Kedves Mindenki!

Ezt a bejegyzést azért írom most, hogy egy kis rálátást kaphasson az is a fesztiválról aki csak a ködös, homályos, tudatlanság iszapjában dagonyázó sajtóhíreket olvasta / látta / hallotta.
A fesztivál történetéről nem kívánok írni, akit érdekel, az megtalál minden ilyen jellegű információt a hivatalos fesztivál honlapon.
Én inkább a személyes tapasztalataimat szeretném leírni és hangot adni felháborodásomnak, de erről később.

Elöljáróban annyit kell tudni, hogy az idei volt a harmadik fesztiválom, a másik kettő az előző években volt, tehát én "sajnos" nem tartozom a sajnálkozók közé, akik szerint "ez az Ozora nem az az Ozora, ami volt". Én csak azt ismerem, amilyen az elmúlt három évben, és ez nagyon is tetszik nekem, köszönöm szépen.
Biztos nagyon rossz nekem ezért, de valahogy ettől függetlenül nagyon jól tudtam érezni magam mind a három évben, akármennyire is változott sok minden.
Ezen felül nem vagyok az a "hardcore goás", Ozorán kívül az utóbbi időben jóformán semmilyen bulira nem járok, a közösségi beszélgetős programok jobban vonzanak. Ebbe a világba pár éve csöppentem, az elektronikus zenét szeretem, a partykon kedvesek az emberek, ezért is ragadtam le itt.
Ennek fényében kéretik tehát olvasni mindent amit írok és hangsúlyoznám, hogy ez személyes véleményem és nem fogom féltéglával verni a mellem ha valaki máshogy gondolkodik; ti se tegyetek így.

Az idei fesztivál maga meglehetősen más volt mint az eddigiek, de ezen már nem lepődünk meg.
Nem is lepődtünk meg nagyon, amikor a bejutáshoz át kellett esnünk egy rendőri átvizsgáláson, tavaly már hozzászoktunk. A probléma ott kezdődött, hogy mennyi és milyen kapcsolatunk volt a hatóságokkal.
Tudniillik a fesztiválra vezető úton akár akarja valaki akár nem, át lesz nézve a kocsija; a szervek hangulatától függően alaposabban vagy lazábban.
Ez meglehetősen fárasztó tud lenni, főleg ha valaki van olyan elvetemült és a táborában lakó kedves emberkékkel inkább kijár kétnaponta pár tálca sörért Simontornyára mintsem fura figuráktól vegyen gombát.
(mellékszálként megemlíteném, hogy semmi problémám a drogfogyasztással mindaddig amíg valaki ezt magánügyként kezeli és nem akarja ráerőltetni másokra, vagy zavarni másokat ilyen jellegű tevékenységével).
Egyik ilyen átvizsgálás során például puszta kíváncsiságunknak köszönhetően (a kutyusok hogy vannak és hogy bírják a meleget) megkaptuk a száraz választ, hogy: "-Béla! A kérdezősködők kíváncsiak a kutyákra. Szedd elő őket, átnézik a kocsit, maguk pedig ürítsék ki a zsebüket; teljes átvizsgálás következik!"
Miután az édes kis vekni kenyér méretű kutyus átnézte a kocsit (és még csak le sem fotózhattam, pedig nagyon aranyos volt) szomorúan tovább engedtek minket.
Másik "atrocitásunk" egy civil ruhás rendőri vizsgálat volt a táborban, miután kiderült az egyik random hozzánk csapódott emberkéről, hogy van nála sacc' 40 gramm fű és ebből el is adott ennek-annak, aminek következtében eljutottak hozzánk a biztos urak és áttúrták a sátrakat, megkérdezgettek minket, hogy mi van mi nincs nálunk.
Az eljárással magával nem igazán volt bajom, mivel nagyon korrektek voltak azokkal akiknél nem volt semmi, de azért rányomta a fesztiválra a bélyegét ez is.
(mellékszál kettő: egy kis kiképzés rájuk férne a rend őreire amúgy, ha már egyszer drogot keresni küldik ki őket, mert a tábor átfötrése közben beszélgettünk velük és finoman szólva hiányos a tudásuk a drogokkal kapcsolatban).
Az egyik probléma pedig pont ebből adódik: hiába nem drogoztunk, mégis akárhányszor mentünk ki-be Simontornyára, olyan gyomorgörcsünk volt, hogy öröm nézni. Ki tudja, hogy mikor találnak néhány morzsa füvet (a tábori kocsiba csak az ült be akit ismertünk, de ha teszem azt kihullott pár morzsa a szütyőjéből és a kutya pont kiszagolja, akkor borul a buli). Egyik kimenetelünknél pont egy raszta lány zokogott, mert a grinderében / őrlőjében találtak pár morzsa füvet és felsőbb utasításra be kellett vinniük kihallgatni.

Tehát námbör ván problémám: a hozzáállás. Értem én, hogy a kirendelt rendőrök csak a dolgukat végzik, azt is értem, hogy tele van a tökük az egésszel, főleg amikor délben érkezünk váltás előtt és kevesen vannak sok kocsira, de ha egy iciri picirit emberileg kedvesebbek lettek volna velünk, akkor nekünk sem lett volna gyomorgörcsünk és nem is stresszeltünk volna fölöslegesen.
Minden rosszban van valami jó alapon viszont összebarátkoztunk két nagyon kedves zsaruval, akik amint letették a műszakot jöttek velünk bulizni, jót beszélgettünk velük, jót buliztunk velük és ők is sajnálták, hogy elbasszák akaratlanul olyan emberek fesztiválját is akár, akik reggel kávét isznak csík spuri helyett.

