Kicsit megkéstem ezzel az írással, de csak most szántam rá magam.

Nos, még pár hete megjártam a kistarcsai kórházat, pontosabban a sürgősségit. Amit tapasztaltam, az észveszejtő.
Az történt velem, hogy elkezdett fájni a hasam/gyomrom. De nem akárhogy, kegyetlen mód. Kb üvöltöttem a fájdalomtól. Fetrengtem az ágyon, szenvedtem, mondtam muternak, hogy menjünk be a kórházba. Kocsiba be és indulás. Járni alig bírtam. Odaérünk és a recepcióról a sürgősségre küldtek minket. Sürgősségi? Még mit nem! Elmentünk a sürgősségi osztályra, bejelentkeztünk és a váróba küldtek minket. Úgy fájt még mindig a hasam, hogy ott görcsöltem, majd összeestem, fetrengtem még a székeken is. A kiabálást kis híján még vissza bírtam fogni. Na de most jön a pláne. Míg én ott szenvedtem, egy tucat ember dekkolt ott, akik lazán végigjárhatták volna, az átlagos procedúrát. Ők ott kényelmesen vártak, szemmel láthatólag, hozzám képest kutya bajuk se volt, míg én már azért imádkoztam, hogy valaki üssön le. Anyám már odament szólni a portára, hogy nagyon fájok, csináljanak valamit. Azt mondták, hogy nincs se szabad ágy, se szabad orvos. Én még mindig ott "haldokoltam". Később megint visszament, ugyan azt a választ kapta. Továbbra is, ugyan olyan lazán vártak a többiek. Végül már én csoszogtam oda, hogy csináljanak már valamit, nem bírom. Amikor megláttak, végre elkezdtek foglalkozni velem, bár még várnom kellet egy kicsit szabad orvosra. Addig is befektettek egy ágyra és kaptam vénásan fájdalomcsillapítót, bár nem sokat használt, mégis egy icipicit jobb volt azért. Aztán átestem a vizsgálatokon, meg minden. Amikor még utoljára visszakerültem a sürgősségi osztályra, vagy 2 órával később, csak akkor mondták be a nevemet. Nagyot is néztem. Normál esetben, csak most kerültem volna be, sürgősségi ellátásra? Na ne! Végül befeküdtem és ott maradtam. Másnapra kiderült, hogy gyomorfekélyem van. 2 nap múlva szabadulhattam. Gyomortükrözést is akartak csinálni, de nem tudták lenyomni a torkomon azt a csövet. Most gyógyszert kell szednem, óvatosan ehetek terhelő ételeket és nem ihatok alkoholt. De mindez már nem vág a témába.

Lényeg a lényeg. Ezt merik sürgősséginek nevezni? Egy rakás ember, akik viszonylag jól vannak, aztán meg szopik az, ki igazán sürgősségi ellátásra szorul?
Nem csak az, hogy ezeknek van pofája odamenni és ezzel keresztbe tenni az igazán rászorulóknak, hanem még képesek oda irányítani és fogadni is őket. Erről nem tudok véleményt nyilvánítani, a jó ízlés keretein belül.

Azért én is jól nyomom. Ebben az évben, már másodjára kerültem kórházba, mivel év elején vakbélműtétem volt. Csak nehogy meglegyen a harmadik alkalom is.

nem_tom