Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz és csak megszorítja a kezed... Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket te sem tudtál azelőtt magadról. ...és reggel, ha kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy. Amikor remeg a gyomrod, ha meglátod és a szíved a torkodba ugrik, mikor hozzád ér. Amikor hirtelen mozdulatokkal magadhoz rántod, hogy érezd, fald, magadhoz láncold. Nem tudsz betelni vele, minden percben csak őt kívánod. Amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni csak ő jár a fejedbe és hiába bánt, hiába gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá, mégis megölelnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el sem tudtál volna képzelni. Megalázkodsz és könyörögsz. Sírsz...