...de alapvetően önostorozás

Az Idő...
Telik, rohan, elszáll, mikor hogy...
Sosem úgy, ahogy szeretnénk.
Se kicsiben, se nagyban.
Mindig eltervezed hogy mit akarsz tenni a következő napon, órában, percben és este jössz rá hogy ismét a lustaság győzött a józan ész felett.
Hányszor gondoltad el, hogy ma betanulod a diatónikus skálákat?
Hogy begyakorlod a darab következő részét?
Mi lesz már azzal a rohadt kvintkörrel?
Miért nem teszel is valamit azért hogy normálisan menjen a gitározás?
Ja, hogy állandóan elkalandozol, és azon kapod magad hogy már megint valami Guns solot játszol?
Mikor jön el az idő, amikor te magad fogsz valamit alkotni?
Nem vagy Mozart, sem Hendrix, szóval neked szükséged van az elmélet nyújtotta mankókhoz ahhoz a bizonyos tánchoz...
Talán még nekik is volt, akkor milyen alapon nem bírsz leülni és megtanulni a lépéseket?
Az idő repül.
Mit is csináltál ma?
A Logouton bambultál, Family Guy-t néztél, összedobtál egy új képviccet a blogodra (amit szintén nem vagy képes megfelelő intenzitással üzemeltetni) és picit skáláztál két ezerszer lejátszott dal között.
És megint eltelt egy nap...
Hol a fejlődés?
Miért érzed nyűgnek a felkészülést a következő órára?
Ez az amit végképp nem értek.
Az óra után mindig felszabadulsz, megtelsz reménnyel, önismétlő, sablonos és szürke hetednek az a fénypontja, miért múlik el ez a lendület másnapra?
Miért?
Talán mert ezen kívül nincs motivációd semmi hosszútávú célhoz, és ez elveszi a kedvet az egésztől?
Miért nincs?
Ilyen idősen az embernek tele kéne lennie megvalósítandó célokkal, álmokkal.
Hónapokon belül érettségizel, egyetemre mész, csinálod a jogsit, egyik sem tud felvillanyozni?
Miért nem tudod élvezni az Utat, miért akarsz ott lenni rögtön?
Miért kérdezgeted folyton hogy "Ott vagyunk már?"
Régóta szeretnél már jogsit, miért nem tudsz örülni neki, most hogy csinálod?
Mire jó ez a hozzáállás hogy örülsz majd ha a kezedben lesz?
Örülnél inkább annak, hogy átmentél a rutinon a piszok nagy mázlid miatt...
Érettségire tanulsz már?
Nem ér a "12 éve folyamatosan" válasz amit mindenkinek válaszolsz erre a kérdésre...
Komolyan úgy érzed hogy elég a matekot normálisan megírni, a többi meg le van szarva?
Miért vered magad a 93%-os infódra?
Még ha ezzel a képlettel meg is lesz bőven a felvételhez szükséges rongyos 300 körüli pontszám, mi ez a hozzáállás?
És különben is miért félsz az egyetemtől?
Miskolcra jelentkeztél, ott se kell hagynod anyuci szoknyáját, járhatsz otthonról sárga busszal.
De miért Miskolcra jelentkezel hogyha szíved szerint itt hagynál mindent?
Mitől félsz?
Senki nem halt még bele.
Hang vagy megváltoztatni a sorrendet és elmenni Debrecenbe, ahova szíved szerint mennél...
Mi tart vissza?
A haverok miatt akiknek a nagy részével ki van az a bizonyos?
Akik mindezek ellenére biztos pontot nyújtanak?
Vagy az otthon melege?
Beszari mazochista vagy.
Próbálsz lázadni, de amikor vízválasztóhoz érsz, meghátrálsz.
Egyáltalán miért pont mérnökinfó?
Nem tudsz programozni, ellenben a matekot sem bírod.
Jajj, hülye vagy fiam...
Mi az hogy nincs jobb alternatíva?
Tudom, ezt végigrágtuk egy korábbi bejegyzésben.
Bárhova mész, utálni fogod, elvégre mindegyik egy-egy kurva hosszú út.
Te meg aztat nem szeressed.
és ha eléred a célt?
Szállhatsz be a mókuskerékbe, ahol garantáltan nem lesz út, de cél se.
Jó lesz?
Megint ez a nincs alternatíva duma...
Miért ilyen józan a jövőképed?
Legyél tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász.
Elég később rájönni hogy esélytelen, addig élhetsz a hitben.
Ez a várakozás életed fénypontja.
Aztán felnőtté válsz, és rájössz hogy el van cseszve ez az egész...
És csak részben azért mert elcseszted magadnak.
Nagyobbrészt azért mert a világ cseszi el neked.
Szimplán nincs szükség sok kiemelkedő személyre.
Ha mind azok lennénk, senki nem lenne az.
Kellenek az alárendeltek hogy a fölérendeltnek még jobb legyen.
De most már végképp elkanyarodtam a témától.
Nem is tudom mi volt a téma.
Csak egy csapongó akármi.
Nem is arról írtam alapvetően amiről akartam.
De nem is baj, lesz még lehetőségem írni.
De mára elég is ennyi.
Üdv:
Maki
(Daweee vagyok, csak manapság a Maki nevet használom, ne tévesszen meg senkit)