Történetünknek három főszereplője vala - adott egy bársonytalpú rém és egy mackó, aki történetesen szereti a halászlét – ez utóbbi a harmadik sztárvendég szösszenetünkben.
A mackó Sógornője tudja, hogy hősünk szereti a halászlét, ezért csomagol neki egy kis kóstolót, amit felelőtlen medvénk hazaérvén betesz a hűtőbe - mondván másnap majd ebédre jó lesz.
Eljön a másnap - előkerül a halászlé - szorosan zárt dobozkájában, ami jelen esetben egy befőttes üveg, melyre jól ráhúzták a tetejét.
Tető lecsavar, a halászlé egy laza lendülettel telespricceli a konyha nagyobb részét és hősünket is, ki ekkor már erősen sejti, hogy ez az ebéd biza nem lesz egyszerű...
Maradék anyag tányérba kiönt - mikróba behelyez - míg melegszik, alakul a konyha is, mert elég hülyén néz ki a csempe, a mosogató környéke és a padló pirosban - hősünkről nem is beszélve.
Alakul a rend, az ebéd is eléri a megfelelő hőfokot - ekkor már az előkészületeknek hála meglehetősen jó illatok terjengnek a konyha környékén, hősünk bélése ezt növekvő izgalommal nyugtázza - nosza hát, tegyük magunkévá az ebédet - bent a szobában, egy film előtt, mert fő a kényelem.
Tányér, friss kenyér a tálcán - majd a szobába érvén eszébe jut, hogy jó lenne valamire rakni a szálkákat is - kirohan hát a háziasszony legjobb barátnőjéért, Szilviáért.
A kint töltött röpke 10 másodperc alatt az addig békésen szunnyadozó bársonytalpú szobatigris magához térvén azonosítja a szobában terjedő illatot - ez biza hal!
S míg hősünk a konyhában Szilviát veszi le a lábáról, addig a szobacirkáló munkához lát - megkóstolja a halászlét!
Hősünk ebben a pillanatban érkezik be a szobába, s a jelenet láttán az idegbaj kerülgeti - lévén az ebéd már így is megizzasztotta cseppet - harcba szállna hát a bársonytalpú rémmel - de hiába...
A macska már elégedetten lefetyeli a hal levét - s miközben kétségbeesetten, már csak becsületből próbálja a mackó a macska fejét kihúzni a tányérból, veszi észre, hogy a macska bizony teleszkópos nyakkal rendelkezik - mert bár a teste egyre távolabb kerül a tányértól, a feje továbbra is a tányér felett pihen - lefetyelvén az ebédnek szánt finomságot - melyet végül őnagysága egymaga fogyasztott el…
In memoriam Bársonytalpú Rém
Nekem csak azért nincs, mert nem akarom ebben az óbudai paneldobozban kínozni szegényt. De ha egyszer lemegyünk vidékre (ha más nem, nyugdíjas éveinkben), akkor biztosan lesz. S hiába van négykeresztes allergiám macskaszőrre, nem tudok elmenni úgy egy cica mellett, hogy ne simogatnám meg.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
( 
