Igen, a messze földön hírhedt "páros"...

Először is egy idézettel nyitnék, amit a minap mondott nekem az édes, drága, egyetlen Anyukám:

"Kislányom, nyugodtan megmondhatod a locsolkodóidnak, hogy ne jöjjenek, mert hiába kopogtatnak, NEM LESZÜNK ITTHON!
......És ha jobban belegondolok, még a városban sem!
.....SŐŐŐT, AZ ORSZÁGBAN SEM!!! "

Tulajdonképpen nem is értem Anyát, hogy mit nem szeret a Húsvéton?
Jön egy rakás boldog-boldogtalan, a SAJÁT (!) házadba, akiket mindenféle jóval vendégül kell látnod, megetetned finomságokkal, megitatnod --> többnyire piával, a csapvizet, meg a tejet valahogy nem csípik (próbáltuk...). Behatárolhatatlan ideig szórakoztatnod kell őket, mert ilyenkor a szesz "jótékony hatásának" köszönhetően valahogy elveszítik a tér és időérzéküket és nem érzik, hogy mennyi az elég és mikor válik terhessé egy házigazda számára a vendéglátás... -.-

Végül az utolsó - de egyben legszebb része az egésznek, maga a locsolkodás. Ha nagy mázlid van, akkor megúszod valami 10 éve használatos, lejárt szavatosságú, büdös kölnivel, amit a hajad helyett, általában tuti végig csorgat akár többször is a nyakadon vagy a homlokodon a reszkető kezű és szilvapálinkás lehelettel megáldott, kedves locsoló és te összeszorított foggal és behunyt szemekkel csak arra bírsz gondolni, hogy mi a jóéggel fogod ezt az irtózatos szagot eltüntetni a bőrödről??... -.-"

Igen, és ott van a rosszabbik eset, mikor jéghideg hűs patakból merített (alias csap), friss forrásvízzel öntözik végig a kánikulában és - természetesen menekülésben felhevült testedet, - amihez persze a szép, ünnepi ruhád is beletartozik, hogy a több órán készített frizurádról és sminkedről már ne is beszéljek...

Kábé nekem is ez lesz a sorsom idén, ha időben nem menekülök el itthonról...

Valahol megértem Anyát, bár ha mégis itthon maradnánk Húsvétkor (- ami ha rajta múlik, = a lehetetlennel ), neki akkor sincs túl sok mindentől félnie. Ellentétben VELEM!!! , akire a fél 24-es busz + ismerősök + szomszédok + barátok + egyéb erre tévedő jóemberek is veszélyt jelentenek, mivel tudják jól, hogy tavaly megmenekültem eme "csodálatos szertartás/hagyomány" elől, de idén semmi esetre sem szeretnék, ha kimaradnék a buliból. Még a végén elhervadok itt a nagy locsolatlanságban...
Hmm, viszont ha jobban belegondolok, ennyi pénz + hímes tojás a világon nincs, amennyit nekem aznap ajándékoznom kellene... Háát...azt hiszem, mégis csak muszáj lesz elutaznunk valahová.

Amúgy lehet, hogy megint cselhez kell folyamodnunk, mint tavaly Húsvétkor, mikor felszöktünk titokban Pestre a nagyszülőkhöz. Bár az sem úgy sült el, ahogy terveztük... Egy élvezet volt arra felkelni, hogy hajnalban Papa nagyokat nevetgélve, jéghideg vízzel spriccelget minket szódásszifonnal, miközben még az ágyban fekve dörzsölgetjük a csipás szemeinket.. A legdurvább rész mégis az volt, mikor már az Öcsémet is ellenünk lázította és ketten támadtak! o.O Na, ott aztán vége lett mindennek! :Đ Egészen addig, amíg Anya le nem állította őket, mivel ő is félt, hogy jóóól nyakon öntik...
Vicces kis szitu volt... - mármint Nekik.