A búcsúzásnál megkérdezte, nem fogok-e félni. Azt mondtam nem, nagylány vagyok már, nem hiszek az elhagyatott parkolószint baltás gyilkosos sztorijaiban. Dolga van, várnom kell.
Most mégis félek. A szél, a légkondi és az utca zajainak monoton zúgása, az üres parkolóhelyek félelmetessé teszik ezt a placcot. Néha előkerül egy-egy ember, autó, de azon kívül semmi. Az előbb furcsa fazon tűnt fel. Fütyörészett, majd eltűnt, és fura, csattogó hangokat hallottam. Talán túl élénk a fantáziám.
[folyt.köv]