Galamb és automata mentes napokat zárhatunk.

A Kelenföldi pályaudvaron hétvégén 3 diákmunkás teljesít szolgálatot. Van egy automatás kisegítő, illetve 1 információs és 1 kerékpáros kisegítő. Hétköznap a kihaltság miatt a kerékpáros kisegítő nem jön.

Az automatás jellemzően az jegykiadó automaták között járkál és segít a külföldieknek/öregeknek/lassan vásárlóknak, alapvetően abból a célból, hogy minél gyorsabban pörögjön az automatáknál a sor, mivel nem ritka hogy felgyűlik egy-egy csoport és ez negatívan hat ki a menetidőre. (az utolsó pillanatban felsiető utasok sokszor feltartják a vonat indulását)

Az infós diák elsősorban a balatoni járatok utasait tájékoztatja, irányítja a helyjegyeseket, szintén a várakozási idő rövidítése céljából. A kerékpáros kisegítő ugyanezt csinálja, csak elsősorban a kerékpárosokkal, tehát gyakorlati különbség nincs a két munka között. A járatok közti szünetekben az állomáson cirkálunk,a metró közelében.

Első eseményünknél éppen ilyen köröket sétálunk, beszélgetünk közben. Társam hirtelen elhalkulása arra utal, hogy utas közelít. Körbenézek- sehol senki. Egy csapat fiatal,közel-keleti turista áll a közelben, de nem velünk foglalkoznak. Kérdezném, hogy mi van, mit lát, de hát már felesleges, én is kiszúrom.

Még látom a mozdulatot ahogy az egyik arab kitöri a nyakát, aztán már sétál is tovább vele a vadász. Szuvenír az asszonynak? Jó, ezt inkább nem láttuk.
Vissza a körözéshez.

Második eseményünk már hétköznap játszódik, úgyhogy a 3 diákból csak 2-nek kell bejönnie. Mármint kellene, mert az automatást egész nap nem láttam. Úgyhogy maradtam én.

Épp elhagyja a Kék hullám az állomást, mennék vissza az aluljáróba, amikor is odajön hozzám a forgalmi szolgálattevő. Alacsony, középkorú nő. Kérdőn felvonom a szemöldököm, mert ezzel a kaszttal még nem érintkeztem, nem nagyon tudom elképzelni mit akarhat. Sunyi oldalnézések közepette közli, hogy mögötte van egy fura alak, valahol az állomás végén,. A mozdonyvezető mondta neki, hogy ez már a második fordulója (ami jó pár óra ugye), és az a férfi a peron végén még ugyanúgy ott ül a padon, lehajtott fejjel. Menjek már oda, és nézzem meg. Odanézek. Nem látszik jól, de elég nagy darab. Legszívesebben inkább szólnék az állomásőröknek, de pont nem látok a közelben egyet sem. Hát jó, menjünk oda. Elindulok, persze a forgalmis, nem követ. Gondolom jobb távol maradni, hátha valami dilinyós...
-Jónapot uram, jól van?
Fejét felhajtja, de nem nagyon reagál.
-Már órák óta itt üldögél, minden rendben van?
-Én itt dolgozok!
-
-Itt dolgozok a a BKV nél az aluljáróban
( )

Valamit mond még hogy éppen nincs műszakja (akkor miért nem ment haza?), aztán mondom hogy jó van, és elmegyek. Forgalmishoz vissza, aluljárónál vár rám. Elmondom neki mi volt, közben az emberünk is elcammog mellettünk és lemegy. Forgalmis sem érti, sebaj, még egy megoldatlan rejtéllyel több a világon.
Vissza a körözéshez.

Harmadik eseményünk ugyanezen hétköznap estefelé kezdődik. Utas anyuka, kisgyerek kéri a segítségem, vegyek nekik jegyet X-ből Z-be. Mondom, hogy itt az automata, segítek nekik megvenni.
beállítom őket a sorba, közben segítek a többi utasnak is majd feléjük fordulok. Igény szerint végignyomogatom a dolgokat. Pénz berak. Kezdődik a várakozás visszajáróra/jegyre.
Így 2 perc után már kezdett gyanús lenni a dolog. Szétnézek, megkérdezem a melletem lévőt, mióta vár.
-Már vagy 5perce várok arra hogy visszaadjon az 5 ezresemből ez a sz*r!!!!

