Kivételesen nem csak Máv, hanem Ferihegy.

Augusztus 19.-én mondta a közvetítő, hogy van dupla-béres munka holnap délutánra a Ferihegyen, mehetek ha akarok. 1 alkalomra nem akartam beíratni magam, úgyhogy 3 napra kértem magam oda a héten.
Feladat: Utasok voucherének megnézése, utasok megfelelő taxihoz irányítása, beültetésük.
Illedelmes modor, öltönyviselés kötelező.

Mávval ellentétben mindenki tudott angolul, kedvesek voltak, jó munka is volt, bár 20.-án a város lezárása miatt és a taxisok szabadsága miatt elég nagy volt a sor, és nem győztek ennek hangot adni az utasok. A külföldiek még kedvesebbek is voltak többnyire, kérdezgették, hogy miért nincs taxi. Nos, sosem volt rá szükség hogy az államalapítás szavunkat fordítsam, úgyhogy nem jött össze ott helyben, be kellet érniük azzal hogy "ez a függetlenség napja, de mégsem". Hát, talán meg tudnak bocsátani nekem.

Első eseményünk ugyanitt zajlik.
Kettő nappal később , reggeli műszakra jöttem. Épp csak becsekkolok, amikor jön egy arab kinézetű férfi az A terminálhoz. Mostanában szállhatott le a Tel Avivi járat, úgyhogy nem meglepő, bár a Schengenen kívüli járatok a B-hez érkeznek. Hát, valahogy idetévedt.
Pénztáros VS arab

-Jó reggelt, good morning!
-Hi, I want to go to Germany ( ) /lefordítva magyarra innentől
-Németországba akar menni, jól halottam?
-Igen, oda.
-Taxival, Németországba?
-Igen
-Melyik városba szeretne menni?
-Bármelyik, csak Németország.
-De mégis melyikbe?
-Bármelyik
-Jó akkor itt van egy voucher [elfelejtettem]-be. megközelítőleg 780 euró (ha jól emlékszem) lesz, és előre kell fizetnie.
-nem jó, sok. Van 650

És már nyújtja is be az eurót az ablakon.
Időközben az irányító hapek mondja nekem folyamatosan hogy ez az utas forró lesz, repülővel is olcsóbb oda az út. Meg minek is szállt volna le a repülőről itt, ha utána továbbmegy?
Rendőrök mindig vannak a reptérnél, így kettőt odahívtunk, hogy akkor előtte legyen már egy passport ellenőrzés.
Hát, nem egy menekült volt a jómadár? Há' de. Szépen feljött idáig a pályaudvarról, hogy azt higgyük hogy nemzetközi utas, és el tudjon taxizni németbe. Nem mondom jó terv, bár kellet volna választania valami konkrét, osztrák célpontot inkább, azzal még talán sikerülhetett is volna...

Vissza a MÁV-hoz.
Második esetünknél, éppen üldögélek a székemen a déliben, koordinálom az utasokat. Társam mondja, hogy az egyik öregúrnak mozog a szatyrában valami. Odanézek. 5ös kassza, épp jegyet vált. fél percig semmi, aztán nicsak- kidugja magát egy kutyafej a nagy bevásárlószatyorból. Hát, így kell a jegyen spórolni, gratulálok.
Több ilyen állattartó kéne.
Még nagyban erről beszélgetünk, amikor feltűnik mellettünk egy másik öreg.
-Há' miaz hogy nem osztjuk a vizet, az volt a híradóban hogy osztunk.
-Kérem uram, eddig osztottunk de most már hűvös van, nem kaptunk rá utasítást.
-Persze itt ücsörögve hideg van de kint izzadunk, és hőségriadó is van!! A keletiben is osztják!

Elvtársnőm elmegy a talált tárgyakhoz, ahol vannak a vízkészleteink, utánajárni a dolognak. Pár percig várok, de sor az nincsen, és rossz érzés a panaszkodó utas mellet ücsörögni, ezért én is elmegyek megnézni, otthagyom a harmadik társunkat vele.
Mire elérek a helyszínre, már meg is pakolta az egyik bevásárlókocsit vízzel a társam, én is így teszek a nagyobb kocsival, és utánaindulok 5 perc múlva. Ügyeletes nő mondja, hogy akkor mostantól osszuk 5 ig.
Félúton már látom ,hogy jön visszafelé üres kocsival a lány. Na, ez gyorsan elfogyott.
Beállítom a kocsit a helyére, adok egy palackot az öregúrnak,elkezdem kibontani a többit. Zörget a pénztárosok egyike az ablakon. Odamegyek.
-Mi kéne?
-Toljad hátra a kocsit, mert leveszünk magunknak belőle.
-Odaviszem kézbe, mennyi kéne?
-Toljad csak a kocsit.

