Ismét kattan az öngyújtó, rossz szokás, de mikor mesélek, mindig jólesik egy bögre meleg kakaó és a cigi... és most pedig mesélni fogok.
Kicsit visszarepülök az időben, kezdem talán ott, hogy nagyon rosszul indult az évem. December 24-én dobtam ki az akkori barátomat, utólag azt mondom teljes joggal, megérdemelte, a részletekre nem térnék ki. Természetesen akkor ezt még nem tudtam, és minden napom egy őrült túlélés volt, harc önmagammal és vele is. Szépen lassan kilábaltam a depresszióból és eljött a szülinapom is. Semmi mást nem akartam, csak boldog lenni, egyedül. Egyik barátnőmmel elhatároztuk, hogy most aztán adunk az élvezeteknek és nagyon-nagyon megünnepeljük az eseményt, hogy ismét öregebb lettem. Bele is csaptunk a lecsóba, valamikor kora este elmentem Csepelre, ott kis készülődés barátnőm részéről, majd irány autóval a Hajógyári sziget, ott is a Pink volt a cél. Útközben megalapoztam a hangulatom egy fél (nah jó... 1/3 üveg ) Hubertus-szal, amivel nem lett volna baj, ha eszek is valamit napközben. Mire megérkeztünk, már csak segítséggel tudtam kivánszorogni a kocsiból, az út meg csúszott, de ott volt támasznak a barátnőm, így nem féltem. Carpe Noctem, bementünk a zipariegysébe bele, ott még kis rosszullét, egyebek (nem részletezném), majd hazavittek kocsival inkább békávézás helyett. Aznap határoztam el, hogy nekem senki nem kell. Megvagyok egyedül is, szeretem ezt az állapotot, a magam ura vagyok. Ismét éreztem, hogy élhetek. Nem is sejtettem, hogy egy hónappal később, ha megkérdezi, mi lesz a született szinglivel, akkor azt válaszolom: "Francba vele! Szerelmes vagyok!"
Szóval ugorjunk
Kb. 3 hét múlva egy közösségi portálon szemügyre vettem egy srácot. A nézegetést ő kezdeményezte, én csak folytattam, de ahogy az lenni szokott, mindig a csaj választ. Adatlap böngészés... Nemrég regisztrált...Érdeklődési kör kielégítő, humor rendben van, kedvenc kaja egyezik... lássuk a srácot... Hűazannya... nem is rossz. Kapcsolatfelvétel, Msn bekapcs, türelemmel várakozás. Srác bejelentkez, msn ablak megnyílik, első beszélgetés hajnalig... Mit ne mondjak, hihetetlen érzés lett akkor rajtam úrrá, de még magamnak sem mertem bevallani, hogy ez a fickó márpedig érdekel.
Másnap alig vártam a munkaidő végét, a hazatérést és a felnyíló ablakot, amelyben már köszöntött is a kedves arc. Ismét hajnalig tartó beszélgetést folytattunk, többnyire arról, hogy pszihopata gyilkos vagyok, aki a randi végén a közeli parkban ássa el az aznap esti hullát. Elmesélte azt is, hogy nemrég műtötték, mire megengedtem magamnak egy "adokpuszitahegedre" mondatot ügyesen burkolva.
Mindezek ellenére bizalomgerjesztő lehettem, mert másnap a fiú ugyanúgy várt, de akkor már randit is kért. Eleinte sörözésként emlegettük, nem akartam senkit, csak haverokat, barátokat, új ismerősöket, akikkel színesebb lehet az életem.
Negyedik napon már a telefonszám csere is megvolt. Aznap egy barátjával találkozott, nyolc körül el is köszönt, de küldött még egy sms-t, hogy feküdjek le időben, holnap randi és legyek ám fitt. Hallani akartam a hangját, így felhívtam... Ahogy az lenni szokott, kis nevetgélés, nagy zavarok, de gördülékenyen beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást.
Hamar eljött a másnap... Március 5-e volt, nagy szél, de kellemes idő. Az Örsön beszéltük meg a találkozót, az Ikea és a Sugár közti részen. Bolond módon levágtam magam egy padra és vártam. Nem sokkal később elő is került... piros pulcsi, barna cipő, farmer, sál...
---> kb. ilyen arcot vágtam, de csak szolidan mertem. Leült mellém, beszélgetni kezdtünk és megéreztem az illatát is...
Aztán szép lassan elindultunk, mert Csepelre mentünk, ott épp valami mesemaraton volt a helyi moziban, ingyen lehetett bemenni, jó mókának tűnt. A buszutat végigbeszélgettük, nevetgéltünk és még egy szerződés is született, de ez már a mi titkunk Egész úton közel hajoltam hozzá, érezni akartam az illatát, de a fő célom mégis az volt, hogy csókoljon már meg végre! Nem sikerült... kissé csalódottan szálltam le a buszról és kullogtam be mellette a plazába. Ott kiderült, hogy már nem férünk be a mesemaratonra, így maradt a választás, hogy mást nézünk. Egyszerűen bonyolult, ez volt a választott film. Könnyed, első randis film, tulajdonképpen nem szól semmiről, de melegedni megfelelő volt a mozi. Legalábbis én nem emlékszem semmire... Miután elfoglaltuk a helyünket, még volt egy kis időnk is. Előtte kitaláltuk, hogy minden, amit szívességnek vesz a másik, azért puszival fizetünk. Így esett a baleset, hogy neki két puszija, nekem három jött össze. Az üzlet megköttetett, ott helyben. Mivel én hárommal lógtam (ügyesen páratlan számú puszit gyűjtöttem), kettőt megkapott a hegekre, egy pedig maradt... A választást neki hagytam. A válasz egyszerű volt és gyors. Központosítsunk...
Aznap este megejtettük a sörözést is, másnap meg már nála főztem a vacsit. Húsvétkor túlestünk a bemutatáson is. Szó se róla, izgultam, mint a kisgyerek az első napon a suliban. Kijött értem a vonatállomásra, a kocsiban pedig próbálkoztam mindennel... Mindennel, ami késleltette a megérkezést. Szimuláltam rosszullétet, nyüsszögtem, hogy vézécnem kell, még a saját halálomat is eljátszottam volna, ha időközben nem érkezünk meg.
Túlestem a bemutatkozáson, és azóta hozom a formám, akárhányszor náluk vagyok.

Most ül a kanapén, valamit szöszöl a gépen. Soha nem éreztem még ilyen jól magam, soha nem szerettem még így senkit. Órákig el tudok lenni azzal, hogy nézem, ahogy alszik, vagy csak játszom a hajával. Megnyugtat a közelsége. Néha csak nézem és csodálkozom, hogy mi a csudát szeretett meg bennem... Mázlista vagyok...