Előbb zenét hallgattam... Kivettem az agybadugóst a fülemből, ééés... Elkapott egy érzés. Egy nagyon fura érzés. Ilyen még sosem volt. Ezt gyorsan kiírtam magamból, egy msn partnernek, de majd a végén elmesélem, miért lesz érdekes.

"Szólt a zene tovább,
de mintha nem hallottam volna, csak átment rajtam.
Forgott a világ, de egy helyben láttam.
És nem is mozgott,
csak éreztem hogy forog.
Minden olyan könnyűnek hatott,
könnyű volt az élet, nem volt gondom."

De ez kb 2-3mp leforgása alatt történt meg velem. És most jön az érdekesség. Akik figyelmesek, azok már látták, hogy a 2. sortól kezdve rímesre végződtek a soraim.

Furcsa gondolat, de mi lehet az összefüggés? Miféle véletlen miatt tört rám az érzés, és hogyan sikerült rímekbe szednem a gondolataim, tudaton kívül? Mi történhetett? Komolyan érdekelnek az ilyen dolgok, ilyen érzés még sosem tört rám.