A közelmúltban egyre gyakrabban botlottam a jelen cikk témáját képező regénybe. Szerzője Egri László, viszonylag friss arc a hazai kortárs irodalomban, hajdúszoboszlói író, az írása pedig a Közösségi kóter címet viseli.

A Bookline és a Líra e-könyves toplistáin is első helyen állt és a vegyes papírkönyves listákon is jól szerepelt, főként ez keltette fel a figyelmemet. Az írás a self-publishing kiadásra specializálódó Publio Kiadó neve alatt jelent meg 2014 márciusban. A kiadó így Oravecz Nóra tavalyi sikereit követően most újra büszkélkedhet hazai bestseller munkával.

Az író napokkal ezelőtt töltötte be 26.-ik életévét, előrehozott születésnapi ajándékként egy művészeti oldal a Legbefolyásosabb fiatal írók között említette meg nevét. Tavaly tömör verseskötettel jelentkezett, idén a már említett regénnyel. A váltás éles a szentimentálisra sikeredett költemények után, de senkinek sem árt a változatosság. A kóter e-könyv formájában jelent meg, de igény szerint nyomtatott könyv formájában is beszerezhető hála a POD módszerének, amellyel a kiadó előszeretettel él.
A címben szereplő szlenges kóter, azaz börtön elnevezés azt hivatott jelképezni, hogy sokan valóban börtönként élik meg az internet, azon belül főként a közösségi oldalak világát. Ez a börtön azonban egy olyan kellemes helynek tűnik, ahonnan senki sem kíván elmenekülni és éppen ebben rejlik a közösségi kóter veszélye. Úgy szippantja be és formálja át az embert, hogy az érintettek ezt tulajdonképpen fel sem fogják.
A történet egymáshoz lazán kapcsolódó epizódokból áll, amelyek között a főhős személye teremt kapcsolatot. A regény fő nyomvonala a közösségi oldalak veszélyeire hívja fel a figyelmet, pontosan arra, ha valaki nem körültekintően és tudatosan használja ezeket. Elég egy feltört profil, egy kissé aberrált online károkozó és máris kész a baj, illetve telítődik a bonyodalomzsák. A legjellemzőbb kulcsszavak, amelyekkel a regény illethető: szerelem, randi, félreértés, humor, komikus, balhé. Örömmel töltött el, hogy végre olyan idegesítő, a mindennapjainkba szervesen beépülő dolgok is kifigurázásra kerültek mint a neten terjedő idézetmánia, a fórumok -nem éppen kulturált- hangulata, a pénztárosok idegesítő és végtelenségig ismétlődő kérdései, terrorista szomszéd vagy éppen az osztály menő tagjainak feltűnési viszketegségei. Végre ezek is helyre lettek rakva.

A szereplők mind-mind egy-egy jellegzetes embertípus megtestesítői, találkozhatunk ebben a fiktív világban erőszakos, beképzelt alfa hímmel, drogos, lecsúszott elemekkel, szenvedélyes nővel, együgyű kisfiúkkal és együgyű nagyfiúkkal. Az apa karaktere amolyan Macskajaj feelinget képvisel a maga munkakerülő, enyhén zülött életvitelével, nekem ez például kifejezetten tetszett.
A véletlenek szerepe meghatározó, fontos mozgatórugói a történetnek. A tudatosság, amely kezdetben egyáltalán nem jellemző a főhősre, a regény második felében egyre lényegesebbé válik. Fejlődéstörténet, amely által valamivel érettebb karaktertől búcsúzhatunk el a mű végén, mint akit az elején megismerhet az olvasó. Ahogy bővülnek az élmények, a fenyegetések, a kellemetlen helyzetek, úgy válik egyre árnyaltabbá a főhős érzelmi világa. Ezen még az sem változtat, hogy az érettebbé válás során hősünk még egy levágott macskafarkat is jó ízűen elfogyaszt.
Senki ne számítson túlzottan igényes fogalmazásmódra, hiszen a könyv műfajából adódóan és a célzott korosztály nyelvhasználatát figyelembe véve nem akar szépirodalmi babérokra törni. Tudatosan törekszik a hétköznapiságra, az egyszerű megfogalmazásra, az internetes nyelv minél autentikusabb visszaadására. Az ábrázolt társadalmi réteg sem a felső tízezer soraiból kerül ki, így a nyelvezet is ehhez alkalmazkodik a maga puritán módján.
Pszichológiai szempontól is érdemes lehetne nagyító alá helyezni a szöveget. Emberek szövevényes, korántsem kiegyensúlyozott kapcsolatai jellemzőek, de a főszereplő is sok tekintetben klinikai eset. Kemény kisebbségi komplexus kínozza, emellett aktívan gyakorolja a hipochondria, a mániákus depresszió, a látens agresszió, az üldözési mánia és a megfelelési kényszer tünetegyütteseit is. Tehát lenne mit elemezni ebből a megközelítésből is.
Az egyetlen kritika részemről, hogy szívesen olvastam volna még tovább a történetet, hirtelen történt meg a végső lezárás, amit én még boncolgattam volna a részemről. Azt, hogy happy enddel zárul-e az írás, nem kívánom elárulni, akit érdekel, utánajár.

Alapvetően kellemes olvasmánynak találtam a könyvet, eredeti poénokkal, persze a sallangos szirup részek sem hiányozhatnak belőle. Hozzáteszem, jogosan, mert erre mutatkozik ma a legnagyobb olvasói igény. Egy könyv sikere mindig az olvasók táborát minősíti.