2022. augusztus 17., szerda

Gyorskeresés

Egy lefoglalt számítógép érdekes története

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Hello mindenki!

Még sosem írtam blogot a neten, és most először vállalkozom logout-os cikk írására. Úgy gondolom, hogy elég érdekes sztori lesz ez, és megéri írni egy cikket róla......

A történet 2008. február elején kezdődik. A 2007-es gépfejlesztési project két hete fejeződött be, mivel a ”nagy 8800GT válság” miatt csak február elején sikerült megvenni a VGA-t. A gépem teljesen kész lett, sikerült eredményesen feltuningolni mindent, és hogy egy klasszikust idézzek: ”öröm és boldogság” uralkodot rajtam.

Február 20-e van, délután. Épp most fejeztem be a gép szerelgetését, mivel még be kellett tennem pár kiegészítő dolgot, ventiket, neont, stb…… Elrendeztem a kábeleket, beállítottam a ventiket optimális fordulatra, majd elégedetten tettem fel a ház oldallapját, és végül sietve meghúztam a csavarokat. Ezután gyorsan elpakoltam a kellékeket, szerszámokat, és végre következett a várva várt játék. A COD4 már fel volt telepítve, szóval indítás, gafika beállítás, és play. Egész este játszottam, nagyon élvezem, állati jó lett ez a játék. 2-kor már nagyon elálmosodtam, úgyhogy gép kikapcs, még egy utolsó cigi, és alvás. Másnap délben keltem, és ebéd után újra játék. Sietnem kell, mert este 7től már meló van, és addig be kéne fejezni, mert egy hétig megint nem lesz időm gépezni. (Éjszakai recepciós vagyok egy kisebb hotelben, és olyan a munkarend, hogy 7 nap meló, 7 nap szünet. És minden nap 12 óra munka, este 7-től reggel 7-ig. Most kezdődik a melós hét, és elég rossz lenne úgy otthagyni a játékot, hogy már csak a vége maradt hátra.) Hihetetlenül élvezetes, de nehéz volt az utolsó rész, megmentettük a világot egy atomcsapástól, közben 100 számra gyilkoltam a terroristákat. (Aki ismeri a játék végét, az tudja mire gondolok) 5 óra felé, egy felrobbantott híd közepén, hatalmas golyózáporban, már többször meglőtten, a fegyveremet elveszítve, homályos látással fekszem a földön. Az egyik szintén meglőtt társam utolsó erejével odacsúsztatja a pisztolyát, és az én kezemen múlik, hogy sikerül-e megölni a terroristavezért. A kép remeg, már csak 3 golyó van, ezért nagyon pontosan kell célozni. Egy jó kis fejlövés, a terroristavezér meghal, és happy end. Megérkezik az erősítés, jön az outro, és a szokásos játék végi feliratok. Szóval minden frankó, elégedetten dőltem hátra, és elszívtam egy jó Lucky Strike-ot (hogy még a cigi is passzoljon a játékhoz.) Ezután készülődés, és irány a meló.

És akkor a kicsit hosszú bevezető után jöjjön a lényeg, a nagy sztori. Február 22-e, reggel 7.15 van. Épp végeztem, még iszogattam a kávémat, amikor csörgött a mobilom. Anyu volt az, és remegő, síró hangon közölte, hogy nagy baj van, siessek haza, mert ott voltak a nyomozók, házkutatást tartottak, és elvitték a számítógépemet, nyomtatómat, meg más egyéb dolgokal. Megfagyott bennem a vér, majdnem elájultam, és tiszta idegesen futottam hazáig. Mikor hazaértem, lihegve berontottam a szobámba, és vizuálisan is tudatosult bennem, tényleg elvitték a gépemet !!! Anyu elkezdte mesélni, hogy mi történt: Én ugye nem voltam otthon, de a család 3 másik tagja, anyu, apu, és a 15 éves öcsém békésen aludt, és hajnali 4.55-kor (!!!) csöngettek. Apu mérgesen kivánszorgott, ajtót nyitott, és ahogy a filmekben szokott lenni: ”Jó reggelt kivánok, XY nyomozó vagyok, házkutatási parancsunk van, legyen szíves engedjen be!”A képébe mutatták a határozatot, amiből csak egy egyszerre nevetséges, de meghökkentő részletet idézek:
”A Btk. 261. szakasz (1) bekezdésébe ütköző,és aszerint minősülő terrorcselekmény bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban lévő bűnügyben az (öcsém) által használt, (……) szám alatt lévő lakásban, melléképületben, tárolóban, telephelyen gépjárműben a Be. (……) bekezdés (……) § alapján házkutatást, motozást és lefoglalást rendelek el”
Majd 4 nyomozó bejött a lakásba, és megkezdték a munkájukat……

