" Ki irányítja az érzelmeinket?"

Közvetlenül te irányítod, közvetve a környezeted.

Biztosan van olyan zene, hely, vagy valami szituáció, ami kellemes érzéseket vált ki belőled.
Emlékek kapcsolódnak hozzá, amik kellemesek.
Azt gondolom, hogy a kellemetlen érzelmek, kellemetlen emlékekhez kapcsolódnak.

Szerintem kettő, alapvetően eltérő érzelem fajta létezik.

Az első csoportban a megtanult érzelmek vannak. Mit tartasz szépnek vagy csúnyának, az valami tanulási folyamat során alakul ki. Ezekkel nem sok baj van.

A második csoportba a megélésen kialakult érzelmek vannak. Ezek mélyebben megélt érzelmek is lehetnek. A negatív érzelmek a kellemetlenek tudnak lenni és feldolgozatlan élethelyzetek állhatnak a háttérben. Olyan sérülések, amiket nem lehetett az elszenvedésük pillanatában feldolgozni. (például túl kicsi voltál a szituáció megértéséhez)
Ezeket az érzelmeket nem elnyomni/uralni kellene, hanem az emlékek között megkeresni az eredetüket és utólag feldolgozni. Ezzel lehet elengedni a kellemetlen érzelmi tölteteket.

Próbáld meg önmagadban tisztázni, érezted már korábban is azt az érzelmet, ami most zavar. Melyik volt a legelső ilyen élményed. Miért alakult ki ez az érzelem. Rajtad kívül van más személy is, aki felelős az érzelem kialakulásáért? Ha igen akkor utólag tisztázd vele az akkori helyzetet.

Az érzelem, valami nagyon ősi önvédelmi mechanizmus lehet, ami megpróbál megvédeni az életveszélyes helyzetektől. Mára nagyon civilizáltak lettünk és ez az önvédelmi mechanizmus sokat veszített a hasznosságából.

Tisztán emlékszem minden előző életemre, ezért nem hiszek a reinkarnációban!

Köszönöm szépen. Igazad van. Mindenben.
Van még egy csoportja az érzelmeknek és tulajdonképpen ezekkel van a legtöbb bajom. Általában még csak nem is negatívak, egyszerűen olyan érzelmek, amiket nem akarok érezni, jobb lenne nélkülük. Jobb lenne kikapcsolni, elnyomni. Tudom, bután hangzik....

"Egy mosolynál jobb a több"

Kolinar

Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

"Egy mosolynál jobb a több"

Ha már egyszer írtad, hogy Star Trek függő lettél.

Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

Azok akiket szeretek, de mivel magamért is élek, a saját vágyaimért, ezért én magam is irányítom.
Képes voltam tudatosan 'kiszeretni' és erőt gyűjteni, küzdeni.

when the sun shines, we'll shine together

Képes voltam tudatosan 'kiszeretni' és erőt gyűjteni, küzdeni. nah pont ez az a dolog, ami nekem nem megy, pedig szükségem lenne rá.

Syl igen az lettem, szerencsére

"Egy mosolynál jobb a több"

Akkor mi a kérdés?

Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

Sajnos nem tudok minden tanításával azonosulni...

"Egy mosolynál jobb a több"

Összetett dolog ez, mert az ember érzelmeknek hív sok hormonális és kémiai behatás hatására kialakuló benyomást is, mint pl. a szenvedélyes szerelem, azazhogy a szerelem kezdeti, vakká tévő hulláma. De amondó vagyok, hogy végül úgyis minden az agyban dől el, így a szeszélyes hormonok akciói is ott csapódnak le. Ha felkutatod az érzelmek gondolati alapjait, ahogyan Raucher is írta, akkor könnyedén, de legalábbis könnyebben kezelheted majd őket.

Egyébként az érzelem az egy erős érzés, nem lehet olyan éles határvonalat rajzolni közéjük.

Nekem is van még olyan, amit nehezen oldok fel magamban, például a lámpaláz fölösleges izgalma pl. egy fellépés előtt vagy közben, amit nagyon utálok. A legrosszabb talán a kudarc érzése (ebből is látszik, mennyire fedik egymást, hiszen a kudarc érzése egy igen erős érzelem), de ebben már sokat javultam - mikor két éve nem jutottam tovább az SZFE felvételin, eszméletlenül letörtem; idén, amikor nem jutottam tovább, pár perces agytépő frusztráltság után lecsillapodtam, és képes voltam a jó oldalát nézni. Összességében azt mondhatom, hogy a sztoikus típusú felfogás - persze annak mitológiai vonatkozásaitól eltekintve - remek segítség lehet a mindennapok objektívebb megélésében. noha emiatt igen gyakran ér azon vád, hogy érzéketlen vagyok, mert nem esek depresszióba, amit mások szinte elvárnának bizonyos helyzetekben...