A legfőbb oka annak, hogy nekiálltam horgászni, hogy apás lány vagyok. Eleve azt mondják, olyan vagyok, mint édesapám csak 13 centivel alacsonyabban és női kiadásban. Mikor pici voltam, mindenki azzal jött, apja lánya, ha magától nem alakult volna ki , hogy apás vagyok, nah ez biztos segített rajta.
Édesapám tinédzser kora óta horgászik, de nem szülői indíttatásból, hanem mert ő szeretett volna. Mikor pici voltam, 3-4 éves egyszer elvitt magával. Nem sokkal később abbahagyta, nem volt rá idő, vagy pénz, nem tudom.
Olyan 10 éves korom körül újrakezdte, természetesen mentem vele, mert imádtam vele lenni. Nem voltam nagy nyereség, ugyanis minden horgászatot végigbeszéltem. Ahogy cseperedtem megtanultam bedobni, horgásztam rendesen. Először spiccbotot kaptam a kezembe, később már úszóval és fenekező szereléssel pecáztam. Mindig volt hova fejlődnöm 
.
Egyetemista koromra már jólesett a csend és a nyugalom, ami apunak hiányozhatott, amíg dumáltam. Végre pihi volt. Az elmúlt pár évben eljutottunk arra a szintre, hogy már jobban szeretek a tóparton ücsörögni és lógatni a kukacot a vízbe, mint édesapám.
A bedobásaim még nem tökéletesek, valamiért nem megy úgy, ahogy kéne, de még mindig kerül hal a vödörbe, apa nagy méltatlankodása mellett, mert általában az én kapásaimból hal is lesz, nála nem mindig.
Így lett a cserfes kislányból cserfes pecás lány. Mindezt azért mert apás vagyok.
Jómagam is elég sűrűn horgászok. És ismerek több női horgászt is, vannak köztük 10 év körüli kislányok is, mondjuk a pontos dobás nekik sem az erősségük, ahogy megfigyeltem. ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Nálunk szintén horgász a család, mindkét szülőm is jár ki, ha idejük engedi. Én ajánlom mindenkinek, legalább egyszer kipróbálni mert amellett hogy szórakoztató, természetközeli is.
