"Búcsú"

Végleg kihunyt életemnek fénye,
Annak, kit szeretek, hiányzik a lénye.

Túlnőtt rajtam a köd, miben megláttalak,
Elvesztettem kezed s nem lelem az utat.

Oly sok a gondolat, mi szívemet nyomja,
Bár költő volnék hogy mindezt kimondhassa.

Szívem és lelkem megtört, nincs ki megragassza,
Törném hát most életem, nincs ki megakadályozza.

Érzéseim irántad erősek, örökek és igazak.
Nem változtatja se idő, se isten, se gonoszak.

Könnyeim nem törlöm le már,
Hagyom, hagy mossa el az ár.

Búcsúzunk hát, itt a vége.
Szerelmed kihunyt, Isten véle.
Kérlek emlékem ne feledd,
És mindig jó helyre tedd!

Amit tettem bűn, hát viselem a keresztem.
Lábam már rogy, mert hiába esdeklem.

Az idő nélküled túl lassan pereg,
A fájdalomtól csontom is megreped.
Testem a föld alatt is csak hebeg,
Ha a szemed megrebegteted.
Nyúlna érted onnan is kezem,
De segítő karjaid már nem lelem.

Nincs második esély, nincs megváltás.
Szerelmed szívembe égett, el nem veheti más.
Kínoz a múlt, már csak emléked találom
És a szebb jövő már csak hiú álom.

Színlelni barátságot nem tudok,
Amit érzek, több annál, mit adhatok.
Búcsút intek tehát és te nézed,
Hogy tesz tönkre kínzó emléked.
Én nem nézem, hogy próbál más férfi
Úgy tenni, mintha szeretne s helyemre lépni.

Geri Bátyó ismét besegített. Ezúttal az általam írt "verset" faragta egy kicsit meg, és rázta gatyába.
Ezúton is köszönöm Neki!