Csak röviden írom, mert nem annyira fontos. A nyomozók átnézték a lakást, és lefoglaltak minden adattárolásra alkalmas eszközt (számítógép, nyomtató, mp3 lejátszó, pendrive), az öcsém naptárját és csomó papírfecnit nevekkel, telefonszámokkal. A konyhában lévő lisztből mintát vettek, és még elvittek baseball-ütőt, plakátot, stb
Azt tudni kell, hogy amíg egy házkutatás zajlik, semelyik ott tartózkodó személy nem maradhat őrizetlenül, senki nem telefonálhat, és ha valaki akadályozza a házkutatást, akkor akár meg is lehet bilincselni. Ezen kívül a nyomozóknak joguk van bármit lefoglalni és elvinni. Azt be kell vallani, hogy a körülményekhez képest korrektek voltak, nem forgatták fel teljesen a lakást, nem szórtak szét semmit, illedelmesen beszéltek, és elnézést is kértek a kellemetlenségekért, de hát ez a munkájuk…… Anyukám becsülettel próbálta ”védeni” a gépet, mivel ő is sokszor dolgozik rajta, vannak rajta fontos adatok, és nekem is nagyon szükséges az egyetemi tanulmányokhoz, meg természetesen a szórakozáshoz. De hát nem volt mit tenni, szépen kihúzták a kábeleket, az összes lehetséges szétszedési helyet, ajtót, nyílást, oldallapot lematricázták, apukámnak pedig alá kellett írni mindet, majd betették egy hatalmas táskába. Így tettek a többi dologgal is, végül felírták az összes lefoglalt dolgot a házkutatási jegyzőkönyvbe. Egyébként nyomozók ekkor azt mondták, hogy a gépen lévő adatokat át fogják vizsgálni, és kb. 8-10 nap (!!!) múlva vissza fogjuk kapni. Ezután elvitték az öcsémet tanúként kihallgatásra, és mivel 18 év alatti, ezért apu is vele ment, mint törvényes képviselője.

Én ugye nem voltam otthon, és persze kétlem, hogy bármit is tehettem volna, de a mai a napig nem értem, hogy miért kellett elvinni az egész gépet, miért nem lett volna elég kivenni a vinyókat. Persze az is nagy bosszúság lett volna, mivel ugrik minden adat, de vettem volna egy másik vinyót, és tovább tudtam volna használni a gépet. De mivel a nyomozók nem számítástechnikai szakemberek, azért ők ilyesmihez nem értenek, úgyhogy ami ”megtetszik” nekik, azt fogják és viszik is. Először azt sem értettem, minek foglalnak le egy nyomtatót, de később elmondták, hogy azért, mert a benne lévő festékpatront is megvizsgálják. És egy apró poén, hogy volt a géphez egy USB-s bluetooth vevő, amit ők pendrive-nak néztek, és úgy is tűntették fel a jegyzőkönyvben. Apropó jegyzőkönyv, mikor elolvastam, elég ideges lettem, mivel a gép így szerepelt rajta: ”számítógép 3D Aurora boxban, egyedi építésű, nagy és fekete”. Ez azért így elég aggasztó, mert ebből egyáltalán nem derül ki, hogy milyen alkatrészek voltak benne. Ha én is ott lettem volna, felírattam volna velük tételesen mindent, biztos ami biztos alapon. Sokmindent hall az ember, és ha később neadjisten nem azt adják vissza, amit elvittek, akkor sehogy sem tudom bebizonyítani, hogy az nem ”egy gagyi Celeron gép volt integrált VGA-val, meg 20 gigás vinyóval”.

És jöhet a jogos kérdés, miért történt velünk ez az egész, hogy került az öcsém a képbe?

