Régen beszélgettem vele egyszer a buszon. Akkor bejelölt arckönyvön, én el is felejtettem.
Múlt héten rám írt, hogy nincs-e kedvem vele találkozni, oké legyen.
Addig beszélgettünk, amíg randi nem lett belőle.
Tegnap reggeltől már sms-ekkel bombázott, kezdetben aranyos volt, de amikor már nyálasabbnál nyálasabbak jöttek, akkor elgondolkoztam rajta, hogy nem megyek el.
Megígértem, így elmentem...
Nem kellett volna:
Attól, hogy hozzám ért, rosszul voltam. Minden áron a kezemet akarta fogni séta közben, hiába dugtam be a kezemet a zsebembe. Hiába minden próbálkozás.
Nagyon örülök, hogy szemüveges vagyok, mert amikor meg akart csókolni, minden előjel nélkül, ahogy védekezésképp lehajtottam a fejem, beleakadt, és nagy nehezen észrevette, hogy nem kéne.
Azzal a mondattal, hogy ne haragudj, de mennem kell, mert fáradt vagyok, otthagytam.
Írtam neki, hogy ne haragudjon, de nekem vele nem megy és nem szeretnék többször találkozni.
Erre ma munka közben rám ír arckönyvön, és elkezdi mondani, hogy biztos valaki vagy valami bántott, hogy nem ment tegnap, és hogy próbáljuk meg újra. Nem tudtam megértetni vele, hogy nem, nem akarom megpróbálni. Sajnálom, de nem megy.
Nem szeretek ilyet csinálni, végül letiltottam arckönyvön.
