Nem gondoltam volna, hogy valaki ilyen mély gyűlöletet vált ki belőlem. Olyan mélyet, hogy én, aki mindenkinek segíteni próbál és szánt szándékkal nem okoz fájdalmat soha, késztetést érzek arra, hogy ezt viszonozzam valahogy, a módszert is megtaláltam. Remélem addigra leszek annyira higgadt, hogy nem teszem meg.
A csalódásomat, amit ez az embernek nevezett élőlény okozott azt hittem, már nem lehet tetézni. Lehet.. Nem túl sok olyan dolog van, amivel ki lehet hozni a béketűrésből, talán csak az, ha a családomat hurcolják meg. Most ezt történt. Ez az ember, akit szinte családtagként szerettünk, hirtelen pálfordulással ellenséggé lett. Nem volt neki elég, hogy fájdalmat és álmatlan éjszakákat okozott, most még be is szennyezi a szüleimet. Ő, akiért annyit tett a családunk. Ez a köszönet. Nem érzek iránta mást, mint mély gyűlöletet, remélem enyhül és lassan elmúlik, nem akarok lealjasulni az ő szintjére.
Először is nyugodj meg, vagy legalább próbálkozz vele.
Én az ilyeneket patkányoknak nevezem, miközben bocsánatot kérek az intelligens négylábúaktól, hogy egy kalap alá vontam őket az illetőkkel.
Tanácsot nem akarok adni, inkább saját módszeremet mondom. Én az ilyen embert(?) a továbbiakban meg sem látom, üveggé válik számomra. Harag nincs, csak átnézek rajta, nem köszönök neki, ha köszön, nem fogadom köszönését. Ha kérdez, csak egyszer válaszolok, akkor sem biztos, hogy arra, amit kérdez, csak elmondom neki, hogy számomra ő már erkölcsi halott.
Mondom ezt úgy, hogy volt hasonló csalódásom, csak az illető nem a szüleimet gyalázta, hanem a feleségemmel viselkedett mocsok, sértő, megalázó módon.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
. Csodálom őket, amiért van bennünk ennyi tartás.
...
