Ezt a verset még jópár évvel ezelőtt írtam, amikor még hittem az igaz szerelemben
Ki tudja merre jár
hosszú éjen át
megy a vonat
csillagos éjszakán....
Száműzöttként vándorolva,
setét éjen át
mozdonyán ülve,
és vonatra várva
De mind közelebb
az új hajnal,
és vele a végállomás
új hajnal hasad már...
S ím eljött a végállomás
"A vonat nem megy tovább"
Elcsendesedik a gép
S vele együtt a régmúlt szenvedés...
Fáradt kezéből
kontrollert kiadja,
acélszörny gyeplője
helyett fog
Szerető kezet...Örökre...
jöhet az ív