Bevezető

Egy reggel felvetődött bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha egy farönkből hajót faragnék? Továbbgondolva az ötletet kialakult a koncepció: legyen szobadísz, ami mellesleg számítógép is. Az ötlet folyamatosan finomodott, míg elérte mostani alakját; az az elejétől fogva világos volt, hogy fából fogok építkezni, mert ehhez vannak szerszámaim (a legutóbbi munkám óta gyűjtöttem néhány dolgot), és amúgy is szeretem a fát.

Kezdetben az volt az elképzelés, hogy az alaplap kerüljön be a hajó gyomrába, míg a tápegység a hajó alá, mintegy talpként legyen elhelyezve. Videokártyát nem akartam a gépbe tenni, mivel egy modern integrált bőven elegendő az asztal megjelenítéséhez (főleg netezés, programozás a gép célja, játék nem) és egy kis filmnézéshez. (Jelen blog írásakor a platform, a CPU, a memória, és az alaplap mind kérdéses egyébként.)

A legelső lépés egy megfelelő méretű rönk felkutatása volt. Az első jelölt egy szép gyertyán volt, de az már az első 1-2 napban repedezni kezdett, így másik fát kellett keresni.

Hasítás után a belső kis repedések is láthatóak, ezek kis idő után meglehetősen nagyra szétnyíltak

Végül sikerült szerezni egy nagyjából 1m hosszú, 35cm átmérőjű fenyőrönköt, ami végül a kiindulási alapanyag lett a hajótesthez. A megmunkálása meglehetősen könnyű, és maga a fa sem nehéz.

Alapanyag

Nyár

A gyertyán rönkkel ellentétben viszont ezt nem lehetett volna egyben lehasítani, mert sok bütyök van a fában, és ezért az erezete nem egységes. Így először is láncfűrésszel le lett vágva 3 oldal, míg a megmaradt részen a nagyon kiálló részek le lettek gyalulva.

Vágás és az első gyalulás után, közben a minta is rá lett festve

Ezt követően már lehetett a rönkkel kényelmesen dolgozni, mert nem akart mindig elgurulni. Következő lépésben az előzőleg felfestett minta lett gyaluval kialakítva. Miután a külső alak elkészült, nekiálltam kialakítani a tatrészt, részben gyaluval, részben vésővel.

Külső gyalulás; sajnos ez a rönk is elkezdett kissé repedezni

A tat kezdetei

A következő munkafolyamat a belső kivésése volt. Eleinte próbálkoztam azzal, hogy egyben, teknő szerűen vésem ki, de sajnos ez reménytelen vállalkozás volt, mert a véső ugyan elfért, de a kalapács már nem. Ezért kompromisszumot kellett kötni: le lett vágva a hajótest eleje, és így, hogy az egyik vége nyílttá vált, már viszonylag könnyen ment a vésés.

Éljen a véső és a kalapács!

Az eleje újra a helyén

A könnyebb munkavégzés miatt közben a megmaradt oldallapok is le lettek vágva, hogy azok belső felületét meg lehessen munkálni gyaluval, csiszolóval, ezek a fenti kép sarkában félig meddig látszanak is.

Közben jött egy olyan ötlet, hogy a hajó ágyúit lehessen ki és be mozgatni. Több elképzelést követően végül egy központi meghajtás mellett döntöttem: egy akkus fúrógépből származó motor, és néhány fogaskerék segítségével építettem egy áttételházat, ami két láncot hajt egyszerre, de ellenkező irányban. Ezen láncok az ágyúfedélzetet tartó menetes szárakat hajtják, így minden ágyú egyidejűleg tud mozogni, mindkét oldalon.

Az áttételház néhány alkatrésze

Ősz

Elérkezett az ősz, és ezzel együtt a munkafolyamat is más vizekre evezett: elkezdtem foglalkozni a hajó talpával. Ehhez fenyődeszkákat használtam, amik vagy szétszedett bútorokból voltak, vagy megmaradtak korábbról. A talpat egy téglalap alapú csonka gúlának képzeltem el, aminek az oldalai a függőlegeshez képest 20°-kal bedőlnek. Az alaplap helye közben megváltozott: az is legyen a talpban, mivel akkor a hajó belseje sokkal egyszerűbb lesz, ennek tükrében lett méretezve. Maga a gép egy nem rögzített alsó deszkán ült volna (a feltételes módról később), úgy, hogy a gúla a hajóval együtt egyetlen mozdulattal leemelhető legyen.

A négy oldal összeragasztva, akkor még egy merevítő léccel a vetemedés miatt

Tápegységnek kivágott nyílás; jól látszik, hogy sok darabból lett összerakva

Az alja ragasztás alatt: fenyődeszkára rétegelt lemez került, ezzel egybefüggő. szép felületet kölcsönözve a darabokból összeillesztett résznek

A próbatápegység már a helyén csücsül

Ezután viszont ez a megoldás nem tetszett: a doboz túl nagy lett a hajótesthez képest, és a tápegység nyílása is ormótlannak tűnt. A teljes felépítés újragondolása után az lett a megoldás, hogy a már elkészült alsó deszkát (amin a gépalkatrészek foglaltak volna helyet) úgy alakítóm át, hogy a közepéről egy kb. 18cm széles fiók ki tudjon csúszni. Az új elképzeléssel az alaplap, az SSD és a vezérlőelektronika ezen a fiókon fog helyet foglalni, a klasszikus ATX tápegység pedig teljesen kikerül a képből. De akkor mégis mi fogja árammal ellátni az alkatrészeket? Erre a Logout nézegetése közben találtam megoldást: PicoPSU!

