Geri Bátyó segített rímekbe önteni az érzéseimet egy bizonyos valaki iránt. Remélem Nektek is annyira tetszeni fog mint amennyire nekem.
"Fél ember"
Rég volt, mikor megláttalak,
Ködben derengő fénylő alak.
Életemnek fénye voltál,
Érzelmeimnek az oltár.
Kincs vagy, mégis elhagytalak,
Nem is értem önmagamat!
Éjjelente sírva alszom,
Mosolyodról álmodozom.
Hiányzol, mint az oxigén,
Nélküled megfulladok én!
Így érzem a hiányodat,
Nem is telhet úgy el a nap.
Mackód illata most is a tiéd,
Nem engedem, vágyok rá még.
Ezt sodorja felém a szél
Reggelente, mikor nap kél.
Szemem becsukva tartom,
Ne múljon el ez az álom.
Nem tudok aludni, rád gondolok.
Felkelni sem tudok, rólad álmodok.
Ölelnélek most, ébren is még,
Nem is volt az tán olyan rég.
Minden nap remegve várom,
De barna szemed nem találom.
Nem véletlen álmodozok,
Nélküled csak semmi vagyok.
Lelkem egy jó nagy darabját,
Már rég neked adtam át!
Nincsen jövőm, csakis veled,
Add nekem ismét az életed!
Sokszor, mikor rád gondolok,
Könnyeimben fuldokolok.
Nélküled üres az életem,
Te vagy, az én jobbik felem.
Hogyha lehet, visszacsinálom,
Csak te kellesz, csak reád vágyom!
Gratulálok, nagyon jól megfogtad az érzést! 
De komolyan!
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
