Elég kevés cikk olvasható ezekről a jópofa állatkákról, pedig viszonylag könnyen tarthatóak és jóformán minden akvarista kereskedésben kaphatók. Egyetlen hátrányuk talán, hogy csakis „élő” eleséggel táplálkoznak. Az élőt azért tettem idézőjelbe, mert a fagyasztottat is elfogyasztják, ha épp kedvük tartja. A lényeg, hogy tipikusan az a háziállat, ami mellől nem igazán tanácsos elmenni egy-két hétre nyaralni úgy, hogy nincs megoldva az etetése.

Alapvetően kétféle tűzhasú gőte kapható a magyar kereskedésekben: kínai és japán. A hasuk hasonlóan narancsos, fekete pettyekkel, de a kínai felső része fekete, a japáné inkább barnás és érdesebb, rücskösebb, valamint a farka inkább hegyes és nem lekerekített típusú. Mindkét faj teljesen hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, erre nem is térnék ki, ezeknek utána lehet olvasni.

A gőték kétéltűek, így kézenfekvő, hogy tartásuk akvaterráriumban történik, vagy akváriumban. A lényeg, hogy helyezzünk el „szárazföldet”, sziklákat, növényeket a vízbe, amire az állatok ki tudnak mászni. Ha ezt nem tesszük, akkor egyszerűen megfulladnak, tehát nem tudnak csak a vízben élni, kell nekik, hogy levegőt tudjanak venni.

Én előzőleg egy szakállas agámát tartottam abban az akváriumban, amibe most a gőték kerültek. A mérete 84x45cm és 40cm magas. Természetesen alaposan kitakarítottam az akváriumot, majd alaposan kifugáztam Mester víztiszta ragasztóval, ami nagyon erős, de kicsit rugalmas is, ugyanakkor nem szilikon alapú. Erre azért volt szükség, mert a méretei ellenére az aki csak négyes üvegből készült (az előlap 5mm). Ingyért volt, hulladék üvegből rakták nekem össze, így ajándék lónak nem néztem… Annyit tettem még, hogy erősítés képpen (merevítés) ragasztottam egy szintén négyes üveget az aki tetejére, hátulra. Ez olyan durván megmerevítette, hogy a tesztfeltöltésnél, amikor 16cm magasan töltöttem fel vízzel (50l), egyetlen mm-t sem domborodott az üveg (az előlap sem)! Szóval elég jónak találtatott a tartás. Ami még sokaknál biztosan kiverné a biztosítékot, az alsó üveg alja az egyik sarokban megrepedt (agáma durvult ott egy kicsit). Mester ragasztóval leragasztottam kívülről, belülről és tökéletes. Természetesen nagyobb felületen kentem ott szét a ragasztót, nem csak a repedésen. Így atombiztosan ragaszt. Hagytam a ragasztót száradni csaknem egy hétig. Olyanról is hallottam már, aki az akija teljes, repedezett alján végigkente a ragasztót és évek óta úgy használja az akváriumát, szóval nem aggódom.

A tető fennmaradó részét maradék OSB lapból vágtam ki, a neoncsövet is kitakartam egy lappal, hogy ne legyen zavaró a fénye az aki nézése közben. Az OSB lapot le kell lakkozni, mert nem bírja a vizet, a párát!

Vettem 5kg apró szemcsés fehér kavicsot (akialjzat) és átmostam… nem kevésszer. Tízig számoltam, aztán meguntam… a számolást… a mosást már jóval előtte meguntam. Fáradtságos művelet volt, de megérte, mert alaposan kimostam a fehér port a kis kavicsok közül, így az aki feltöltésekor nem lett tejfehér a víz (csak egy kicsit, az meg hamar leülepedett). Vékonyan (ennyire volt elég, de ennyit is akartam) szétterítettem a kavicsot az aki alján. Azért vettem egyébként fehéret, mert a sötéthátú, ill. élénk hasszínű állatok ebben mutatnak a legjobban. Használhattam volna az agáma után megmaradt fehér homokot is, de azt kimosni… Nem vállaltam be, inkább kiadtam a pénzt a kavicsra.

