Mindig is érdekeltek a sci-fi témájú könyvek, de a "hardcore" szekciójuk, valahogy sosem tudott bevonzani. Számomra mindig kellett valami, ami (egy ilyen témánál vicces tudom) a "földön tartott", ami el tudta hitetni velem, hogy ez létezhet, ez megtörténhet a valóságban is. Remélem nem vagyok egyedül ezzel, és a következő ajánlót (remélem nevezhetjük annak) elsősorban nekik szánom. Ez az első ilyen próbálkozásom, szóval csak bátran véleményezzetek, várom a hozzászólásaitokat.

Nos, bevezetőnek ennyi szerintem elég is, térjünk a lényegre. Az alkotás amit szeretnék bemutatni nektek nem más mint, Andy Weir A marsi-ja. A könyv alapszituációja szerint Mark Watney a harmadik mars misszió keretében kerül a vörös bolygóra, de egy szélvihar következtében elszakad az éppen evakuáláshoz tartó társaitól, és (mivel azok halottnak hiszik) egyedül marad a bolygón. A könyv naplószerűen van megírva, Watney egyes szám első személyben emlékezik meg az adott nap eseményeiről. A normális emberi reakcióval szemben a botanikus és mérnök "marslakónk" elkezdi tervezni túlélését, ételt termeszt és terveket készít, hogy hogyan is maradjon életben egyedül a Marson, legyőzi a bolygó által "nyújtott" megpróbáltatásokat (amik, helyzetét tekintve elég nehezek tudnak lenni). Nagyon szórakoztató látni, ahogy az ember beveti minden intellektuális képességét, hogy még egy reménytelennek tűnő helyzetből is élve kerüljön ki. Watney gondolatai ide - oda csaponganak a zseniálistól, a már - már ostobáig, de mindkét esetben iszonyú szórakoztató, ahogy azokat "papírra veti". A bejegyzések a "napló" mivoltuk miatt nagyon közvetlenek, de ezek így illenek a főszereplő személyiségéhez. A könyvet és magát a karaktert áthatja a szarkazmus, az irónia, és a humor.

A történet a könyv (amely 400 oldalas) kb negyedétől szétágazik, ezáltal betekintést nyerhetünk a NASA működésébe. Személy szerint én ezeket a részeket is ugyanúgy élveztem, roppant szórakoztató volt látni, hogy is működnek a dolgok az űrkutatás Mekkájában. A karakterek itt is remekek, a néhány szürkébb mellékszereplő közül kiemelkednek az energikus, intelligens, vagy épp szókimondó karakterek. (A történet folyamán a Watneyt véletlenül otthagyó asztronautákkal is találkozunk, de spoilerezni nem szeretnék.)

A könyv legfontosabb fegyvere a humor, amelyet ugyan megszakít néha a tudományos magyarázat (matek, kémia is előfordul), de ezeken az ember könnyen átrágja magát, hogy eljusson ismét a színtiszta szórakozáshoz. Mint a bevezetőből kiderül a könyv nem a hardcore sci-fi világba kalauzol el bennünket, megmarad annak könnyebb területein, úgy tálalja a történteket, hogy az ember már - már elhiszi, hogy a benne történő dolgok, akár holnap is megtörténhetnek.

Összegezve, Andy Weir egy élvezhető, ugyanakkor hihető történetet írt, amelyben találkozik a tudomány, a humor, és az ember mindent legyőzni képes találékonysága, intelligenciája. Őrületes pörgést és akciót ne várjunk, azonban a könyv enélkül is nagyon szórakoztató tud lenni, sci-fi rajongóknak és azoknak akik bírják a humort kötelező olvasmány, remélem ezzel a kis ajánlóval sikerül meghoznom a kedveteket hozzá.