Kezdjük ott, hogy az öcsém 15 éves, és egy ilyen skinhead srác. Kopasz, nagyon feltűnően és kirívóan öltözködik, érdekes haverjai vannak, és általában velük jár mászkálni, focimeccsre, meg szórakozni. Igazából Ő (még) nem csinált soha semmi törvénybe ütközőt, sosem tört-zúzott a tüntetéseken, sosem keveredett verekedésbe, stb… A legnagyobb ”bűne az”, hogy sokszor írogatott rasszista dolgokat az iwiw-en, meg különböző fórumokan, de ha jól gonolom, akkor ez még nem bűntetendő cselekmény. Mindig is normális gyerek volt, de az utóbbi 2 évben eluralkodott rajta ez a stílus, és sajnos egyre jobban azonosul ezekkel a nézetekkel. Ez elég nagy gond a családnak, mivel bekerült egy rossz társaságba, és ráadásul pont most van a lázadó-kamasz korban. Végülis ”csak” egy szokásos kamaszgyerek, és nála így jön elő a dolog. A gond viszont az, hogy pont egy rossz társaság az, amivel nem nagyon lehet mit kezdeni. A gyereket nem lehet csak úgy eltiltani tőlük, mivel nem lehet bezárni a szobájába hetekre. Ráadásul a sulijába is sok ilyen gyerek jár, úgyhogy eléggé problémás a dolog. Ha akar, úgyis tud velük találkozni, és Őt is keresik folyamatosan. Elég nagy baj ez, mivel csak reménykedni tudunk, hogy hamarosan ”kinövi” a dolgot, és észhez fog térni. Addig csak a szép szó, és a mindennapos elbeszélgetések maradnak, de ezidáig nem jártunk túl sok sikerrel. De ez már gyereknevelési téma, és nem ide tartozik. És félreértés ne essék, nem a számítógépem hiánya a legnagyobb problémám. Nagyon is szívemen viselem az öcsém sorsát, és a szüleimmel együtt aggaszt minket, hogy eléggé tehetetlenek vagyunk.

De térjünk vissza február 22-ére, és a nyomozásra. Ezen a napon a hírekben is benne volt, hogy éjszaka és hajnalban a rendőrség az egész országra kiterjedő, nagyszabású akciót hajtott végre, és ennek keretében számos, ”a közelmúltban a rendőrség látóterébe került” embernél tartottak házkutatást, és több embert le is tartóztattak.
Ez a megfogalmazás végülis igaz, az öcsém tényleg a közelmúltban került a rendőrség látókörébe, mivel novemberben elkapták egy újpesti focimeccsen, és bevitték. A ”szokásos” történt, meccs utáni balhé, és valaki megdobálta kővel a vendég csapat szurkolóit szállító buszt. Az egyik utcában bekerítettek egy csoportnyi szurkolót, véletlenül az öcsém is köztük volt, és szépen bevitték őket kihallgatásra. (Ez az ügy ma is tart, minden hónapban küldenek egy levelet, hogy a nyomozást meghosszabbítják egy újabb hónappal.) Mindenesetre az tény, hogy az öcsém nem dobott semmilyen követ, csak ott volt a haverjaival.
Ezen kívül biztosan mindenki hallotta, hogy ekkoriban voltak ezek a molotov-koktél dobálások, több politikusnak küldtek fenyegető leveleket, meg rálőttek a rendőrség székházára is. Ezek miatt kezdték a hatalmas nyomozást, és így találtak el hozzánk is. És ez egy kiemelt nemzetbiztonsági ügy mivel a törvény szerint ezek terrorcselekménynek számítanak. Nem is holmi egyszerű nyomozók intézik az ügyet, hanem a Központi Nyomozó Főügyészség, Különleges Ügyek Osztálya, és meg nem erősített hírek szerint a titkosszolgálatok is tevékenyen részt vesznek a nyomozásban.

