Az ezelőtti történetet felejtsük el.
A mostaninak nem tudok konkrét címet adni :\
Év elején új suli, új osztály, új barátok...
Kezdtem nyáron már keresgetni pár embert közösségi oldalakon, hátha valakit találok a jövendőbeli osztályomban.
Lett is egy kiszemeltem. Sokat beszélgettünk a nyáron msnen, és szeptember elsején már volt kivel beszélgetnem, aki tudott is rólam már valamit... meg is értett... egy jó kis barátnő...
Minden héten egyszer kimentem elé állomásra, együtt jöttünk suliba. Ott aztán összeszokott kis páros lettünk, minden kis hülyeségben együtt benne voltunk, nagyon sokat nevettünk. Szeptember végén nagy lelki bánatom volt, tényleg 1 hétig sírtam minden reggel
,ő ott vigasztalt :/ még a kajánkat is mindig megosztottuk...
Őszi szünet előtt már nagyjából összeszokott kis csapat lett az osztályunkból .
Mi ketten közbe-közbe ismerkedtünk,mert hát nem azért de 38an vagyunk 1 osztályban .
Volt egy csaj. Mindkettőnknek szimpatikus, volt egyedi stílusa, jó kis humora
Ezentúl már így hárman "jártuk" az osztályt, össze voltunk nőve...
Aztán kb. miután egymás mellé ültették őket és messze ültem távol tőlük,akkor kezdődtek a dolgok... (Meg ők ketten cigiznek,aztán ki suli mögé, én meg hát minek menjek...)
Akivel év eleje óta minden apró titkomat megosztottam, ahogy ő is velem... elvesztettem. Hogy miért mondom ezt? Nem sajnálatból. Eleinte odamentem hozzájuk beszélgetni meg stb... De aztán egy idővel meg áhh...
Most ott ülök mögöttük. Aki a legjobb barátnőm volt, szünetekbe szinte átnéz rajtam...
Nem pofátlankodhatok oda mégis. A másik lánynak mutat meg most mindent,neki mesél most mindent, és akkor én nem dugom oda a képem...
Mindenki mondja, majd jobb lesz, újra egymásra találtok és stb...
De én már sok mindent próbáltam... Reménytelen...
Arra lyukadtam ki, hogy egyedül vagyok. Beszélgettem 1 osztálytársammal, ő mondja: "Dehogy vagy egyedül, hisz neked legalább van barátod." Igaz, hogy van de mire megyek, ha közbe suliidőbe 60 km-re odébb van?! Szerintem meg mindenkinek kell olyan hogy "legjobb barátnő" aki szinte mindent tud rólad, és odafigyel rád, segít...
És nekem most ilyen nincsen... És akkor ezek után "szívesen" járjak suliba... -.-
Körülöttem öröm és nevetés,fejembe csend és lüktetés...
mikor az ember elvonul... nagyon igaz..