Szerintem nem sok zsidó származású ember tartózkodik a fórumon. Habár még ők sem tudhatják hogy mit élhettem át, nem is olyan régen.
Nagykorú vagyok és fitymaszűkületem volt. Ez az igazság, de le kell írnom hogy mit éltem át a műtőasztalon. Akkor kezdjünk neki....

Elég régóta tudok a problémámról, de nem fordultam vele orvoshoz. Talán féltem, szerintem elég indok is. Úgyhogy majdnem 20 évesen mentem el orvoshoz, kicsit későn, de úgygondoltam hogy egye fene, most megcsináltatom. A műtétre azt mondták, hogy szinte teljesen fájdalmatlan. Amikor ezt kimondták már forogtak a fogaskerekek hogy ez biza nem úgy lesz ahogy elmondják. Amikor az érzéstelenítő injekciókat beadják az MÁR nem semmi... Több mint 1dl érzéstelenítőt adtak be, de még mindig éreztem mindent, szinte a legapróbb dolgokat. Amikor már több mint 10 perce feküdtem az asztalon úgyvoltam vele hogy kezdjük el, én sem érek rá örökké. Hát igen, a kezdet. A fitymát kifeszítik ketten, egy aszisztens és egy doki. A doki, szépen, lassan, (mért is ne) levágja a felesleges bőrrészt. Erre azt mondták hogy ez a legrosszab. Hát nem, de erről majd később. Miután ez megvolt jöhetett az erek elégetése. Na ez volt a legrosszabb. Apró, elektromos ''ütésekkel'' égették el az ereket, körülbelül 20-25 ilyen volt, olyanhoz tudnám hasonlítani mint amikor megcsípi egy darázs a pénisz végét. Ezekután jöhet az összevarrás. Ez sem semmi dolog, de kibírtam és az a lényeg.

Nagyjából ez történt a műtőasztalon. Ezek után itthon kell megbírkózni a feladattal. A reggelek a legnehezebbek. Szinte fel sem tudok kellni, már egy hete a műtétnek, de amikor merevedésem van akkor úgy feszül a bőr és a varrat hogy majd megőrülök.

Azt hiszem más nincs. Ennyit tudok róla most elmondani.

Még valami: Aki tudja hol tudok Brómot szerezni az szóljon. Szükségem van rá!