Tehát itt maradtam gép nélkül, de gondoltam, hogy 10 nap nem a világ, annyit csak kibírok. 2 hét után még mindig nem történt semmi fejlemény, és már kezdtem türelmetlen lenni. Felhívtam az ügyészséget és beszéltem az üggyel foglalkozó ügyésszel, aki elmondta a sablon szöveget, hogy: ”még folyik a nyomozás, kérem legyen türelemmel, amint befejezik a vizsgálatot, értesíteni fogjuk” Mondom köszi, akkor továbbra sem tudok semmi biztosat. Egyébként soha semmi dolgom nem volt a törvénnyel, így azt sem tudtam, hogy hogyan zajlik egy nyomozás, mikor és miről értesítenek, stb. Megkérdeztem erről egy ügyvéd ismerősömet, aki elmondta, hogy habár elég furcsán hangzik, de akit tanúként hallgatnak ki egy nyomozásban, afelé a nyomozó szerv nem tartozik semmilyen értesítési kötelezettséggel, és nem is kötelesek kiadni semmilyen információt a nyomozás részleteiről.
2 hét elteltével már kezdett nagyobb problémákat okozni a gép hiánya, mert e nélkül se zenét hallgatni, se tévézni, se filmet nézni nem tudtam, mivel ezek a dolgok mind a gép segítségével zajlottak. És csomó adatra szükségem lett volna, amik a gépen voltak elmentve. Több netes oldalra be sem tudtam lépni, meg a saját netbankomat sem tudtam használni, és anyunak is csomó munkahelyi dokumentuma kellett volna már, de persze ezek mind elérhetetlenek voltak. Nem beszélve arról, hogy potyára fizetjük a netet, többször kellett netcafe-ban neteznem, meg anyu is ismerősöknél, meg a munkahelyén írogatta a dolgait, és külön kellett vinni mindent nyomtatni. De hát ismerjük a mondást: „Türelem rózsát terem” (vagyis gépet) Ismét eltelt 2 hét, március végén jártunk és már nagyon ideges voltam. Megint telefonáltam az ügyésznek, és megkérdeztem, hogy nem lehetne-e megoldani, hogy visszaadják a gépet vinyók nélkül, azok pedig maradjanak ott, és vizsgálják őket tovább Válasz: ”erre sajnos nincs kapacitásuk, de nyugodjak meg, már nemsokára vissza fogom kapni” Ráadásul elég lekezelő hangnemben beszélt velem. Közben kerestem egy másik embert, aki az ügyhöz tartozó bűnügyi előadó, de ő is ugyanezeket a sablon dolgokat mondta. Megelégeltem dolgot, és küldtem az ügyészségnek egy elég frankó hivatalos levelet, amiben leírtam, hogy a gép, valamint a rajta lévő adatok nélkülözhetetlenek, és nyomatékosan megkértem őket, hogy adják vissza, amint lehetséges. Elvileg azt is jogszabály írja elő, hogy hivatalos levélre kötelesek 30 napon belül válaszolni, és amennyiben ez nem történik meg, panasszal lehet élni.
Megint eltelt két hét, már április közepe volt, és ismét telefonáltam a bűnügyi előadónak. Én mindig normális hangnemben és tisztelettudóan beszéltem, de most az ember elkezdett kiabálni, hogy ”miért zaklatom őket, ne telefonálgassak, majd akkor kapom vissza, ha kiküldik a hivatalos levelet, stb.”, és rámcsapta a telefont. Kezdtem már bekattanni és idegbeteg lenni, hogy semmit nem tudok csinálni. Persze az életem nem csak számítógépezésből áll, de mint említettem, nálam minden multimédiás eszköz szerepét a gép tölti be, nincs külön tévém sem, úgyhogy esténként, mikor nem mentem sehova, elég rossz volt ücsörögni az üres szobába. Időközben kaptam a rokonoktól egy rozzant kis laptopot, így legalább már tudtam netezni, és folyamatosan figyelemmel követtem a PH-t, meg a többi számtech oldalt, mivel ez a legfőbb hobbim. És csak csorgott a nyálam, mikor sorra jelentek meg az új dolgok, meg mindenki írogatta a szebbnél szebb tuningeredményeket. Én pedig ott ültem a szegény kis gagyi laptop előtt, ami hol bekapcsolt, hol nem, és álmodoztam az én kis drágaságomról, ami bizonyára valahol egy raktárban porosodott. Már nem is telefonálgattam, csak napról napra vártam a postást, hogy mikor hozza levelet.
Eljött egy újabb fontos dátum, május 2. Éppen otthon voltam, és csöngettek. Kinyitom az ajtót, a postás volt az, és mondta, hogy az öcsémnek hozott ajánlott levelet. Ezt meghallva úgy felment bennem az adrenalin, hogy majdnem kitéptem a kezéből. Gyorsan átvettem, remegő kézzel feltéptem a borítékot, és szinte már biztos voltam benne, hogy azt írják, hogy lehet menni a gépért. De ehelyett következett a hideg zuhany, mert a levél címe ez volt: ”határozat szakértő kirendeléséről”, és április 26-án állították ki. (Ez is nagyon bosszantó, hogy egy hivatalos ügyészségi levél, amit ajánlva küldenek, Budapesten belül egy hét alatt érkezik meg) A levélben az állt, hogy kirendeltek egy szakértőt, aki meg fogja vizsgálni a cuccokat. Komolyan mondom, 21 éves létemre majdnem elsírtam magam. Persze az idegtől, ami előtört belőlem. Ez a levél azt jelntette, hogy (február 22-étől április 26-áig) majdnem 10 héten keresztül semmit sem csináltak a géppel, nem is vizsgáltak rajta semmit, csak szépen pihent valahol egy raktárban. Annyi pozitívum volt ebben a levélben, hogy ezt egy másik ügyész írta alá, és rajta volt a telefonszáma, így már nem kellett kinyomoznom, mint az első két esetben. Felhívtam, hogy most akkor mi a helyzet, és miért nem történt idáig semmi. Egy kedves ügyésznő volt, aki az előzőekkel ellentétben készségesen tájékoztatott. Elmondta, hogy többszáz gépet foglaltak le, az embereik nagyon túlterheltek, és ezért megy ilyen lassan a dolog. Megkérdeztem, hogy konkréten mit csinálnak a géppel, mert nem 20ezer forintról van szó, és nehogy valami fakezű elkezdjen turkálni a gép gyönyörűen összerakott, és szépen elrendezett belsejében. Mondta, hogy nem kell aggódnom, nem nyúlnak bele a gépbe, és minden adatomat ugyanúgy fogom visszakapni, ahogy rajta volt. Azt is elmondta, hogy nem kell megvárni a szakértői vizsgálat eredményét, csak egy másolatot készítenek mindenről, és rögtön azután visszaadják a dolgokat. Viszont ebben az volt az aggasztó, hogy ilyen módon rámásolhatnak a gépre bármit, és simán ránkfoghatnak akármit. De mindegy, legalább már történt valami, és látszik a fény az alagút végén……
(Már május közepe volt, és 3 hónap alatt gyűlt egy kis pénzem, úgyhogy nagy nehézségek árán sikerült beszerezni álmaim monitorát, egy Dell 2408WFP-t. Hazahoztam, kipróbáltam egy haverom gépével, és utána visszahúztam rá a fóliát, hogy ne porosodjon szegényke.)
Közben történt egy kis baj, apukám kórházba került, így nem a géppel foglalkoztam, hanem hozzá jártunk be látogatni. Szerencsére ő rendbe jött, és haza is jött 10 nap után.
Június első hetében ismét hívtam az ügyésznőt, aki elmondta, hogy a szakértő végzett az összes gép lemásolásával, és már csak a lefoglalást megszüntető határozatra kell várni. Tanulva a korábbi levélből, láttam, hogy maga a postázás is egy hetet vesz igénybe, ezért megkértem, hogy ha lehet, ne küldjék ki postán, hanem amint elkészül (azaz a titkárnő legépeli, kinyomtatja, majd az illetékes ügyész méltóztatik aláírni), bemegyünk érte személyesen. Azt mondta az ügyésznő, hogy elvileg ennek nincs akadálya, úgyhogy azt az ígéretet kaptam, hogy következő héten értesítenek telefonon, és át tudjuk venni a cuccokat. És azért használok többes számot, mivel nekem jogi értelemben semmi közöm az egész ügyhöz, így én nem is intézhetem semmilyen hivatalos részét. Csupán az enyém volt a legfoglalt dolgok nagyrésze. Viszont mindenképpen ott akartam lenni az átvételnél, mert nem mindegy, hogy mi lesz abban a bizonyos ”nagy és fekete házban”, és az sem mindegy, hogy milyen állapotban.
A következő héten nem dolgoztam, és hétfőtől kezdve minden nap vártam a telefonhívást. Amikor megcsörrent, szélsebesen futottam, hogy felvegyem, és ha meg elmentem otthonról, akkor óránként hazatelefonáltam, hogy nem hívtak-e. De se hétfőn, se kedden nem telefonáltak. Szerdán, június 11-e volt, délelőtt 11 óra körül keltem fel, senki nem volt otthon, de a konyhaasztalon fogadott egy cetli egy névvel, címmel és időponttal. És igen, végre ez volt az, másnap reggel 9-re volt időpontunk. Aznap nagyon be voltam pörögve, próbáltam mindenfélével elütni az időt, de az alig akart telni. Éjjel aludni sem tudtam, talán 4 felé sikerült álomba szenderülni, és fél 8-kor ébresztett a telefonom. Bár nagyon álmos voltam, ilyen gyorsan még életemben nem ugrottam ki az ágyból. Gyorsan összekészültünk, és nyomás az ügyészségre. Hárman mentünk, anyu apu meg én, mivel csomó dolgot kellett elhozni. Odaértünk, ki kellett tölteni mindenféle papírt, és egy fegyveres biztonsági őr (aki mellesleg nem is rendőr, mégis ő, vagyis az ő cége védi az objektumot – persze jó pénzért) kipakoltatott velünk minden veszélyes eszközt, telefont, kulcsot, stb, és még át is vizsgáltak fémdetektorral. Jött az illetékes ember, és bekísértek minket egy nagy szobába, ahol csomó számítógép, laptop meg nyomtató volt. És ott volt az én drágaságom is, becsomagolva egy nagy fekete zsákba. Kibontottam, átvizsgáltam, benne volt minden alkatrész, és a ház sem volt szétkarcolva. Persze tele volt ragasztva matricákkal, amiből több is sérült volt. Rákérdeztem, hogy ez miért van, és mondták, hogy a szakértő nyitotta ki a gépet, hogy ki tudja venni a vinyókat a vizsgálathoz. Na mindegy, reméltem, hogy minden rendben lesz, és működni is fog. Úgyhogy aláírtuk a papírokat, összeszedtünk mindent, és kicipeltem a gépet az autóhoz. Kinyitottam az ajtót neki, beültettem hátra, és becsatoltam neki az övet. Mondtam anyunak, hogy lassan menjünk, mert ismerve a budapesti utak minőségét, nehogy a nagy és súlyos procihűtő leszakadjon az alaplapról. Miután hazaértünk 40 percen keresztül sikáltam alkohollal meg vattával a matricákat, de végül mindegyik nyomtalanul eltűnt. Sajnos azért felfedeztem egy mély karcot a hátoldalán, de mindegy, az amúgysem látszik annyira, úgyhogy nem foglalkoztam vele. És következhetett a várva várt pillanat, összedugtam mindent, és bekapcsoltam. Probléma nélkül beröccent, és minden ugyanúgy fogadott, mint ahogy február 21-én délután kikapcsoltam. Úgyhogy hála Istennek minden rendben volt, és újra visszatért az életem a régi kerékvágásba.

