Szombat este van, illetve már vasárnap. Nem tudok aludni. Azon gondolkodok miért lett ilyen könnyű egyszerre minden.
Pénteken Lan-party volt. nem volt egy hatalmas nagy rendezvény, pár ember, de a rendezés az ami most az eszemben van. "Pénteken Lan?"... "OK" És ennyi. Elmentünk venni sört, meg energiaitalt, meg csipszet, miután elfogyott, megint. Régebben egy ilyet egy hónapra előre szervezni kellett, meg fuvarozni az embereket, meg monitorokat cipelni, meg órákon át a beállításokkal szívni.
Kedden összefutottam az unokatesómmmal, dettó ennyi szervezéssel: "Dec 11 Füzesabony?" ..."persze"
Tudtam, hogy az MK paintball rendezvényére hív el, többször voltunk már ott, jól éreztük magunkat. Elszórakoztunk tízezer forintokat egy nap alatt. 2 éve nemet mondtam volna rá gondolkodás nélkül. Ma már nem számít, van miből.
Böngésztem a neten, pontosabban vaterán, vagy e-bay-en, láttam egy hirdetést, olyan cuccokról, amire semmi szüksége nincs az embernek alap esetben. Már rajta is volt a kezem a gombon, hogy nekem ez kell, nem számít, van miből.
Itt van a gépemen annyi zene amit soha nem lesz időm meghallgatni. Lossless-ben. És ez csak a laptopom, az asztali gépemen még 3x ennyi. Végre van amin meg tudom hallgatni, végre megtanultam élvezni a zenét. Rájöttem, hogy a rock zene is jó tud lenni, megszerettem a Jazz zenét, és még sorolhatnám. Rá kellett jönnöm, hogy egy csomó minden azért nem tetszett mert nem volt meg a zenében az a plusz érzelmi töltés ami csak egy jobbfajta hangrendszernél jön ki. Sajnos azt is látom az enyémben hol van a bottleneck, hol kellene fejleszteni rajta. Csak hogy jobban élvezzem.
Két tárgyam már megvan ebben a félévben, nem is járok be már órára. Miért is tenném, nem sok újdonságot nem tudott mondani a tanár. Ami meg volt, azt 10 perc alatt megnézem wikipédián ha szeretném. Nem értem miért így erőltetik a magyar felsőoktatást. Csak a középszerű, magolós embereknek kedveznek ezekkel a számonkérésekkel, akikből sosem lesz jó mérnök, én meg nem az vagyok.
Még szerencse hogy az időm nagyobb részét a munkahelyemen töltöm. Nehéz lett volna munkát keresnem? Nem volt az. Az eggyik tanárom ajánló e-mail küldött, amikor megemlítettem neki, hogy munkát keresek, miután az előző munkahelyem befuccsot. Persze előtte 3 helyen is próbálkoztam. 2-re behívtak, mindkét helyet visszautasítottam, mert keveset fizettek volna. Ide egyből felvettek, amikor közöltem mit vittem végre eddig. Most legalább többet viszek haza mint a magyar átlag. 21 évesen diploma nélkül. Állítólag januárban emelnek rajta megint, ha minden jól megy.
Miért lett minden ennyire egyszerű.
Szombat van, be vagyok zárkózva a szobámba. Elég volt a hétre az emberekből, kell egy kis nyugalom.
Végig gondolom mi hiányzik az életemből. Ja, egy saját lakás jól jönne. Megvagyok nélküle. Autó is, de asszem többet ártana mint használna, meg Budapest belvárosába minek.
Ja meg Ő is hiányzik. Tudjátok, Ő. Biztos ott van mellettetek, vagy rátok gondol éppen. Becsüljétek meg, többet ér mint bármi amit fönt leírtam, én is elcserélném az egész hóbelevancot Őrá. Kedd este futottam vele össze legutóbb, nem volt boldog.Valakivel nem volt boldog. Én meg azt hiszem vele lennék boldog. Talán. Mintha így érezném.
De baromira bonyolult minden.
Furcsa hogy az ember a végén mindig oda jut, hogy a Nő számít igazán, nem az amid van.
