A kezdetek

2001-et írunk. A repülőgép szimulátorok között feltűnt egy játék. A neve: IL 2 Sturmovik. Grafikájával, játékmenetével sok újdonságot hozott ezen műfaj kedvelőinek. Ennek nem kevesebb mint kilenc éve immár, azóta volt pár IL-2 kiadás /Ace Expansion Pack, Pacific Fighters, 1946/ de a mai napig a legsikeresebbnek az IL2 Sturmovik: Forgotten Battles tekinthető. 2009-ben aztán megjelent az IL2 Birds of Prey nevű gamma, mely csak Xbox-on volt elérhető, ennek PC-s átirata pedig a Wings of Prey.

Forgotten Battles

Nézzük miből élünk!

A játék alapjában véve nem mondható rossznak, de sajnos vannak benne olyan dolgok, amik nem teszik teljessé a játékélményt. Ilyen például a billentyűzet egér kombó használata, vagy a játékvezérlők kezelése. Cockpit nézetből a játék egész jól irányítható billentyűzettel és egérrel, de külső nézetben meggyűlhet a baja a felhasználónak a kamera mozgással.
A játékvezérlők terén sem jobb a helyzet, nekem egy Logitech Attack 3 elnevezésű joystick van kéznél, igaz, hogy nem mostani darab, mert már három éves, de azért nem is egy noname szerkezet. Az első gond ott kezdődött vele, hogy a játék alapból fel sem ismerte, a második gond pedig ott volt, hogy bár van lehetőség kézi beállításra, az nehézkes, időigényes és szinte lehetetlen. Azok járnak igazán jól, akiknek olyan játékvezérlőjük van, ami a támogatott listában szerepel.

Nehéz is, meg nem is...

A Wings of Prey-ben összesen négy féle lehetőségünk van a játék nehézségének befolyásolására. Lehetőségünk van választani Arcade, Realistic és Simulator nehézségi fokozatok között, ezen felül pedig saját tudásunkhoz mérten is beállíthatjuk a nekünk megfelelő nehézséget a custom opció segítségével. Arcade módban a játék inkább hasonlít kacsavadászatra mint szimulátorra. Egy-két találattal bármit lelőhetünk és földi célok elleni támadás sem okoz különösebb gondot. Realistic és Simulator módban már nehezebb a dolgunk, sőt simulator fokozaton már eléggé tapasztalt játékosnak kell lennünk, ha tényleges sikert szeretnénk elérni. De természetesen semmi sem lehetetlen....