Mondhatnám, hogy happy end lett a dolog vége, de ez nem így van, mert közel 4 hónapig meg voltam fosztva a szórakozásomtól, az adataimtól, és emiatt csomó pénzt kellett elkölteni fölöslegesen. Egy éven át kőkeményen dolgoztam, a legtöbb pénzemet erre költöttem, és december elejére megvettem majdnem mindent, amit akartam. Februárra az utolsó dolgok is a helyére kerültek, és két hét használat után rögtön el is vitték. Mindenki tudja, mennyit veszít az árából egy komplett és viszonylag új gép, és ezt a veszteséget csak azok a kellemes órák tudják kompenzálni, amikor az ember használja. Az anyagi kár (az értékvesztés, a fölöslegesen fizetett internetszámlák, a netcafe és az egyéb díjak) összesen több mint 100ezer forintot tesznek ki, és a nem anyagi kár mértékéről ne is beszéljünk……
Aki komolyan benne van ebben a világban, az tudja miről beszélek. Alapvetően a számítógép számtalan előnye, a sok PH olvasás, egy új alkatrész öröme, egy jó tuningerdmény, és persze a játék, a multimédia mind-mind nagyon fontosak nekem, és a saját hibámon kívül (meg végülis az öcsém hibáján kívül is) ettől lettem megfosztva. Lehet hibáztatni az öcsémet, és én is számtalanszor a fejéhez vágtam, de be kell látni, hogy akkor sem tett semmi olyat, ami törvénybe ütközne. Lehet, hogy felírkál pár fórumra, és ez sérthet másokat. De akiket sértenek az ilyen hungarista vagy neonáci oldalak, azok miért olvassák? Ezt sosem tudom megérteni, hogy miért háborognak, akinek nem tetszik, az ne olvassa el, és ennyi…… Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a nyomozók azért jöttek ki hozzánk is, meg másik többszáz helyre is, hogy információkat szerezzenek, és a begyűjtött adatokban kapcsolatokat derítsenek fel.

