Mivel nő vagyok, szeretem a szépet és csak esztétikus, otthonos környezetben érzem igazán jól magamat. Igyekszem mindig úgy alakítani a szobámat, hogy pár ügyes, kreatív megoldással praktikus és egyben szép is legyen az. (Mivel itt töltöm a legtöbb időt, erre fordítom a legnagyobb hangsúlyt.)

Hősiesen bevallom, gyűjtögető vagyok. Rengeteg - elsőre feleslegesnek tűnő - dolgot elrakok, megőrzök, azzal a mondattal, hogy "Egyszer még jól jöhet!..."
Tény, hogy elég sok "szemét" halmozódik fel így rövid időn belül, és sok ezekből nem is kerül újrahasznosításra, de mindig nagyon örülök olyankor, mikor hirtelen ajándékot kell adnom valamelyik barátomnak és megtudom oldani nagyobb pénzköltés nélkül, otthoni, saját kezűleg készített dolgokból.
Így hát amikor csak tehetem újrahasznosítok vagy átalakítok.

***

Rendszeresen jártam úgy, ha készültem valahova, hogy felakartam venni az egyik nyakláncomat, de egyszerűen annyira össze volt gubancolódva a többivel a kiszemelt darab, hogy végül hagytam az egészet a csudába, különben ha tovább vacakolok vele, biztosan elkésem...

Ennek a probléma orvoslására találtam ki egy "rendszert", melyhez semmi más nem kell csak egy parafatábla és pár tű. Így sokkal átláthatóbb, esztétikusabb és vidám színeivel a szemet is gyönyörködteti. (legalábbis az enyémet... )
Azóta a megfelelő kiegészítő választása sokkal könnyebb reggelente egy-egy ruhámhoz és nemcsak ezerszer praktikusabb így, de nagyon feldobja az íróasztalom mögötti falat is.

A gyűrűk tárolására gombostűt választottam, mert a parafáé elég kicsik és nem tartották volna meg őket biztonságosan.

***

Ez is egy saját kezűleg készített gyártmány. Anyukám szülinapjára csináltuk a húgommal.
Már magam sem tudom pontosan, hogy mi a csuda akart ez lenni eredetileg ....szemüveg vagy ékszertartó, de Anyunak tetszett...

A fa dobozkát a húgom eszkábálta technika órán, én pedig a díszítést festettem rá, hogy feldobjam kicsit. Bár sem a szemüvegét, sem ékszereket nem tart benne, nagyon oda volt a kreatív ajándékért.

***

Volt egy kedvenc farmerom, egy különlegesebb darab. Soha nem hordok nadrágot, ez kivétel volt. Sajnos egy végzetes szakadás miatt ki kellett volna dobnom, de nagyon sajnáltam, ezért sunyiban megtartottam...

Pár év múlva vettem magamnak egy táskát, de valahogy nem volt az igazi...túl egyszerű volt, nem igazán tudtam mihez hordani. Valamivel felakartam dobni, ekkor eszembe jutott a farmer...
Mivel szegényt már semmire nem tudtam használni, ezért kivágtam belőle a csillagokat, amik úgy tetszettek rajta és rávarrtam a táskámra.

A végeredménnyel nagyon megvoltam elégedve. Sokáig hordtam így, szerettem!
A farmer azóta is megvan...

***

Jó, ez nem igazán számít, mert még kiskoromban csináltam és már elég régi szegényke, de azóta is hasznos részét képezi az íróasztalomnak. Ez is jó példa arra, hogy olyan egyszerű tárgyakból, mint a befőttesüveg és az üvegfesték, milyen nagyszerű dolgokat lehet kihozni!
Azóta is nagyon kedves tárgy számomra.

***

Szenvedélyesen szeretem a fényképeket! A szobámban rengeteg található belőlük. Soha nem voltam az a "tele ragasztgatom a falamat tinisztárokkal típus", inkább a szeretteim és barátaim képét teszem ki mindenhova. Nem tagadom, mániákus vagyok! Egyfajta hobbim a fényképgyűjtés.

Ezt nem én csináltam, hanem két barátnőm. Tavaly szülinapomra kaptam tőlük, nem kis meghatódottságomra...
Kiválogatták a legszebb megörökített pillanatainkat és felfűzték egy zsinórra.

Végül a képeket apró, aranyos csipeszekkel és masnikkal rögzítették.
A mai napig is az egyik legkedvesebb ajándékom!

***

Szokásom, hogyha nyaralni megyek, a giccses szuvenírek helyett hozok valami olyan kis apróságot, ami a helyre emlékeztet. Ez a homok és a kagylók egy paralia-i tengerpartról valóak.

Ennek a kis gömb alakú pohárnak a tartalma, masnival átkötve nemcsak emlék, de egy szép szobadísz is egyben. Így egy kis Görögországot tudtam csempészni vele a szobámba.

***

Folyt. köv. Hamarosan!