Nem is tudom hol kezdjem...
Ott, hogy október 12. óta hivatalosan is Vladiné lettem.... Pöttöm is valószínűleg a nászéjszakán jött össze... 
Vladit aki el akarja hívni egy sörre, az nekem írjon előbb!!! 
meg talán ott, hogy Vladit hazafelé jövet megkértem 2013. november 8-án, hogy hozzon egy tesztet... 
Aztán elmentem a mosdóba és 3 dolog zajlott le bennem a teszt elvégzése után:
- nem merek kimenni, teljesen kétségbeestem...
- felhívom párom nővérét, meg anyut...
- Vladi kint vár a mosdó előtt és sík ideg, csak jöjjek már ki és mondjam mi van és mit fog vajon szólni hozzá?
(Örült neki nagyon, én nagyon megijedtem....) 
Aztán 2013. november 11-én csináltunk egy Clearblue tesztet, ahol meg azt mutatta, hogy már több mint 5 hetes... na akkor jött a pánik bennem, nagyon aggodalmas lettem és kezdődő rosszulléteim erősödtek...
Voltunk azóta már dokinál, a munkahelyemnek annyi lett közben és most a sok sok rosszullevős időszak ellenére boldognak érzem magam és aggódok, hogy jussunk át a kezdeti rizikós időszakon... 
Ma vagyunk Pöttömkével 8 hetes 5 napos! Izgulunk, mert görcsölős vagyok és ez kicsit aggasztó, de majd lesz valahogy... 
Szülők egyik fele nagyon örül, a másik fele olyan semleges... testvérek sógorfélék sógornők örülnek nagyon!
12. hétnél publikáljuk majd élesben is, de addig is leírnám az utóbbi hét történéseit, hogy azért nem könnyű ilyenkor az ember lányának mozogni és közlekedni...
Pár hete Nyíregyháza belvárosában elájultam az út közepén (többsávos)...majd elájultam a rendelőben is, ott azért könnyebb dolgom volt, de a sok idős nyugdíjas, aki igeniss!!! követeli a befizetett tb járuléka utáni ellátást, azok vérszemét, mocsokláda banda...végtelenül lepottyantják a fiatalságot, pláne a kismamákat, mondván, ez csak egy indok, hogy hamarabb sorra kerüljünk, meg elnézőbbek legyenek velünk...
Illetve most hétfőn bementem a "volt" munkahelyemre...hazafelé izgalmas volt, a vasútállomásra (Debrecen) érkezve, teljesen kulturált módon a legközelebbi szemetes választottam rosszullétem gyűjtőhelyének; mert esélyem nem volt már elsétálni a mosdóig az érkezési oldalra, mert a placcra mégsem szerettem volna emberek közt kulturálatlankodni.... erre odalép két megtermett SECURITY és váltig belém akarták magyarázni, hogy én biztos azért hajolok a kuka fölé és végzem dolgom, mert illuminált állapotban vagyok... várandós kis könyvemmel bizonygatni kellett, hogy ezért és nem azért, mert most pottyantam ki a Petőfi téri kocsmából... míg hazaértem sok egyéb kellemetlenséggel küzdöttem még, de inkább már nem részletezem... de még mindig azt mondom, imádom, hogy bennem van egy apró kis teremtmény, a miénk, a mi mixünk, tehát csak jó lehet! 
Holnap megyek dokimhoz, mert kicsit görcsölünk és hát Vladipapa is kissé aggódik...
Hozom majd a friss infókat is, remélem nem untatok senkit!
2013.12.06.
Holnap 9 hetesek leszünk, a kórházi uh szerint 16 mm-esek vagyunk és szigorú pihenésre vagyok intve és evésre!!! Enni, enni, enni, akkor is ha kijön, de enni, enni, enni... szegény Vladi! Sokba fog ez kerülni... 
2013.12.18.
10 hét +4 naposan crl 32 mm, igazi pörgettyűként, minden rendben! 
2014.01.02.
21+5 naposan...Tiszta apja, egy nagy pocak és folyton "ásít" vékony karocskákkal és lábacskákkal, ja és persze folyton mozog, tehát lekaphatatlan... CRL 65 mm, BPD 24 mm Nyaki redő 1,9. Annyira imádom...egy merő Pocak az egész baba, apát is Pocaknak hívom itthon, annyira szeretem...
Képen balról jobbra, pocakocska, fej (arccal) és integető karocskák a fej mellett...
