vagy háromszor, végül is beengedtek az országba,- gyanítom, hogy az amerikai J-1-es vízum mentett meg,- de beleütötték, hogy mikor kell legkésőbb elhagynom az országot. Itthon a média majd csak egy évvel később foglalkozott vele, és igen, szerintem most már mindenki kitalálta, egy bizonyos népcsoport menekültként Kanadába való kivándorlása volt a fő ok. Bár a bőröm fehérsége vetekszik Edward Cullen-ével, az útlevelem ugyanúgy magyar, mint anno Kanadába tömegesen érkező és segélyre pályázó „menekülteké”.
Montréal már a franciák érkezése előtt is lakott volt, hiszen az indiánok Hochelaga (Hódok gátja) nevű települését Jacques Cartier 1535-ben már itt találta. Cartier I. Ferenc francia király nevében birtokba vette a sziget, melynek a közepén egy hegy emelkedik valószínű e két elem kombinációjaként jött létre a neve is, „Mount Royal” azaz „Királyi hegy”. 1611-ben kereskedelmi állomást létesítettek itt, ekkorra az indiánok már elhagyták a települést. A ma ismert várost Paul de Chomedey alapította 1642-ben, a telepesek a kapott földet a zord időjárás és az indián támadások közepette próbálták művelni, és Montréal több családja vissza tudja vezetni eredetét a telepes időkig. Ahogy az idő haladt, a település szépen fejlődött, s Montréal a nyugat kapujává vált.
Az angolok 1760-ban foglalták el a várost, bár 1775-ben hét hónapig amerikai megszállás alá került. 1853-ban, a hatalmas tűzvészt követő évben megindult a rendszeres hajóforgalom Liverpool, s így Európa valamint Montréal között. 1959-ben nyílt meg a hajózható vízi út, a Szent Lőrinc-víziút Kanada és az Egyesült Államok közös vállalkozásaként, amely összeköti az Atlanti-óceánt a Nagy-tavak legtávolabbi végével, 3768 km hosszúságban. Ennek köszönhetően Montréal Kanada egyik legnagyobb tengeri kikötőjének számít.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