Odamegyek, mondja hogy hagyjam hátul, lepakolják maguknak az egészet. Az úgy ránézésre 12zsugor víz azaz 72 liter.
-Minek annyi víz? Mármint van benn csap, meg 1 elég egy embernek nem?
Jön az a rész hogy ne izéljek, meg ők is szomjasak, ne törődjek vele. Hát jó' van, na. 1-2perc alatt kipakolja az egészet a nő. Megyek utánpótlásért.
Visszafelé jövet szól a társam, hogy kértek egy kosár vizet hátulra. Mondom, neki hogy már adtam nekik, mire ő felel nekem, hogy most egy másikat kértek.
Odatolom, bekérdezek, és tényleg, nem félreértés volt. Ezt is behordják. Ez egy kis kosár volt csak, de így is 100 liter ásványvíznél járhatunk összességében.
Ezután már megy az osztás az utasoknak rendületlenül. Megjön az a kedves öregnéni is aki szokott cserébe almát adni, mondja, hogy nagyon örül, hogy újra osztunk vizet. (a pénztárosok is...)

A harmadik történet idejében azaz másnap, már reggeltől kezdve hordjuk a vizet. A talált tárgyas nő, aki a vízre is felügyel, mondja hogy ne osszuk ilyen gyorsan, mert nincs elég víz. 1-2 nap és szeptember, fene se számított arra, hogy újra hőségriadó lesz, és mivel hétvége van, ezért a mostani vízkészletnek, ami kb egy napra elég, mára és hétfőre is ki kéne tartania, hisz ha hétfőn rendelnek, az lehet csak kedden jön megy. (Talán nem kéne annyi vizet bebúrni...)
Mondom neki, hogy, hogy képzeli azt hogy ne osszuk gyorsan? Ott van egy kosárban mellettünk, tudjuk hogy kevés, ezért nem is nyújtjuk az utasok felé (mert úgy kb 5x gyorsabban fogy, mert az is vesz aki nem szomjas/nem kell neki/nem tudja hogy ingyen van), csak aki odajön és kér, annak adunk.
-Így is túl gyorsan fogy.
-Akkor mit csináljak mégis? Csak annak adjak akinek van jegye? Vagy minden második öregnek? Ez hülyeség.
-Ne gyertek azonnal új körért ha kifogy, csak egész óránként.
-Tehát akkor: Osszuk el a vizet (kb 30 perc), utána legyen egy fél óra szünet mivel nem jövünk érte, aztán újra?
-Igen, mert így biztos jut hétfőre is.
-Lehet hogy jut hétfőre, viszont így meg a mai utasoknak nem jut elég.
-De ha a mai utasoknak elosztod akkor hétfőn nem kapnak az emberek.
-De nem az a lényeg, hogy elosszam? Ha kér az utas vizet, mondjam azt hogy várjon fél órát az újratöltésre, hogy jussunk a hétfői utasnak? Ha nem elég mindenkinek, akkor már nem tök mindegy hogy hogy szelektálunk? Mindkét módszerrel ugyanúgy csak X vizet osztunk ki, és ugyanúgy Y elégedetlen utas lesz. Viszont ott van az esély, hogy ha most elosztjuk az összeset, akkor már hétfőn megjön az utánpótlás, mivel nem biztos hogy 1 nap amíg idehozzák, tehát mindenki jól jár, míg a másik opcióval ennek a lehetősége sincs meg, mivel ha korán is jön meg a víz, a mai utasoknak már nem tudunk utólagosan osztani.
-[Értetlen nézés]
-Jó, akkor nem tudunk hozni másik pályaudvarról? Biztos van készlet a keletiben.
-Nem az külön kassza, pályaudvarok nem gazdálkodnak közösen.
-Remek, viszlát.

A negyedik nem tudom mikor volt, lehet vízosztás előtt valamivel. Lényeg hogy megjött a BGF valamelyik kara, gólyatábor. Automatáknál voltam, mert az automatás embernek elment a hangja, ezért inkább helyet cseréltünk, mivel hang nélkül is tud úgy ahogy sort irányítani, viszont turistákkal beszélni nem. Elég sok embernek kellet segíteni ugyanoda jegyet venni, már kb fejből tudom a mozdulatot, közben persze a gólyák nagy része csinálta a bemelegítő feladatokat, ment nagyban a hangoskodás.
Megyek vissza a sorhoz az italomért, inni egy kortyot, közben elcsípek egy beszélgetés foszlányt egy pénztáros és egy vásárló, idősebb hölgy között
-"Nem hölgyem, nem a menekültek hangoskodnak. Ezek nem menekültek, hanem gólyák"

Ötödik eseményünk, ennek a folytatása ugyanis egész nap az automatáknál voltam. Az automaták viszont nem voltak velem egész nap, sorban hagytak ott engem. 2 automata végig meg volt halva. 2-be nem lehetett érmét dobni, 1-be lehetett csak visszadobta. Egy nem fogadott el bankjegyeket.
Lehetett ragasztgatni az automaták nyílásait, illetve magyarázni az embereknek hogy a fizetési formájuktól függően hova álljanak sorba. Örültek neki. Főleg, amikor felváltva akartak fizetni (bankjegy,érme), mert volt olyan időszak amikor egyik automatán se volt jó mindkettő ugye.
Valamelyik automatának még a hangja is beragadt úgyhogy 1,5-2 óráig azt hallgattattam hogy,
"nyomtatás folyamatban, kérem várjon."
A szerelő időközben megérkezett (hétvége), nagy jókedvében még meg is fedett hogy nem mindig jó hibát jelentünk le neki, (pl egyáltalán nem lehet bedobni az érmét, vagy csak visszadobja egy automata), és mennyi baja van emiatt.

