Másfél óra néma mosogatás. Csak én...és a nyers erők. A puszta kezem és a felhalmozódott mosatlan. Hmmm... Mély szippantás az orromon keresztül... Érzitek a drámai pillanat felemelő vibrálását a levegőben?
Az jó, mert én nem. -.-
A kezem már olyan, mint egy öregasszonynak kb. (Bocsi, Mama! )

Szeretem az olyat, mikor kerek 5 perce esek épp haza és Apa egyszer csak valami fura, isteni szikra általi indíttatásból kitalálja, hogy na jó, most szépen mindenki jöjjön le a nappaliba és takarítsunk ki, mire Anya megjön!. - Idézem, "TakarítsUNK!!!!!"
Ez nagyjából annyiból áll, hogy Öcsi letörli a bárpultot és a munkapultokat, a Húgom a gáztűzhelyet, aztán felseper és felmos mindenhol, összeszedi a mosatlant és oda hozza nekem, majd minden mást elrámol. Rám mindig a munka oroszlán része marad, a legnehezebb; a több órás mosogatás, Apa pedig.... Hmm, nos hát Apa kiviszi a szemetet és közben dirigál. Itt valahol kifullad az ő hatásköre. Emellett, amit még nagyon bírok, hogy közben végig T./1.-ben beszél. "Gyorsan, tegyük rendbe a nappalit, mindent csináljunk meg, hogy Anyának örömet okozzunk vele...stb." (*fordítom: Gyorsan tegyétek rendbe a nappalit, mindent csináljatok meg, hogy Anyátoknak örömet okozzak vele!") Ezzel akarja lekenyerezni őt. És általában hatásos is.....egészen addig, míg kiderül, hogy tulajdonképpen mi csináltunk mindent, hárman. Jah nem, bocsi. A szemétkivivés kivételével...

Szóval, megláttam az egy regimentnek elegendő mosatlant és kb. 3 számmal nagyobbra kerekedtek a szemeim. Apára nézek kétségbeesetten, hogy ugye ezt most ő sem gondolta komolyan???!!! - erre mikor látta rajtam, hogy lassacskán kezdem feldolgozni az új, nem várt információt, elégedetten nyugtázta magában, hogy mindenkinek adott feladatot, így bódog lesz a 'zasszony, mire hazajön.

Hát, mit ne mondjak, nem életem legboldogabb pillanatai voltak ezek, de annyiban igazat adtam ennek a Jóembernek, hogy legalább Anyának ennyivel is megkönnyítem a dolgát.
Néha fájt, néha csípett (van egy seb a kezemen), néha foggal, körömmel küzdöttem a kosz ellen (szó szerint! sosem használok gumikesztyűt. Ha kell, a körmömmel kaparok. ), néha már nagyon untam a dolgot, de azért megcsináltam. Végül, szívemben büszkeséggel, elégedetten néztem végig, a másfél órával hatalmas hegyekben álló piszkos tányérokon, amik most gyönyörű, rendezetten, katonás sorban csillogtak-villogtak a szekrényben.

Amúgy nem rossz dolog olykor a mosogatás. (- és nem csak amiatt mondom, mert tiszták lesznek az edények.) Ez elég monoton munka, gyakorlatilag csak a kezed dolgozik, az agyad kikapcsol. Legtöbbször zenére szoktam mosogatni és ilyenkor szinte repülnek a hosszú percek. A habos szivacs a kezedben, egy kis lötyögés ide-oda közben, fütyörészés, énekelés (szigorúan fals hangon(!), mert ha be van dugva a fülem, ugyebár nem hallom a saját kornyikálásomat...) és szinte észre sem veszed és kész a munka.

Amúgy még ez az egyik legkorrektebb házimunka szvsz. Ezerszer szívesebben végzem, mint mondjuk a lépcsőház seprést vagy wc takarítást...