Élet a Déli pályaudvaron.

Még mindig a mávnál vagyok, és ma is a déli pályaudvaron. Víz osztás és kisegítés.
Izgalmas egy munka, az biztos.

Első páciensünk egy fiatal külföldi lány, aki elvesztette a papírjait. Elkísértem a talált tárgyakhoz, ott bizony nem találtak semmit. Mondom neki, hogy valószínűleg valamelyik utas rátalált, kivette az értékes dolgokat, majd a maradékot a kukába hajította, nézze át a környező kukákat.
Ő elmondja, hogy Kelenföldön vette észre hogy hiányzik az irata, ott leszállt a vonatról, és visszajött ide ahol egy büfés nő azt mondta neki hogy egy kollégám már rátalált
Színről, el, vissza a büféhez. Büfés nő látta hogy egy mávos biztonsági elrakja az ott hagyott papírokat és elviszi. Személyleírás: Bajszos, kövér.
Egyik kollégáját megtaláljuk sikeresen, az beazonosítja, de nem tudja hogy hol van a kolléga, és azt sem hogy miért nem adta le a talált tárgyakat. Telefonálgatás, kiderül hogy Kelenföldön lehet már, mivel vonatra van beosztva. Elérni nem lehet, nem veszi fel.
Lány közben elmondja, hogy 5 éve van magyar honban és a festésből él. A magyar nyelv egyenlőre "nadzson nehez". Nem is a személyes iratait keresi hanem valami egyéb iratokat, amiket 180ezerért fordíttatott le. Eközben felbukkan a bajszos kövér. MEGVAGY!
A vallatás során elmondja hogy talált valami arab nyelven írt iratokat meg biatorbágyi jegyet. A jeggyel együtt odaadta az egészet egy szöszi kallernek, hogy biztos egy vonaton lévő utasé, ha valakinél nincs jegy, kérdezzen rá. Jó terv volt, csak hát, Kelenföldig még nem ért el a lányig a kaller úgy néz ki.
Lány kérdezi most mi van. Parancsnoki irodába be, ott se tud senki angolul, úgy hogy maradok fordítani. telefonálgatás. Szöszi kaller beazonosítva, majd fordulóval visszahozza, vagy leadja az állomáson, ha úgyis oda megy a lány.
Utóbbi lehetőség választása után a lány odaadja a kezébe szorongatott bort a bajszos kövérnek, nekem hálapénzt akar adni, amiből lett egy kis vitatkozásunk.
Segítek neki venni még egy jegyet, mire mondja hogy ez már a 3. a napon mert reggel is véletlenül 2 darabot vett, de mindegy, csak legyenek meg az iratok. Rákérdezek, hogy pontosan mik is ezek. Kiderült hogy valami okmányok, amiket csak az okmányiroda fordítójával engedtek hivatalosan lefordítani, azért volt ilyen drága, pedig nem is olyan sok, összesen 3 oldal.
Szolgálati helyre vissza, pénztárosnő morcosan néz rám a fülke mögül, miért nem dolgoztam eddig.

Második páciensünk inkább menekültnek néz ki mint turistának, de túl jól beszélt angolul, így nem tudom eldönteni. A probléma, hogy teledobálta 50essel, a csomag megőrzőt, de azt nem észlelte őket, és nem adja vissza, de a segítőszemélyzet nem érti a problémáját, fordítsak. Oké. Kiderül, hogy a gép nem tud visszaadni, felnyitni nem lehet, nem a mávé.
Miért nem lehet- kérdi a meghökkent utas.
Magyarázat a személyzettől: This is hungry! (Ezaz, keltsük csak a jó hírünket)
Fel kell hívni a karbantartást, várni 3 órát. Akkor már inkább beledob még egy 100ast, hogy meglegyen a várva várt összeg és használhassa.
Szolgálati helyre vissza, pénztárosnő morcosan néz rám a fülke mögül, miért nem dolgoztam eddig.

Harmadik emberünk elvesztette a sátrát, és kell segítség a fordításban mivel az információnál nem értik a problémáját. Najó van, megyek, sőt menjünk egyből a talált tárgyakhoz. Az se tud angolul de legalább a sátor megvan, ügy gyorsan letudva.
Szolgálati helyre vissza, pénztárosnő morcosan néz rám a fülke mögül, miért nem dolgoztam eddig.

