Kedvenc témám a katyvasz. S mi az a katyvasz? Nem meglepő, aki eddig olvasgatott tudja, a fizika. Bár ez nem teljesen igaz.

Szeretem a fizikát, vicces is lenne, ha nem, hiszen, a munkámból adódóan logikus lépés, hogy szeretem.

A katyvasz, amire már pár fizika hallgató is azt mondja, hogy katyvasz, az a kvantummechanika.
Nem akarok belemenni a képletekbe, mert szerintem az teljesen felesleges, aki akar és tud, az foglalkozik vele, szívesen beszélgetek akár privátban is ilyesmiről, inkább valami szemléletet szeretnék mutatni, mégis én hogy látom a dolgokat.

Tudni kell, hogy ahogy én látom az több dologból keveredik ki:

- Feynman professzor könyvei
- saját tapasztalataim
- témavezetőm és más tanáraim látásmódja

Akkor kezdjünk neki.

A nagy helyzet, hogy a holnapi órámra készülve gondolkodtam el azon, hogy mit is kéne mondani.. Le lehet darálni szépen az elméletet és nem elmondani, hogy ez milyen szép is (az előző 2 órán ezt tettem, nagyon gyorsan is haladtam..), lehet úgy csinálni, ahogy a témavezetőm, hogy csak szemléletet mond. Én ennek a kettőnek az egyvelegét szeretem.

Már sokszor elhangzott a témában, hogy a klasszikus fizika és a kvantumfizika egy hatalmas dologban különböznek: a kvantumfizika nem determinisztikus. Valószínűséggel dolgozunk. Akármennyire pontosan tudunk mérni, akkor sem tudunk 100%-osan megjósolni semmit. Ezeknek a valószínűségeknek a leírására a középértékeket és a szórásokat, bizonytalanságokat használjuk.
Nem ismeretlen mennyiségek ezek a klasszikus fizikában sem, a méréstechnika igen fontos részét képezik.

Innentől tudom azt mondani, hogy a fizika egy művészet, azaz: témavezetőm szokta jól megfogalmazni:
Attól leszel jó fizikus, hogy meg tudod jósolni, hogy mi fog történni. Ez köznapi példával élve, azt jelenti, hogy ha bármely politikusunk felszólal, akkor az bizony hatással van akár csak a Forint árfolyamra. Ezek bonyolult sokváltozós függvények, mégis, ezeket át kell látni, ha az ember tőzsdézni akar. Bizony ezért használják erre a célra a fizikusokat, mert nekik nagy gyakorlatuk van ebben.
Ami nekem még tetszik, hogy megvannak a való élet elemei is a fizikában. Itt nem a koherens állapotra gondolok (ami a lézerfény állapotát írja le) , hanem arra hogy az emberek viselkedését is le lehet írni ezzel.
Emlegettem már, hogy létezik az unitér transzformáció, amit személyek között empátiának nevezünk. Ez a transzformáció arra képes, hogy adott két ún. bázis (ezekkel leírható minden fizikai függvény) és ezek közötti átjárhatóságot teszi lehetővé. Emberekre lefordítva: bele tudom képzelni magam a másik helyébe, el tudom képzelni, hogy neki milyen érzés.

Nekem ez a fizika, nem a kiskocsi meg a kulcsdobálás.