Ami engem felháborít az egész nyomozásban az az, hogy bármiféle megalapozott gyanú nélkül idejönnek, hajnalban felverik az egész családot, tönkreteszik a napjukat, és elvisznek bármit, amit akarnak. Nem számít, hogy a gép mennyire fontos lehet egy ember munkájához, vagy tanulásához, és 10 hétig mégcsak nem is foglalkoznak vele. Volt olyan is, hogy anyu egy hétig írt valami nagyszabású pályázatot, meg én is írtam 20 oldalas dolgozatokat. Mi van, ha akkor viszik el? Vagy ha mondjuk itt van egy ismerős laptopja, mert megkért, hogy tegyem rendbe neki. Ilyen is sűrűn előfordul, és mi van ha ilyenkor jönnek, és elviszik azt is? Vagy esetleg egy haver kölcsönadja a 100 rugós VGA-ját, és azzal együtt viszik el? Persze ezek jó kérdések, de a válasz egyszerű: nincs semmi, mert az egyszerű ember nem tehet semmit. Hiába telefonál 2 hetente, alázatosan érdeklődik és kér, hiába ír levelet, semmi haszna nincsen. Ja, el is felejtettem írni, hogy az említett levelemre semmilyen választ nem kaptam. Erre is rákérdeztem később, és volt képe az ügyésznek azt mondani, hogy ”hát nagyon sok a papírmunka, és csak azokkal a levelekkel foglalkozom, ami válaszra érdemes”.
És az is felháborító, hogy 4 hónap szükséges arra, hogy 2 vinyót lemásoljanak. Értem én, hogy rengeteg gép volt lefoglalva, de van erre több emeber, akinek ez a munkája, gondolom nem is kevés pénzért. Nem adnak semmilyen tájékoztatást, ha rossz kedvük van, akkor minősíthetetlenül beszélnek az emberrel, és semmi tolerncia vagy segítőkészség nem szorult beléjük. Az meg már csak apróság, hogy elvinni persze el tudják, de visszahozni nem, és nekünk kell értemenni.
(Egyébként volt olyan ismerősöm is, aki azt mondta, hogy örüljek neki, hogy egyáltalán visszakaptam. Mert volt már olyan is, akinek évekig húzódott az ugye, és sosem látta viszont a gépét. Hát szép lett volna, ha csak úgy lenyúltak volna tőlem 400 rugót. És persze ki akarna emiatt évekig pereskedni, ráadásul pont az ügyészség ellen? De hála Istennek nem így történt, és visszakaptam mindent normálisan.)

