"Ha egy fiúra azt mondják, hogy kicsit lányos, az azt jelenti, hogy nem elég agresszív, nem akar mindenáron uralkodni, és a külseje sem felel meg a férfiasságról szóló sztereotípiáknak.

Ha egy fiú felnő, megnősül, és nőnemű gyermeket nemz, akkor lehet olyan izmos, mint Kalifornia Terminátor-múltú, Arnold keresztnevű kormányzója, növeszthet akkora szakállat, mint Bud Spencer, és nézhet olyan csúnyán, mint Steven Segal az akciójelenetek előtt, akkor is lányos apa lesz.
A lányos apa tehát nem arról ismerszik meg, hogy nem elég férfias, hanem arról, hogy túlságosan az! Ha a lányáról van szó. Meg az udvarlókról... Van köztük olyan, akinek hosszú a haja, nem szeret sportolni, és halkan beszél. Mit akar egy ilyen "macsótlan" kölyök az én gyönyörű-nőies lányomtól? Nevetséges! Meg is mondom a lánynak, az meg ideges. De mitől? A véleményem megmondhatom… A következő még rosszabb. Nagydarab, kamasz létére borostás, csupa izom. De mire gyúr? A mai világban gyanús, ha valakinek ennyire fontos a fizikai erő. A bűnözők ilyenek, látom a tévében. A lány meg csak üvölt, ha elmondom a véleményem. Hogy nekem senki se jó. Dehogynem! Sőt, mindegy, miféle, csak szeresse a lányomat. Micsoda, hogy itt alhat-e a Józsi? Szó sem lehet róla! Nem érdekel, hogy már két éve együtt jártok. Egy tizenkilenc éves kislány még ne tároljon fiúkat az ágyában. Hogy szeretitek egymást? Nekem ne így tegyen boldoggá! Hát persze, hogy anyáddal ilyen idős korunkban…, de az más. Hogyhogy miért! Mert mi összeházasodtunk. Hogy ti is? Na ne! Ne marháskodj, egy kicsit korai, nem? Majd meglátjuk, aludjunk rá egyet… De ha legközelebb itt alszik a gyerek, hozzon magának borotvát. Az enyémet nem adom….!"