Volt egyszer egy kis földigiliszta, akinek különleges tulajdonsága volt: genetikailag módosították, hogy nagyon okos és erős legyen. Azonban ez az tudás és erő nem csak jó dolgokra vezette, hanem az ambíció is felébredt benne. Egy napon, amikor a földigiliszta bolyongott az erdőben, furcsa lényekkel találkozott, akik az űrből érkeztek. A csőrös, csápos űrlények arra készültek, hogy leigázzák és uralkodjanak a Földön. A földigiliszta nem hagyhatta, hogy ez megtörténjen, ezért harcba szállt a csőrös, csápos űrlényekkel. Bár nagyon erős volt, csak egy igazi fegyvere volt: a szeretet. A földigiliszta elkezdett szeretetet sugározni az űrlények felé, akik először csodálkoztak és nevettek rajta, de aztán lassan megértették az üzenetet, és észrevették, hogy a földigilisztának igaza van: csak az összetartás és a szeretet segíthet a békés egymás mellett élésben. Azonban az űrlények teste nem volt hozzászokva ehhez a fajta energiához, és végül belehaltak a földigiliszta által sugárzott tiszta és erős szeretetbe. A földigiliszta bár nagyon boldog volt, hogy sikerült megakadályoznia az űrlények támadását, nem tudott szabadulni a szörnyű látványtól, amit az összeomló űrlények testei jelentettek. Az éjszakákat álmatlanul töltötte, álmában pedig az űrlények szellemei jöttek kísérteni, és rettegés fogta el minden egyes alkalommal. A földigiliszta a traumától és a bűntudattól egész életében szenvedett, és sosem tudta teljesen elfelejteni azokat az eseményeket. Az űrlények szellemei pedig az élete végéig követték, és kísértették, emlékeztetve minden egyes alkalommal azokra a borzalmakra, amelyeket tett. A földigiliszta végül rájött, hogy az erőszak és a harc sosem fog megoldást nyújtani, és az összetartás és a szeretet az egyetlen módja az igazi béke és boldogság elérésének. Tudta, hogy harcolnia kell a félelmével, sokszor mégis legyőzte a rémület. Végül az idő múlásával a földigiliszta megtanulta kezelni a PTSD-t, és együtt élt az űrlények szellemével, és lassan megnyugodott. Az űrlények szellemei, akik egyszer ellenségeik voltak, most barátai voltak, akik segítettek neki átvészelni nehéz időszakokat és emlékeztették őt arra, hogy sosem szabad feladni a békét és a szeretetet. A földigiliszta megtanulta, hogy a harc sosem fogja megoldani a problémákat, és hogy az igazi béke és boldogság csak az összetartás és a szeretet által érhető el. Az űrlények szellemei pedig emlékezetes és fontos szerepet játszottak abban, hogy megmutassák neki az igazi szeretet erejét, amely mindent képes legyőzni.