Úgyhogy levonva a megfelelő tanulságot, azt tudom tanácsolni, hogy mindenki nagyon vigyázzon arra, hogy mit írogat a neten, meg hogy kivel és mit msn-ezeik. És akinek vannak nyíltan szélsőjobboldali nézeteket valló ismerősei, az jobb, ha minden nap csinál biztonsági másolatot, vagy páncélteremben őrzi a gépét, mert egyik nap nála is megjelenhetnek. Hiába van elvileg a nagy ”szólásszabadság”, meg ”szabad vélemyénynyílvánítás”, itt Magyarországon ez manapság nem létezik. Nem vagyok híve semmilyen összeesküvés-elméletnek, de lehet, hogy ”a Big Brother mindent lát”, és ez alól az internet sem kivétel. Gondolom a sok tüntetés meg mindenféle balhé után elég komolyan figyelik az internetet is, és lecsapnak minden lehetőségre, ami közelebb viheti őket a valódi elkövetőkhöz.

Hát ez volt az én kis gépecském története, és remélem sokak számára tanulságos lett ez az írás. Talán egy picit sikerült bemutatni a nyomozó hatóságok ”gyorsaságát”, és az ezzel járó kellemetlenségeket. Aki pedig megszállott számítógépes, ez biztosan megért engem, és átérzi, hogy milyen az, amikor elvszik az ember szórakozását, ami ráadásul kemény munkával és rengeteg energia befektetésével teremtett meg magának. Másoknak pedig szívből kívánom, hogy soha ne tapasztalják meg azokat az idegesítő és kétségbeejtő dolgokat, amiket én kénytelen voltam tehetetlenül végigszenvedni.

A véleményeket, hozzászólásokat, esetleg mások tapasztalatait szívesen várom a cikkhez kapcsolódó fórumban.

ImI

Hozzászólások

(#1) ImI87


ImI87
őstag

Hát akkor jó olvasgatást, várom a hozzászólásokat!

ImI

(#2) Jégkokó válasza ImI87 (#1) üzenetére


Jégkokó
veterán

És végülis mi lett ebből az egészből? Mit sikerült megállíptaniuk a gépből?

A főnök tekintete mindig nyílt és őszinte. Vagyis egyik szeméből a nyilt gonoszság a másikból az őszinte rosszindulat sugárzik.

(#3) Gabás válasza ImI87 (#1) üzenetére


Gabás
addikt

kedves barátom, te függő vagy (függetlenül attól, hogy a magyar végrehajtó rendszer olyan, amilyen). sztem ezt tedd meg no1 problémádnak, ne a társadalmi igazságtalanságokat

[ Szerkesztve ]

(#4) ImI87 válasza Jégkokó (#2) üzenetére


ImI87
őstag

Ezt egyenlőre nem tudni, mert mondtak semmit.
Ez is olyan, hogy majd egyszer küldik ............