Elveszett tárgyakban is bővelkedett az a hétvége.

Hatodik cselekménysorozatunk főhőse egy Texasi hölgy aki videokameráját az automatánál elhagyta (HOGY?Hova rakta le? A földre?). Hát, talált tárgyakon nem lett meg, de vicces volt látni hogy nem szomorodik el, sőt tök vidáman mesélt mindenfélét miközben oda-vissza sétáltunk. Amikor már zavart engem, és megkérdeztem hogy lehet ilyen boldog, akkor mondta hogy majd vesz egyet úgyis, nem nagy dolog, és van valami mondásuk Texasban hogy a kis dolgokat nem érdemes felvenni magunkra, ő sem teszi. Sajnos elfelejtettem hogy volt pontosan.

A hetedik is jön mindjárt, ugyanis nem sokkal később kisegítettem egy angol srácot, aki kártyával fizetett és sietett a vonatához, majd mentem is tovább a többi utashoz az automaták túloldalához. Ám, két külföldi lány rohan hozzám onnan ahonnan jöttem, hogy egy bankhártya maradt az egyik automatában amitől most ment el egy srác, és leadnák nekem. Hinnye.

Merre is ment az utas? Próbálok visszaemlékezni. Megvan, helyjegyet is adtam neki, akkor balatonexpressz lesz. 2 perc múlva indul. 8-as vágány. Rohanok mint őrült, sikerül is elérnem a vonatnál.
-Ez a maga kártyája?
(Eltakarom a nevet, miközben mutatom, hogy majd tudjam ellenőrizni, ha azt mondja hogy igen, bár szinte biztos vagyok benne, hogy az övé).
-Nem, az enyém nálam van.

Kellemetlen helyzet. Van időm alaposan megnézni a kártyát, most nézem hogy magyar név van rajta. Jól van, lányokhoz vissza. Melyik gépben volt a kártya? Nem emlékszenek, talán abban aminél volt az angol srác, talán egyel mellette. Remek.
Viszem a talált tárgyakhoz, elmondom a helyzetet. Azt mondja a nő, hogy próbáljam meg ügyfélszolgálatnál bemondatni, hátha még itt az utas, ő nem akar papír-munkázni vele. Rohanás az ügyfélszolgálathoz, helyzetkifejtés. Rendben, kártyát otthagyom, majd mindjárt bemondják. Vissza a helyemre.
Amint megérkezek odajön hozzám egy fiatal, hogy
-Ugye biztos nem találtak itt egy kártyát, mert elhagyhattam valahol, bár biztos nem lesz meg, és már le is akarom tiltani csak előbb megkérdezem, hátha.
-Mi a neved?
-XX XX
-Megvan a kártyád, most adtam le az ügyfélszolgálaton, nemsokára be is mondják a neved.
-Ó de jó.

Odamegyünk, névellenőrzés, kártya át is adva a tulajdonosnak. Kérdezi, hogy ki találta meg/adta le. Már le voltam fáradva, ahhoz hogy elmeséljem az egészet, ezért benyomom hogy én adtam le. Kár volt, mert utána elkezd győzködni hogy meg akar hívni valamire, sörre, akármire meg minden.
Alapból se fogadtam volna el, de úgy hogy ugye nem is teljesen az én érdemem, mert a külföldiek is zsebre rakhatták volna, abszolút nem akarom elfogadni a "jutalmat". Kifejteni már nem fogom, késő. 1-2 perc után sikerült elérni hogy egy köszönettel távozzon és ne akarjon semmit venni.

+1

Már nem tudom melyik hírportál hozta le ezt a képet, de abban biztos vagyok hogy a középen álló piros ruhással már találkoztam. Vettem neki és a családjának jegyet Sopronba (átszállással) a Déliből. Meg is mutattam melyik vonatra szálljon fel. És ez nagyon nem most volt, úgyhogy gőzöm sincs mit keres még itt.

Tanulságcsokor

#1 A menekültek cselesek, ha utazásról van szó. Németországba taxival .

#2 Országunk nem minden lakója tud megkülönböztetni egy csapat egyetemistát egy csapat menekülttől.

#3 Némelyik pénztárosnak jó nagy a bele.

#4 Az automaták nem valami bizalomgerjesztőek mostanában.