Vannak vulkáni tufáim (tengeri akváriumhoz), ebből tettem be három nagyobb darabot, meg egy kicsit. Egészen jól mutatnak, mintha kisdarab sziklák lennének. Mivel garnikat is tervezek az akiba, külön jól jön, hogy ezek a kövek lyukacsosak. Ezekben a garnik előszeretettel megbújnak, ott biztonságban érzik magukat.
Csak 6 cm-ig töltöttem a vizet (20 l), mert a gőtéim csak 5-6 cm-esek, így anélkül tudnak levegőt venni, hogy a szárazra ki kellene caplatniuk. Kicsit a farkukra támaszkodva felugornak és máris csippantanak egy kis oxigént. Majd ahogy nőnek, erősödnek, ügyesednek, annak megfelelően emelem a vízszintet.

Azt olvashatjuk itt-ott, hogy a gőték kedvük szerint átállnak csak vízi, illetve csak szárazföldi életmódra. Nekem az a véleményem, hogy nem erről van szó. Valójában a vízminőség dönti el, hogy ott élnek-e, vagy kiköltöznek inkább a szárazra. Ha a víz minősége (beleértve a hőmérsékletét is) megfelelő, akkor elsődlegesen ott élnek és kijárnak a szárazra, de nem költöznek ki véglegesen. Csak egy példa: a kereskedésben két gőtét a vízből kellett kihalászni (csak ezek voltak vízben!), míg a többiek kint voltak a szárazon, a meleg „Napon” (világítás), gyakorlatice már kiszáradva. Ezek közül is vettem egyet. Egy olyat, ami közelítésre a víz felé indult. Láttam, hogy benne van még élet. Na ez az egy a mai napig nem tért teljesen magához, mióta vízben van. Nagy eséllyel az a helyzet, hogy a kereskedésbeli vízminőségnek köszönhetően (túl meleg is ott a víz nekik) kiköltözött szegény pára a szárazra, majd most, hogy nálam tökéletes a hőfok (22 fok), plusz jó a víz, így nem megy ki a szárazra, de nehezen szokik vissza a teljesen vízi életmódra. Szóval én logikusnak ezt látom, a jelenlegi állapotok szerint. Persze ez később még változhat.

Tehát ott tartottam, hogy aljzat, sziklák. Növényzetre sem akartam komoly pénzeket költeni, így a páromtól kértem futót, ami akárhol is jól elvan és akármennyi fény is elég neki, tehát igénytelen. Emellett vettem forrásmohát, mert ugye terveztem előre garnikat is tartani. Itt jegyezném meg, teljesen jól elvannak a tűzhasúak a garnikkal. Később még erre kitérek. A növényzet egyelőre ennyi, de természetesen tervezem, hogy rendesen benövényezem az akit, csak pénz kérdése. Beszéltem hozzáértővel, akitől anno az akváriumi növényeimet is vettem, azt mondta, hogy azok a növények is használhatóak akvaterráriumban, csak át kell őket egy-két hónap alatt szoktatni, ez viszont figyelmet, hozzáértést és türelmet igényel. Na szóval egyelőre ebbe nem fogtam bele, de ami késik, az nem múlik ugye.

A világítással nem akartam sokat bíbelődni, mert egy panel sokadik emeletén lakunk, így a Nap idevág egész nap. Viszont enélkül nem igazán néz ki jól az aki, meg a kis élőlények sem benne. Szóval irány a Praktiker és vettem egy 8W-os neont armatúrával, horror összegért. Mindegy, kis fogyasztás, bőven elegendő fényerő, kellemes meleg szín, úgyhogy valahol megérte. Az állatok is csipázzák. Rendesen felélénkülnek, mikor bekapcsolom.
Egyébként jól érzik magukat a kis gőték. Egyelőre nem szoktatom őket kézhez, majd ha már teljesen megszokták az új környezetet. A bőrük mérget termel, ami emberre nem különösebben hat, de jobb félni, mint megijedni, úgyhogy szigorúan kézmosás szükségeltetik fogdosás után! Ezt az ember amúgy is megteszi, miután megfog egy állatot.

Vízcserét hetente csinálok, kb. 5 litert. Pár napig pihentetem a cserevizet, nem a csapból engedem rögtön, természetesen. Semmilyen vegyszert nem használok, ez nálam alapelv.

