Elkezdődött az egyetem, ezzel elkezdődött életem azon szakasza, amit szerintem erőteljesen nevezhetünk már felnőtt létnek.
S hogy ezt miért is tehetem meg?
Igaz kötetlen a munkaidőm, mégis nekem könnyebb és talán egyszerűbb is ott dolgozni. Emellett mivel gyakorlatokat tartok, és néha helyettesítek bizony felelősségem is van, amit nem szabad félvállról venni.

Ezzel nem panaszkodni akarok, mert nincs miért. Tudtam mivel jár ez az egész. Persze, amikor már hétfőn halál fáradtan érek haza délután ötkor, akkor azért van egy kis nyafoghatnékom.
Emellett persze meg kell tanulnom jobban beosztani az időmet, és akkor majd nem lesznek ilyen gondjaim, hogy még ma este meg kell csinálnom:
- a holnapi órára a jegyzetet,
- a holnapi szemináriumra az előadásom,
- a számolásokat,
- a pénteki órára a programot.
Majd belejövök ebbe is, ahogy mindenbe, mert nem adom fel