Második számú probléma, ami sokkal zavaróbb és vérlázítóbb, mint a rendőri jelenlét:
Barátnőm és tábori újdonsült barátaink (a füvet áruló és barátnője amint visszaengedték a fesztiválra szerencsére áttáboroztak máshova, tehát végre hasonszőrűekkel szórakozhattunk és táborozhattunk) elmentek bulizni napközben a nagyszínpadra a.k.a. mainstagere egy üveg sangria és sok lelkesedés kíséretében. Bulizgattak, gyarló módon hárman meg mertek inni egy üveg sangriát, amit utána vízzel utántöltöttek, hogy azért mégse száradjanak ki a nagy hőségben. Táncolnak, fotók készülnek mindenhonnan, aztán másnap érkezik egy telefon barátnőm édesanyjától.
Mint kiderült az egyik végtelenül szimpatikus úriember, név szerint Buzna Viktor sikeresen elkapott egy olyan pillanatot a barátnőmről, amikor csukott szemmel táncolás közben a szájához emeli a vízzel teli sangriás üveget, mellette tábortársunk táncol. Ezzel még nem is lenne baj, ha nem jött volna le a népszabadság címlapján a kép egy cikk kíséretében, ahol meglehetősen bulváros megfogalmazással az van leírva fél oldalon keresztül, hogy ez bizony egy drogos fesztivál, akik idejárnak azok pedig minimum élet és halál között lebegő herkások.

No mármost. A jelenleg hatályos törvényekkel félig-meddig tisztában vagyok fotós révén és tudom, hogy hiába nem volt ráutaló magatartás, sem pedig barátnőm által aláírt szerződés, miszerint publikálhatják a képet, mégis megtehetik ezt, mivel a fesztivál szabályzatában le van írva, hogy kép készülhet bárkiről amit publikálhatnak is. A törvények szerint tehát semmi sem történt szerintem, bár nem vagyok ügyvéd, így simán tévedhetek.
Engem inkább az háborít fel, hogy kedves Buzna Viktor mit sem tudva arról, hogy mit csinált fogta szépen magát, lejött Ozorára, megírta a cikkben amit megmondtak gondolom neki, hogy írjon meg, ehhez pedig keresett egy alkalmas képet. A probléma az, hogy kedves Viktor lustaságból, gerinc híján, vagy bármilyen más indokból kifolyólag nem volt képes odamenni a lányokhoz, megmutatni a fotót és megkérdezni, mint egyik ember a másik embertől, hogy "Hé parasztok, ezt a képet csináltam rólatok, itt és itt jelenne meg ilyen és ilyen körítéssel".
Arra sem gondolt a kedves úriember, hogy ezt a cikket olvashatja a család, a barátok, jövendőbeli munkaadók, meg úgy általában bárki, akinek nincs fogalma arról, hogy a lányok éppen akkor vizet ittak, hogy egyikünk sem fogyasztott semmilyen drogot sem a fesztivál területén sem pedig azon kívül, vagy bárki, akinek ez a kép elég ahhoz, hogy negatív előítélettel álljon ezek után hozzájuk.
Értem én, hogy legális amit tett, de etikus? Nem. Kurvára nem.
Ez a tipikus példája annak, hogy mennyire el lehet ferdíteni a dolgokat egy képpel, egy cikkel, bárhogyan.

Ezek után pedig nem vagyok túlságosan boldog. Egyikünk sem az. A fesztiválon jól éreztük magunkat ettől függetlenül, sok érdekes embert ismertünk meg, sok kellemes élménnyel gazdagodtunk, de ezek a negatív dolgok nem jöttek jól.
Most pedig állunk, fogjuk a fejünk és nem tudjuk mit tehetnénk. Mind a ketten "senkik" vagyunk, perelni nincs értelme hitelrontás címmel, mivel ha jól sejtem a törvény makulátlan posztóján semmilyen folt nem esett, asztalt csapkodni pedig mehetnénk a szerkesztőségbe, de ilyenkor eszembe jut mindig drága nagyapám mondása, miszerint "szar a harag hatalom nélkül".
Úgyhogy jelenleg maximum mérgelődünk, szomorúak vagyunk, várunk egy jó tanácsra (szívesen fogadunk, ha valaki tudja, hogy ilyenkor mi a teendő), vagy bármire, aminek eredményeként ha mást nem, legalább azt elérhetnénk, hogy Buzna Viktor odaálljon a barátnőm elé, kihúzza magát és bocsánatot kérjen azért amit tett. Vagy a szerkesztőség. Vagy bárki.
Mert mi csak szórakozni szerettünk volna, táncolni, labirintusban bolyongani, festményeket nézni, workshopokra járni, megnézni a cirkuszt, meg úgy általában mindent, amiért ez a fesztivál van.
Szerencsére ez sikerült is, de az viszont kérdéses az idei nyavalyák fényében, hogy jövőre is ott leszünk-e vagy sem...