- Várjál! Próbáljuk meg úgy, hogy előbb indítjuk az adatbázist. Hátha azért nem tud kapcsolódni, mert még nem indult el…
- Jó, de a logokban nem látszik semmi, oda kéne köpnie, ha visszautálná a kapcsolatot. Meg különben is, a tesztrendszeren ugyanígy működött.
- Meg különben is mindjárt hajnali fél kettő van, mi meg még mindig itt szopunk, mert ezek a barmok ragaszkodnak ehhez az proxis, tűzfalas gányolmányhoz. Ki a tököm találta ki ezt? – fakadt ki Tibi. Kirohanását meg lehetett érteni. Alig 13 óra múlva, délután kettőkor átadás, és ahogy ez ilyenkor szokott lenni, semmi nem működik, ami bent a cégnél, a tesztrendszeren még tökéletesen ment. Ráadásul az ügyfélirodai modul újabb verzióját még csak reggel hozza a másik alvállalkozó és bele sem mertek gondolni, hogy azzal mi fog elromlani.
Tibi a projektbe három hónapja került be, amikor Perl programozókat kerestek valami államigazgatásban használt munkafolyamat támogató, iktató, nyilvántartó valami program egy moduljának megírásához. Szotya haverjával együtt hívták, egy ismerős ajánlotta be őket. Persze a szokásos módon, hogy nekik kellett először keresni egy EVÁ-s céget, aki majd számláz. Közben meg azt sem tudták, hogy miről szól az egész projekt, tök vadidegen emberekkel kellett egymás kódját hegeszteni.
- Na, most újraindítom, különben meg Tibikém, mint egyetemista, az éjszakázást bírnod kell!
Tibi valóban egyetemista volt, annyira szeretett a BME-re járni, hogy már hetedik éve tette. Most is passzív féléven volt, mert megint meghúzták grafikából. Illetve múlt évben húzták meg, most el sem ment vizsgázni.
- Ja, hát inkább mégegy analízis szigorlatra tanulás, mint ez a szívás. Persze faterom megmondta: „Fiam, kenyeret kell gyártani, vagy WC papírt. Ebből mindig meg lehet élni. Az emberek enni mindig fognak és azt sem szeretik, ha utána szaros marad a seggük.” Mentem volna inkább péknek, az egy nyugis szakma, nem itt kéne csesztetni ezt a szoftvert.
- Akkor már lassan kelhetnél kemencét izzítani. Na, mindjárt indul. Áh, rohadjon meg, megint error. Biztos eléri ez a szar a szervert? Nézzünk már rá, mi megy a hálón!
- Minek, már megpingettük ezerszer, és ment.
- Azér’ nézzünk rá. Mittom’ mit szűr ki a Franki tata tűzfala. Egy etherealt, vagy legalább egy tcpdumpot nyomjál!
Szotya és Tibi balszerencséjére a teljes rendszer biztonságáért valamelyik al-, vagy fővállalkozó (fogalmuk nem volt a projekt szervezet felépítéséről, de néha úgy tűnt, hogy több alvállalkozó van, mint ahány kódsor a teljes rendszerben) öreg szakija volt a felelős. Franki Géza remek sztorikat tudott mesélni arról, amikor a KSH-SzÜV-nél az IBM nagygépek KGST koppintásait bizgerálták, de szakmailag reménytelenül a múltban maradt. A biztonságból annyit tudott magévá tenni, hogy minél több tűzfal van, annál jobb lesz, és ha ezeken a tűzfalakon semmit sem engedünk át, akkor egyenesen a security-paradicsomba jutunk. Ennek a levét aztán a többiek itták mert, mert valahogy az öreg Franki mindig el tudta érni, hogy minden, ezt valamiképpen racionalizáló indítványt elutasítsanak.
- OK, nézem. Próbálj most kapcsolódni!
- Nyomom, először nézd, hogy a TCP kapcsolat felépül-e! – ezzel Szotya leütötte az entert a konzolon.
- Negatív, nem látok semmit! Ezt tuti valahol megfogja a tűzfal. Pedig a ping átmegy, meg az ssh is, eddig is azzal léptünk be.
- Bazzeg! Egyszer baltával verem szét ezeket a gépeket. Most mi a szart csináljunk? Tutira jó interfészen nézed?
- Persze, az ssh forgalmadat látom. Tényleg, mi lenne, ha áttuneleznénk ssh felett? Az pár perc alatt megcsináljuk.
- Franki tata letépi a tökünket!
- Egy szart, azt hiszed, észreveszi? Ez a faszi szerintem utoljára széntüzelésű számítógéppel dolgozott, azóta kicsit fejlődött a technika. Azt sem tudja, mi az a TCP/IP, majd pont most fog logokat nézni. Ha darabra megvannak a tűzfalai, akkor lenyugszik. Nem ért ez ehhez, csak a szabályzataihoz ragaszkodik.
És valóban, fél óra múlva beindult az alkalmazás. Így aztán a fiúk nem sokkal kettő után kiosontak a szendergő éjszakai portás előtt.
Eközben a város másik pontján Fenyvesi Péter, a fővállalkozó nagyvállalat projektvezetője éppen másik oldalára készült fordulni az ágyban, amikor megcsörrent a telefonja.
[folyt. a jövő héten]