Látóasszonyok és siratóasszonyok pusszantásával nyíljon meg eme remek topik!

Az én koporsó-paripám

Éjfélkor jön az álom-fickó,
Kevés szavú, rossz szemű, fürge.
Dobol egy fekete koporsón,
Táncol bolondúl a kezein
S röhögve mondja: „Ülj le, ülj le”.

És jön a másik, jön a többi,
Forognak, mint az ördög-orsók.
Csak a szemük néz mindig engem
S akit reszketve lovagolok,
Ezt a titokzatos koporsót.

A bal kezemben véres kantár,
Suhogó ostor van a jobban.
Gyí, gyí, kergetem a koporsót.
A fickó-had zúg, kereng, röhög
S a szívem csak nagynéha dobban.

És tótágast állnak a fickók.
Sötét van és kén-lángok égnek
S adnak, íme, újabb parancsot,
Tréfásat, vígat és iszonyút,
Ezek a kegyetlen legények.

„Kacagj, amíg a hajnal eljön,
Vágtass azzal a táltos-lóval.”
És én kacagva nyargalászok
Vérvevő álom-fickók között
Paripámmal, a koporsóval.

A sokujjúság jelentkezése a költőnél sajátos jelentőséget kap az ősmagyar mitológia tükrében. Mint köztudomású, honfoglaló eleinknél a jós-varázsló-orvos szerepét a sámán vagy táltos névvel jelölt személyek látták el. E küldetés vállalhatóságának azonban olyan testi jelei voltak, mint a szám feletti csont, mégpedig a születéskor is meglévő (ún. táltos-) fog vagy a sokujjúság, illetve az ebben lévő csont többletformájában. Ma megmosolyognivalónak tartják sokan e hiedelmet. Mégis, érdemes e fejlődési rendellenesség néhány sajátosságára utalni. Egyrészt ritka, kb. minden háromezredik újszülött között fordul elő egy ilyen fejlődési zavar, egyenlő arányban a két nemben. Sámán azonban csak férfi lehetett. A szociológiai vizsgálatok szerint optimálisnak pedig a kb. ötezer emberre eső vallási vezető számít. Másrészt e rendellenesség, örökletessége miatt, általában már előfordult a családban, így a sámán apa képessé vált megtanítani leendő sámán fiát a mesterség minden csínjára-bínjára. Emiatt egész sámándinasztiák alakultak ki, például a hét magyar törzs között éppen az Álmosé volt ilyen, ebből adódóan sok Árpád-házi király hat ujjáról tudunk. [link]

Persze erről forrásokkal nem halmoz el Czeizel.

Milyen topikot szeretnél ebből?

Teljesen érthető egyébként, mivel a témát valami rég kihalt dologgal azonosította a tudattalanod. Én sem ébredtem még fel teljesen, csak egy hajnali helyváltoztatás kényszere miatt ébren se vagyok de nem is aluszom. Még. Ilyenkor lehet eme remekeket megalkotni, de fura mód az NVME-s blogot is ilyenkor írtam, ahhoz mondjuk kellett kis látóasszonykodás, mivel nincs még ilyen eszközöm.

Nagyon jó, nekem ezek abszolút hiánypótlóak!

Milyen topikot szeretnél ebből?

Pontosan olyant, amilyen lesz! Mert nagyon jó lesz, azt már látom. Különben milyen elvárások lehetnek egy táltos topikkal szemben? Ha tudod, csak szólj, beleírjuk az Összefoglalóba. A táltosok ismeretlen állatait is célszerű lenne összegyűjteni, ha tudsz ilyenekről. Nekem már van három faj.

[ Szerkesztve ]

Rendben, akkor néha ha találok valami érdemeset, majd jelentkezem. Jó pár könyvben találkoztam már - ebben a témában - pár olyan sorral, ami kiemelést igényelt volna, ide összegyűjtöm majd őket.

[ Szerkesztve ]

Az nagyon jó lesz, minden kapcsolódó információ jó lesz ide. Én inkább azt a vonalat képviselem, amit ugye a látóasszonyoktól hallok. Tudom, néha történelmietlennek tűnhetnek ezek, de ez csak a látszat. Arra meg nem adunk. Mindenki kiválaszthatja magának, amit komolyan veendőnek gondol. úgyis tévedni fog, aminek joga megadatik neki.