Jelenleg két amano garnéla lakótársa van a három gőtének (RC-ket tervezek még). Legalább is én amanonak vettem őket, de olyan kékek, hogy már kezdek gyanakodni… Garnitáppal etetem őket (JBL, minőségi), de egyáltalán nem eszik, vagy csak annyira kevéssé, hogy nem veszem észre. Ezért aztán ma elkezdtem a káposzta, saláta, uborka és egyéb zöldségekkel való próbálkozást. Meglátom, melyiket eszik és akkor azzal nyomulok tovább.

Ha valakit érdekel a költségvetés:
- akvárium+tető: 0 Ft (hulladék üveg+megmaradt OSB lap és ragasztó)
- tűzhasú gőte: 2.400 Ft (800 Ft/db)
- amano garnéla: 1.440 Ft (720 Ft/db)
- talaj: 1.200 Ft (5kg)
- sziklák: 0 Ft
- forrásmoha: 750 Ft
- egyéb növény: 0 Ft
- világítás: 4.500 Ft
Összesen: 10.290 Ft. Nem mondom, hogy kevés, de kénytelen voltam pl. az állatokat kereskedésből megvenni, mert nem találtam jelenleg senkinél eladót. A talajt is meg lehetett volna úszni akár ingyért, ha pl. sódert használok, de nem volt kedvem ezzel vacakolni.

Nagyjából ezeken lehetett volna spórolni sokat, illetve még a világításon. Ez utóbbi viszont csak úgy lett volna kihozható olcsóbban, hogyha nagyobb a fogyasztása, vagy ha kompakt fénycsövet használok. Az pedig semmilyen szempontból nem lett volna jó. Vagy túl sok fényerő, túl nagy fogyasztás mellett, vagy túl nagyméretű kompakt fénycső, ami belóg az akiba. Ha meg vízszintesen teszem, akkor a fényerő fele elvész, fóliázgathatok, stb. Teljesen értelmetlen lett volna. Így, hogy ezt a kompakt kis normál fénycsöves megoldást választottam, majd vissza fog jönni a pénz az alacsony fogyasztáson… remélem.

A tűzhasúak etetése főként tubifexből áll, valamint fagyasztott szúnyoglárvából. Utóbbiból egy kis kockát félbevágok és még azt is kb. három napig eszik. A tubit ellenben azonnal felzabálják, gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. Külön élmény az etetésük, amikor is a csipeszről letépik a tubit és aztán csapkodják jobbra-balra, mindenfelé, marcangolják. Nagyon jópofa. Több helyen lehet olvasni, hogy csak a mozgó élő eleséget hajlandóak megenni, de én ezt nem látom bizonyítottnak. Felismerik az ételt, akár mozog, akár nem és rákapnak. Az biztos, hogy ha egy csipesszel etetjük őket úgy, hogy mozgatjuk az ételt, az mindenképpen jobb, sokkal vehemensebben esznek olyankor, mert feltámad a vadászösztönük. Kis izék, de úgy tesznek, mintha ki tudja, milyen komoly vadállatok lennének. Mindig megmosolygom őket. Van, hogy a maradék, kövek közé bekúszott férgeket kicsemegézik, olyankor mind a négy lábukkal fellökik magukat, felpattannak. Amikor mind a három együtt eszik, akkor rém mókás látvány, ahogy felváltva pattognak. Az sem piskóta, ahogy ezek az állatok közlekednek. Olyan komótos, „súlyos léptekkel” haladnak előre a talajon, mintha csak ezer tonnás őshüllők lennének.

Amikor a garnikat beköltöztettem, hamar világos lett, hogy ők még nem láttak gőtét. Így kíváncsiskodva körbejárták őket, majd rajtuk keresztül közlekedtek, konkrétan sportot űztek abból, hogy átmásztak rajtuk. Amíg a gőtéknek is új volt a szitu, addig nem is volt ezzel semmi probléma, de hamar megunták a dolgot és a garnik után kaptak. Na, a kis gerinctelenek így megtanulták, hogy a gőte bizony nem a haverjuk. Így most teljesen jól elvannak, meg vannak egymás mellett. A gőtéknek eszükbe sem jut megenni a garnélákat, persze ez elmondható fordítva is, de amennyire tudom, a garnélák éves gőtefogyasztási rátája nem szignifikáns.