Oó!Másik oldalamon ugyan ez. Még nagyobb oó. Átrohanok a többi pénztárgéphez, kérdezősködök, mióta állnak ott. A legtöbb ember most ment oda, de már 1-2 perce nem ad ki semmit.
Ránézek az órámra. 8perc múlva indul a balatonexpressz, fel kéne mennem beállítani a helyükre az utasokat. Mondom a hátrébb állóknak hogy inkább menjenek a régi jegypénztárhoz, a többiek meg várják ki amíg az automata kiadja a jegyet/pénzt, csak pillanatnyi szünet biztosan. Visszamegyek a gyermekes anyukához.
A mellette lévő asszony már majdnem letépi a fejem, hogy lekési a vonatát, satöbbi. Mert ha velem kiabál, bizony akkor elmúlik a probléma. Közben a gép kipotyogtatja a belerakott összes pénzt.
Gondolom letelt az automatikus visszaadási idő. Látom, hogy komoly a probléma, mindenkit elküldök a személyes jegypénztárakba. Akinek benne van a pénze, az várja meg amíg kiadja. Alig tudok elszabadulni az utasoktól, bombáznak a kérdésekkel, panaszokkal. Felrohanok. Fenn is rossz az összes automata, a jegypénztárnál az ajtóig áll a sor...
Pénztárosnőnél bekérezkedek az irodába. Utasok megszólnak hogy miért tolakodok. Gyors szituáció kifejtés az ügyeletesnek. Telefonálás.
Ne aggódjunk, nem a mi automatáink a hibásak, az ország egész területén történtek leállások.

Ja, már nem is aggódok. Kérek hibaüzenetes cetlit, nem kapok, mert mindjárt megjelenik úgyis az automatákon az ő hibaüzenetük.

Spuri vissza, közben látom hogy a 3-4es vágányon fel alá rohangálnak az utasok, mert senki sem ott ált meg ahol a kocsija van, és tipikus utas jelenség, hogy nem a vonaton közlekednek, hanem a megállóban kezdenek el rohangálni, akár jelentős csúszást okozva. (öreg nénik pl)
Ezért is le fognak cseszni, remek.
Automatáknál zajlik az armageddon. Hatalmas sor mindenhol. 40es nő éppen nyomja bele a tízezresét a gépbe, futás közben odakurjantok hogy ne tegye, persze ezzel kivívom a haragját, mert mi az hogy kurjantgatok neki.
Innentől kezdve a következő fél óra azzal telik hogy fel alá rohanok a 3 kupac automata között és elküldök mindenkit jegypénztárhoz aki a közelükbe megy. Hibaüzenet bizony sehol nem jelenik meg. Közben folyamatosan mennek el a balatoni járatok, amik felügyelése a munkám lenne.....
A legfelháborodottabb utasok természetesen azok akik sietnek. Ugye vagy lekésik a vonatot, vagy megveszik rajta a jegyet. A kérdésre miszerint pótdíjmentes-e, azt kell válaszolnom hogy nem, később tudják majd visszaigényelni, mivel még nem rendelték el a pótdíjmentességet. Vagy próbálják meg elmagyarázni a kallernek, az automata lefotózásával. Persze hogy kapom a nyakamba ezután is a jókívánságokat, hogy miért nekik kell magyarázkodniuk.
Megejtek egy második kört fel a régi irodába. Kérek kiragasztani valót, hamar megkapom. Futás vissza, de persze fél méterenként feltartanak. Végigragasztom cellux/fog kombóval az összes automatát. Innentől kezdve csökkent a nyomás szerencsére. Nem sokkal később megjelenik az elektronikus tájékoztatás is...
7 körül átküldenek a Déliből diák segéderőt, úgyhogy foglalkozhatok a saját munkámmal is. Az átküldött diák közli velem hogy a Déliben sem nagyon működnek az automaták, de ott jobb a helyzet. Illetve már kb 6 óta általános pótdíjmentesség van, csak a tájékoztatás erről elakadt, sok kallerhez később jutott el mint az utasokhoz, illetve hozzám se nagyon sietett az infó.

Utószó:

Az automaták minősége nem feltétlen a máv hibája, feltehetőleg nem azért lettek ilyenek mert kevés pénz ment az építésükre, hanem sokkal inkább a kivitelezők pocsék és hanyag munkája miatt. Gondolom értelmes, utasokat elbíró hálózat helyett inkább honoráriumra ment el a pénz. Bár nem tudok sokat ezekről, ez csak tipp.
Maga a máv részéről meglepően hamar lett kihirdetve a pótdíjmentesség, mint reakció a problémára, bár az információ terjedési sebességén bőven van mit javítaniuk. Pl felvehetnék a diákmunkások jó részét is végre az SMS szolgáltatásukba ami vészhelyzet esetén tájékoztatást ad (pl pótdíjmentességről)

Tanulságcsokor:

#1 Távol állunk még attól a szinttől, hogy az emberek rájöjjenek hogy nem az az ember felelős mindenért ami történik velük, akit éppen látnak, és nem hogy nem segít, de még gátol is a munkavégzésben, hogyha olyan dolgokról kezd el nekem misét tartani, amiről ő is biztos tudja hogy nem fogok tudni változtatni.

#2 Van még mit finomítani a jegyautomatákon.

#3 Galambnak lenni nem egy életbiztosítás.