Negyedik kreolbőrű társunk sietős léptekkel rohan felém.
-Beszél angolul?
-Természetesen, miben segíthetek?
-Meg kell találnom a biztonságiakat, a wc-ben voltunk a feleségemmel, volt ott egy ember, lökdösődött, meglökte a feleségem, el kellet futnunk hogy ne bántson.
-Van egy rendőrség a pályaudvar alatt,odakísérem (ezt az infót múltkori írásomra reagálva kaptam meg)

Útközben rámutat két mávos biztonságira, hogy ők biztonságiak-e, mondom igen, de azok ugyan nem nagyon fognak segíteni, semmit nem tehetnek nagyon. Elérkeztünk a rendőrségre, én már sietnék vissza, mert nem jó elmászkálni a helyemről ennyiszer, a végén még lehordanak.
Nem köszönök, csak bekérdek, hogy beszél itt valaki angolul, mert akkor mennék el. Szolgálatos morcosan rámnéz, megdorgál mert nem köszönök.
JÓNAPOT,beszél angolul?

Na ugye hogy nem beszélt. Mondanám neki hogy mi van, kérdezgeti ahelyett inkább hogy ki vagyok. Há jóvan. Átrágjuk magunkat a sok szarságon, elkezdem a fordítást.
-Bementünk a vécére a feleségemmel, kifizettük, a feleségem kijött wc papírért, a wc felelős elkezdett ordítani, hadonászni és fenyegetően lóbálni a kezét. Meg is lökte a feleségem.
-Megütötte?
-Meglökte.
-Tettlegesség történt?
-Igen, meglökte.
-Ki lökött először?
-A WC-s! (Az anyádúristenit nem érted meg hogy a vécés)
-feljelentést akar tenni?
-nem csak a pénzem szeretném vissza, és azt hogy bocsánatot kérjen.

Szerencsére belehalhatott a beszélgetésbe 2 jobban szituált kolléga, akik nem akarták felvenni az életrajzát az emberünknek, sokkal inkább problémamegoldásra koncentráltak.
-Melyik vécés? Már megint az a román? Folyton csak a baj van a románnal, mostmár nagyon elegem van.
Ügyeletes kiadja akkor az ukázt, menjen a két rendőr a sértettel, én meg kísérjem őket fordítani. Remek.

Vécéshez elérünk, az már kezdi mondani a mondókáját, rendőr emelt hangon elfolytja.
Igazoltatja, rákérdez mi történt. WC-man mondja hogy a kurva külföldiek nem tudják ki parancsol ebben a vécében, de ez még Magyarország. Igazi lokálpatrióta. Veszekedés, folyamatosan közbeszól, kitér a rendőr kérdései elől. Valami olyasmi lehetett a probléma, hogy amikor kijött a nő wc papírért, akkor megint pénzt kért volna tőle Wc-man, hogy visszamehessen, ők meg nem értették mi van, mert nem tudnak magyarul, csak kérték tovább a wc papírt az agresszív turisták. Meg kellet torolni ezt az agressziót ugye.
Feleség is feltűnt már időközben, kisírt szemekkel. Kérdezi, hogy mi van. Próbálom folyamatosan tolmácsolni, ami nem könnyű feladat.
Rendőr a munkaadó száma után érdeklődik a vécésnél, hogy felhívja és kirúgassa, mert már k*rvára unja hogy havonta többször itt kell parádéznia.
Feleség közbeszól nekem, hogy állítsam le a rendőrt, nem akarja hogy akárkit kirúgjanak, biztos van családja is WC-man úrnak, ő csak azt akarja hogy bocsánatot kérjen. (Hát azt nem nagyon fog ettől az embertől, ránézésre 10/10 tapló)
WC-man már mondja hogy a parlamentbe megy hogy itt elnyomják a magyarokat. Rendőrt nem érdekli, kérdezi, hogy pontosan mit is akarunk. Elmondja a férfi hogy bocsánatkérést, pénzvisszatérítést.
A 160 forint nagy nehezen előkerül rendőri felszólításra, de a bocsánatkérést inkább nem erőlteti a rendőr se, nem fog az jönni.
A férj megjegyzi nekem, hogy az ő országában az olyat aki megüt egy nőt, aztán ilyen magatartást tanúsít, azt megölik ott helyben.
-Honnan jöttél te?
-Izrael
( )
Rendőr végül elkéri az útlevelet a sértettektől, ellenőrzi, hogy ők-e azok, becsekkol a központba, hogy nincs-e körözés. Izraeli férj, Francia feleség, mindkettő tiszta.
20perces WC kalandunk zárásaként, a pár megköszöni a tolmácsolást/kedvességet nekem is és a rendőröknek is, majd a rendőrök elkérik az én személyim is, hogy beleírjanak a jelentésbe.
Színről el.
Szolgálati helyre vissza, pénztárosnő morcosan néz rám a fülke mögül, miért nem dolgoztam eddig

A többi eseményt már nincs erőm leírni, de kisebbek is, így nem olyan fontos.

Tanulság:
Jó tudni hogy van értelmes rendőr is.

A mávnál csak én beszélek angolul. Plusz a pénztárosok valamilyen szinten. Információ/vezetés az nem.