ImI

(#5) PazsitZ válasza ImI87 (#1) üzenetére


PazsitZ
addikt

Valóban azt tudom mondani, hogy örülhetsz, hogy nem évekig tartották vissza a gépedet. Előfordul olyan is. Az az alatti értékvesztés meg nem érdekli őket.

Ha pedig a "megfelelő" emberrel haverkodik, akár a telefonját is lehallgathatják. Az ilyen szélsőséges nézeteket valló emberkékre eléggé figyelnek.

Amúgy tényleg kocka vagy :) . Bár az én gépem sokat nem ér, de belátom, nekem is filmek, zenék, tananyagok mind a gépemen van, tehát hosszú időre én is megszenvedném a hiányát.

[ Szerkesztve ]

- http://pazsitz.hu -

(#6) nike_


nike_
addikt

Érdekes történet, kicsit hosszú is, de elolvastam.

Nekem is bajom lenne, ha ~4 hónapig nem netezhetnék, nem férnék hozzá az adataimhoz, nem játszhatnék stb..

Rosszul esne ha elvinnék, mivel kb. 120 ropi volt mindenestől.

(#7) ImI87


ImI87
őstag

Ne nevezzetek kockának, mert nem azon van a hangsúly, hogy nem tudok létezni gép nélkül. Hanem azon, hogy nekem a gép tölti be minden egyébb cucc szerepét. (zene, TV, film, játék, netezés, tanulás). Ezen kívül nincs semmi más szórakoztatóelektronikai dolgom. És az adatok is, amiket évek altt gyűjtettem, ebben benne foglaltatnak zenék, kedvenc filmek, családi fényképalbumok, mindenféle saját adatok, és csomó sulis munka is.

És a cikk lényege is, hogy amíg le van foglalva a gép, addig ezek mind elérhetetlenek, és nem lehet mit tenni. :W

ImI

(#8) spirit007 válasza ImI87 (#1) üzenetére


spirit007
senior tag

Namost először is , az egészért a szüleid a felelősök . Ugyanis ők felelnek a kiskorú gyermek (öcséd) tetteiért .
Egyáltalán mi az , hogy 15 évesen "balhézni" megy újpest meccsre ?
Rossz társaságba keveredik (már 2 éve) és a szüleid ezt tétlenül nézik ?
Egyébként honnan veszed , hogy semmi törvénytelen dolgot nem művelt ... ott voltál vele vagy mi (?)
Hát itt az eredmény . És "leginkább" rajtad csapódott le.

A rendőrök egyébként azért járnak hajnal 4 körül , mert akkor tuti otthon van valaki .
Tudom mert az első lakásomat mikor megvettem , vagy fél évig heti rendszerességgel jártak hozzám a járőrök hajnalonta .
6 vagy 7 embert kerestek ... oda voltak bejelentve állandó lakcímre .
De hát így jár az ember ha [censored] -től vásárol lakást .

(#9) joey04


joey04
titán

Hát én meg tudlak érteni...nekem is nagyon sokat jelent a gép, itthoni szórakozásom 90%-át a gép teszi ki: ezen játszok, filmezek, olvasok, beszélgetek stb.TV csak a meccsek és még pár műsor miatt kell.Aznap amikor meghozta a futár, mennem kellett éjszakára melózni.fél 4re hozta meg a masinát, nekem pedig 4:45kor indulnom kellett.csak arra volt időm hogy egy wint feltegyek rá és megnézzem legalább "működés" közben is. Az az 1 éjjel is alig ment el alig vártam hogy hazaérjek. hát még 4 hónap... :O
a háttérről: nagyon idegesítő ahiogy bármiféle hivatalos ügyet intéznek ebben az országban tényleg szánalom.Viszont a legfőbb hiba valóban az öcséd és az ő nevelése.E miatt indult el az egész dolog.külön pech hogy egy olyan ember szívta meg a dolgot akinek semmi köze az egészhez.

[ Szerkesztve ]

"Ha nem vennél a kezedbe gyorsabb telefont, akkor soha nem mondanád meg, hogy mennyivel gyorsabb telefonok vannak jelenleg a piacon."

(#10) ImI87 válasza spirit007 (#8) üzenetére


ImI87
őstag

Van benne valami, hogy a szüleim is felelősek, de ez akkor is nehéz dolog.
Tényleg mit lehet vele tenni? Elküldeni egy papneveldébe, vagy mi? :F

És nem nézik tétlenül, kap büntetést, meg folyton alapos fejmosást, de ne nagyon használ neki. :(
Be lehetne zárni a lakásba, de szerintem akkor annál jobban bekatanna...........

ImI

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.