"a zene megmozdít" - közhelyes fogalom, de egyben hatalmas igazság is. Jómagam meghallgatok mindent, ami tetszik, nem korlátozom le az ízlésemet különféle kategóriákra. Vannak jól eltalált Rock, Pop, House és Rap nóták is. A következő zenére egy barátom hívta fel a figyelmemet nem rég és azóta már annyiszor meghallgattam, hogy egyszerűen késztetést érzek a kipostolására.
Vannak zenék, amelyek egy-egy emlékhez, álomhoz vagy egyéb cselekményhez kapcsolódnak számunkra, és vannak olyanok is amelyek (számomra) a legjobb kategóriát képezik, azaz megmozgatja az agyunkat miközben szépen duruzsol. A tudat alattink legmélyére tör és előhoz mindent, amire vágyunk, amit megtennénk.
Amikor akár csak egy perc alatt érzem magam boldognak, majd ezt az érzést felváltja a hiányérzet, aztán csalódottságba és ismét boldogságba csapódok (és még sorolhatnám). Bár ezek nem pontos megfogalmazások ezekre az érzésekre, de ilyenkor az ember talán ösztönösen elkezd ábrándozni a saját életéről is. Becsukom a szemem, elindítom a zenét és átmegyek egy másvilágba. Talán mindannyian tudjuk milyen érzés ez. Véleményem szerint ez is egy ilyen zene. Tipikusan ilyen. Át kell érezni.
Mikor először elindítottam az eleje nem tetszett, aztán hagytam és szépen végigment. Utána elindítottam még egyszer, majd még egyszer és ez így folytatódott még jó ideig, aztán azon vettem észre magam, hogy úristen, ez a zene nem egy átlagos zene.
Azoktól, akiket nem mozgatott meg annyira, ahogy felkonferáltam elnézést kérek.
Várok hasonlóan nagy eufóriát előidéző zenéket tőletek is, üdv 