[ Szerkesztve ]

A legteljesebb a tunyogi Szabó Sándorné kövétkező története:
- A nagyapám, Zsiba István meg vagy tizennyolc tiszabecsi ember elindult szekérrel Máramarosba fáért. A Pricsajda-bércre mentek. Csak ott tudták meg, hogy nincs kitermelt fa. Tanakodtak, mitévők legyenek, mikor csak közéjük telepedett egy sanyavész fiú. Ők falatoztak, hát a fiút is megkínálták.
Az aztán megbiztatta őket, hogy amért rajta segítettek, ő is segít rajtuk. Annyi döntött fa lesz reggelre, amennyit akarnak.
Nem is kért ezért a segítségért semmi egyebet, csak azt, hogy ma, amikor meg kell mérkőznie ellenfelével, segítségére legyenek. Ellensége piros láng alakjában fog támadni, ő meg kék lánggá fog változni.

Négy kis pipaszárforma vesszőt húzott ki a csizmaszárból, azt odaadta nekik, hogy azzal csapjanak a kék láng felé, ha a másik mutatkozna hatalmasabbnak. De ne érintsék egyik lángot se, semmiképp se. Erre eltűnt a fiú.
Az éjjelen óriási zivatar tört ki. Az emberek még az erdőből is kimenekültek, mert sorra döntötte ki a zivatar a fákat. Látták a kék láng viaskodását, így hamburkásztak a levegőbe'. Mikor az első vesszőt közéjük hajították, a piros láng ellankadt. A másodiknál füstté változott, a harmadiknál semmivé lett.

Reggel volt fa, amennyi csak kellett, amint azt a táltos megígérte volt. Megfigyelték, hogy az is bevált, hogy a táltos az ő győzelme esetére hétévi jó termést ígért be. Ha a piros láng győzött volna, akkor hét évig lett volna rossz termés, mert a piros lángban gonosz indulatú táltos küzdött.

Szabó Sándorné is, mások is mondják, hogy minden vidéknek megvan a táltosa, akinek hatalma a végső vívással lejár. Azzal megváltja magát, de elveszti táltoshatalmát.
Részlet innen.

[ Szerkesztve ]

Ezek a történetek nagyon jók. Minden népnek van hasonló mondaszerű gyűjtése, gyerekkoromban rengeteg ilyent olvastam. Maga a természet ezernyi csuda jelenségének megértése régen csak így volt lehetséges.

Bizony, régen nem ilyen technokrata környezetben éltek. A Tejút is látható volt tiszta éjszakákon, a természet csodái és a természetfeletti sokkal közelebb volt hozzájuk mint manapság.

Nem kifejezetten táltos, de ide illik szerintem, Wass Albert A funtineli boszorkány c. könyvéből összefoglaló:

[SPOILER]

A főszereplő, Nuca, egy boszorkányosan szép havasi leány. A gyönyörű hajadon fokozatosan ébredt rá az erejére. Arra, hogy egyszerre látta a múltat és a jövőt, ha az emberek szeme közé nézett. Megmondta előre a zivatart, a szárazságot, a szelet. Kezdetben mintha egy ismeretlen ködből kinyúlt volna valami feléje, és így ösztönösen behatolhatott a szemek mögé, ahol mozaikképek villantak fel előtte. A belső erő, ez a „másik tudás” fokozatosan alakult ki benne, a láthatatlan hatalom megváltoztatta, megerősítette. Sokáig nem ismert más törvényt, mint az erdők és hegyek törvényét, a természet szavát.

Se írni, se olvasni, se számolni nem tudott, de teljes szívéből hitt a Jóistenben, s egy idő után egy láthatatlan kapu nyílt meg előtte. Ösztönlényből „nagy akaratú” asszonnyá vált, akire a jók szentként, látóasszonyként, a rosszak boszorkányként tekintettek.

Az áldott képesség mellett egy átokkal is verte a sors, akit megölelt, az ágyába fogadott, az előbb vagy utóbb a halállal randevúzott.

[ Szerkesztve ]