Ahogy cikket/thesist/könyvet olvagatok itt éjnek évadján elgondolkodtam valamin. Kicsit pihentetve az agyam. Ez pedig a következő:

Miért éppen fizika?

Sokáig áltattam magam azzal, hogy Feynman professzor könyvei fogtak meg, hogy csak az édesapám elkezdett hagyományt akartam folytatni. Viszont ez nem igaz. Nem kisebbítem ezen hatások értékét, hiszen benne van a pakliban mind.

Mégis azt gondolom, hogy volt még valami, valami ami miatt én fizikát tanultam és nem mentem mondjuk gépészmérnöknek, vagy villamosmérnöknek. Valami, ami engem az elmélet felé húzott. Talán pont a matematika szeretete (mondjuk matekos osztálytársaim mint praktikus szakokat végeznek és végeztek...), vagy egyszerűen ilyen beállítottságú vagyok.

Még egy tippem van, nagyon hasonszőrű az első ötletemhez, hogy egy könyv hatására, még pedig egy másik könyv is közrejátszott. Ez a könyv pedig nem más, mint Simon Singh könyve,A nagy Fermat-sejtés . 8. osztály elején a matematika tanárnőm a kezembe nyomta a könyvet, hogy biztos tetszeni fog. A könyv egy mondhatni hobby matematikus sejtésének történetét meséli el, 350 év kellett hozzá, hogy bebizonyítsák, sok sok ember munkájával.
Ami igazán megfogott a könyvben, az a kitartás, amivel ennyi ember bírt és foglalkozott a problémával. Szerettem volna én is olyan okos és kitartó lenni, mint ők. Persze nem vagyok az, és talán nem is leszek az, mégis, igyekszem

Talán nem válaszolom meg a miértet, viszont felidéztem egy újabb emléket, ami közelebb vitt ahhoz a személyhez, aki most vagyok.