Nos, szóval az egész úgy kezdődött, hogy megszülettem. Sokan már ezért utálnak. Az oviból hamar elzavartak iskolába, mert már nem tudtak mit kezdeni velem. Az áltlánost sikerült 8 év alatt kijárnom, ebből látszik, nem mindennapi képességekkel rendelkezem. Zsenialitásomra jellemző, hogy a középiskolához már csak fele ennyi idő kellett. Hogy megmutassam, micsoda lángelme vagyok, még egy kőkemény technikumot is elvégeztem, itt rettentő fontos ismeretekre tettem szert, többek között mesteri szintre fejlesztettem a szendvicskészítő technikámat és megtanultam, hogyan kell a padból félálomban a kukába hajítani a kólásüveget. A technikum elvégzése után szerettem volna veszettül magas intelligenciámat az emberiség szolgálatába állítani, ezért elmentem betanított munkásnak egy gyárba. Életem meghatározó 6 éve volt ez, fantasztikusan éreztem magam, de kezdtem úgy érezni, ehhez az én eszem még kevés. Ezért lógó orral, bánatosan elkullogtam a főiskolára, és most itt próbálom még tovább csiszolni ragyogó elmémet. Terveim szerint 6-8 éven belül végzek, hogy aztán emberfeletti tudással megáldva dolgozzak egy szebb jövőért. Egyébként pedig szeretek focizni (ha tudnék, még jobban szeretnék), szeretek a barátaimmal lenni (elvileg vannak, aztán a fene tudja), leülni és kussban iszogatni, leülni és sokat pofázva iszogatni, leülni és sokat pofázni, ha unatkozom, akkor Avrilt hallgatni, ha nem unatkozom, akkor is Avrilt hallgatni, ha valamit csinálok, akkor is Avrilt hallgatni, és szeretem a családomat. Ja az emósokat, és ha valaki buzinyelven szól hozzám (cijamija, stb), még mindig rühellem.