Tudom, újabban rengeteg az ilyen írás, hogy így rossz barát úgy rossz barát, de ezt egyszerüen valahova le kell írjam...

Kisiskolás koromban (lehettem kb 3. osztályos) volt 1 gyerek az iskolában akit mindig szivattak, összevertek, megaláztak, ő 2. osztályos volt, amikor én ezt előszőr láttam megkérdeztem egyik barátomat, hogy mégis miért bántják, hiszen semmi olyat nem csinál, ami miatt bántani lehetne, egész nap egyedül ücsörög, senkihez nem szól, a válasz az volt, hogy nem tud beilleszkedni, és hogy énis hagyjam a fenébe, mert milyen ciki már az, ha barátkozok vele.Na mármost, pont sz*rok bele, hogy mi ciki mi nem, mindig is így volt, ezért fogtam magam, és leültem beszélgetni a gyerekkel, hogy mi lehet az oka annak, hogy bántják, ő sem tudta, egyszerüen nem tud beilleszkedni az osztályába, mellesleg van egy lány akibe szerelmes (igen, gyerekszerelem)és az osztálytársai ezt megtudták, elmondták a lánynak, akinél innentől kezdve nem volt esélye a srácnak (gondolhatjátok, milyen dícsérő szavakat mondtak a lánynak a kedves osztálytársak) Ekkor is kiáltam mellete, bátorítottam, hogy ne adja fel, hátha összejön, ha meg nem, akkor legalább megpróbálta! Nagyon jó barátok lettünk, naponta találkoztunk iskola után is, suliban is sokat beszélgettünk, és őt pedig békénhagyták, mivel akkoriban a "Mindenbe sz*rok bele" stílussal respectelve voltam, és valamiért mindenki jóban akart velem lenni, a srácnak lettek barátai, sőt, a lány is érdeklődött iránta, nem tudom összejött-e neki, mivel nagyon zárkozott volt ilyen téren, így hát nem háborgattam...Én 5. osztályos lettem, ő 4., na már most a mi sulinknak 2 épülete van, a nagy ami 5-8 és a kicsi ami 1-4 osztály, ő lent maradt a kicsibe, én felkerültem a nagyba, de még itt is folyamatosan találkoztunk, mindent megbeszéltünk, jó barátok lettünk...Igen ám..egészen addig, amig 6. osztályos korától nem jött neki a pia, drog, cigi, minden ami szem szájnak ingere, én ebbe a hibába nem estem bele, én megvoltam ezek nélkül...Ezután gyakorlatilag még én voltam a "ciki" gyerek, mert hogy nem csinálom azt, amit ő, nem igazán akart velem már találkozni, mellesleg folyamatosan szivatott egy olyan gyereket, mint amilyen ő volt régen, mintha őt láttam volna, egyszer odamentem, hogy azért nem emlékezteti-e a srác őt valakire?A válasz az volt, hogy ha magamat látom benne, akkor haverkodjak vele össze...Kösz bazdmeg...Itt érkezett el az a pont, ahol akkorát tudtam volna levágni a gyereknek, amekkorát csak ember tud, de valami visszatartott...tán még bíztam abban, hogy egyszer majd belátja a hibáit, nem így lett...3 évig se kép, se hang, semmit nem tudtunk egymásról, nem találkoztunk, vége lett a barátságunknak, pedig hányszor húztam ki a szarból...Ja! Hogy ezen manapság meg sem lepődök, ok, én kérek elnézést.Ma rámírt facebookon, hogy ő mennyire szomorú, mert átverték...Most komolyan, az ilyennek mi jár ilyenkor a fejében? Hogy majd rohanok neki segiteni?Mert le se szart 3 évig?Fenéket!Majd ő megoldja egyedül, facén vissza se írtam, instant töröltem ismerősök közül, bár, azt se vágom mióta volt fent nekem...

Ennyi lett volna, köszönöm, hogy elolvastad