Ezen módosítások végiggondolása után neki is álltam a kivitelezésnek. Először a doboz jelentősen le lett rövidítve, úgy, hogy középről ki lett vágva egy jó 9cm-es darab, majd a két széle újra egyesítve lett némi ragasztóval. (Erről sajnos nem találtam jobb képet, mint a lenti.) Ezután a már elkészült talpról kellett levágni a megfelelő hosszúságú darabot, utána pedig neki tudtam állni a fiók kialakításának. Mivel a fióknak nem igen szerencsés, ha a földhöz nagyon közel megy, ezért egy másik, nagyobb deszka került be az egész alá (szintén több darabból, ezért ezt is rétegelt lemezzel borítottam be).

A nap is rendesen sütött

A fiók már a helyén van, bútorsínekkel rögzítve

Tél

Egyéb elfoglaltságok miatt a munkát az ősz további részére szüneteltetnem kellett.

Elkezdtem gondolkozni azon, hogy mi lenne, ha az egész fiókot ki lehetne tolni egyetlen kattintással. Mivel úgyis volt még erős villanymotorom, és fogaskerekeim, így összeraktam ide is egy áttételt, ami egyetlen menetes szár segítségével tudja mozgatni a számítógép "számítógép" részét.

Összerakás előtt

Következő lépésben nem volt más hátra, minthogy a hajótestet rá kellett ültetni a talpára. Ezt két fahengerrel szerettem volna megoldani, ám eszterga hiányában a helyzet nem volt annyira egyszerű. Először is egy fenyődeszkából korongokat vágtam ki körkivágóval, majd ezeket egy darab menetes szárra felfűzve összeragasztottam. Utána állványos fúrógépbe fogva csiszolópapírral megfelelő átmérőjűre és simaságúra csiszoltam. 65mm-re lett beállítva, mert az olyan kellemesen masszív érzést ad, és ekkora fúrót is tudtam szerezni, amivel be tudtam a hajótestbe süllyeszteni.

Korongok kivágva

Összeragasztva, csiszolva, lazúrral lekenve

A hajó aljába befúrás után a hengerek szépen illeszkednek

Január közepén nagyjából itt tartott a hajó

Ezután egy új fiókra volt szükség, mert az eredeti használhatatlan szinten megvetemedett. Ezt megelőzendő, az új fiókot nem egy kész deszkából készítettem el, hanem lécekből és rétegelt lemezből ragasztottam össze. A végeredmény meglehetősen masszív lett, érzésre talán még az eredeti, tömör fenyő változatnál is merevebb, miközben teljesen sima a felülete.

Kivágott darabok

Jöhet a közepe

Itt jól megfigyelhető a középen lévő rés, ami a menetes szárnak lett kialakítva

Végül a teteje is rákerült

A doboz a fent látható állapotában nem igazán esztétikus, ezért alapból úgy terveztem, hogy miután a váz kész, körbeburkolom rétegelt lemezzel, hogy kívül szépen mutasson. Mivel ide olyan alkatrészek kerülnek, amik valamennyire melegednek, ezért szellőzőket vágtam a fába, és nagyon finom vörösrézhálót ragasztottam oda.

A szellőzőrácsnak szánt háló

A tető borítása ragasztás előtt; jól látszik, hogy a szellőzőrácsok hogyan vannak rögzítve (a két henger nincs felragasztva, csak a tetőburkolat pozicionálása miatt voltak a helyükön)

Hadd kössön a ragasztó!

A fenti képen valamennyire látszik, hogy a borítás kilóg minden irányban. Szándékosan nagyobbra lett vágva, mert így nem kell annyira pontosan fűrészelni (kézzel nem is túlzottan lehet). Miután a ragasztó megkötött, fúrógépes csiszolóval nagyjából beigazítottam a megfelelő méretre, majd szalagcsiszolóval és kézzel befejeztem a munkát. Az eredmény: csak tapintással nem egyszerű megmondani, hogy az ott nem egy darabból van.

A fiók a helyén van, az egész talprész pedig le van csiszolva, a hézagok és a fahibák pedig ki lettek javítva

Jelenleg a gép itt tart. Hátravan még a fedélzet kialakítása (ezt részben már elkezdtem, mivel a fedélzetdeszka elő van készítve, már csak méretre kell vágni), és az ágyúmozgató mechanikához tartozó feszítőkerekek helyére szerelése, továbbá a végálláskapcsolók tartóinak megalkotása.

Itt még nincs a lánc megfeszítve

Ha a belső munkálatok készen lesznek, akkor következhet a külső befejezése; rengeteg csiszolás, festés, stb. Ezen kívül nem ártana még egy számítógépet is beszerezni. És persze a vezérlőelektronikát is össze kellene rakni, a szoftveres háttérrel együtt. Ez így kicsit több, mint egy hónapra soknak tűnik, de szerencsére ezek már kicsit egyszerűbb dolgok, mint az eddigiek. (Nem kell például 0,1 milliméteres pontossággal fát (!!) fúrni, ami elég idegtépő tud lenni, de az áttételeknél elengedhetetlen volt.) Végül, de nem utolsósorban még az árbocokat is fel kell állítani, és kötelekkel össze kell erősíteni.

Remélem elnyerte tetszésedet jelen írás, és a munkám. Már csak valami hangzatos nevet kellene találni...