Egyre több hajnalom telik így. Nem tudok már aludni, zakatolnak a kerekek a fejemben... Egyre több mondatom "zárom" pontpontponttal. Az elmúlt fél évben annyi emberi éspervagy a jövőmet befolyásoló hibát vétettem, hogy kár is lenne megszámolni. Megint végiggondoltam, hogy mit csinálhattam volna másképp, ettől mi változott volna meg... És nem tudom azokat az embereket elfelejteni, még a gép is őket dobja ki, ha elkezdek írni valamit a címsorba. Amikor végre azt hiszem, hogy túltettem magam az egészen, megkeres valaki, egy egyszerű sziával tönkretesz, és megint kezdődik az egész az elejétől. Ezt hallgatom. Rá gondolok. Most nézem, az első napsugár már bevilágít az ablakon, már majdnem teljesen olyan, mintha ő is velem lenne... Egy másik ember jut eszembe, aki azt hitte, hogy a barátja vagyok. Höhö, milyen csúnyán megjárta velem... Mostanra már biztos odaért a repülője Szicíliába. Pink Lady... Rámtörnek a közös emlékek, egész sok van. Számtalan hülye szóvicc, ál-piercing, hotdog-evés, PUR (a mosogatószer), és az, hogy hogyan bántottam meg. Most nézem, Mr. Forever alone is ébren van, más értelmes lény ilyenkor? Csodaszép a hajnal, csodaszép...